|
|
|
|
NDK - 40. - az ünnep árnyai (1. rész)
|
1989. október 5. csütörtök (MTI-PRESS) - Amikor több mint egy évvel ezelőtt az NDK vezetése megfogalmazta, hogy 1989 októberének elején miként kívánja megünnepelni a szocialista német állam megalakulásának 40. évfordulóját, az ünnep méltó előkészítésére mozgósító felhívásban magabiztosan ecsetelték a gazdasági és társadalmi fejlődésben elért vívmányokat és ismét hitet tettek az eddigi bevált gyakorlat reformok nélküli folytatása mellett. A dolgozó kollektívák öntudatos felajánlásokat tettek az évforduló tiszteletére, a szocialista brigádok és az üzemek a megszokottnál is nagyobb mértékben igyekeztek túlteljesíteni a terveket. Úgy tűnt, ezúttal is minden az évtizedek óta megszokott mederben zajlik.
Az ország párt ás állami vezetői beszédeikben egyre gyakrabban és egyre vehemensebben bizonygatták, hogy az NDK-ban nincs szükség reformokra, mert 1971 - azaz Erich Honeckernek az NSZEP élére kerülése - óta olyan társadalmi és gazdasági politikát folytatnak, amelyet hiba lenne megváltoztatni, legfeljebb tovább lehet tökéletesíteni. Az olyan adminisztratív intézkedések, mint az egyház keretein belül müködő ellenzéki csoportok elleni néhány kemény fellépés, vagy a glasznoszty jegyében íródott szovjet újságok időleges, vagy teljes betiltása, tükrözték, hogy a vezetés egyre idegesebben reagál. Változást jelentett, hogy immár nemcsak a különböző egyházi rendezvényeken, hanem az NSZEP alapszervezeti gyűlésein és más fórumain is elhangzottak bírálatok, a szigorú utazási korlátozásokról, a továbbra is sok hiánnyal küszködő ellátásról, de legfőképpen a gondok, a problémák nyilvános megnevezésének és megvitatásának hiányáról. Mindez azonban a felszín alatt zajlott - a tömegtájékoztatásban, a hivatalos beszédekben továbbra sem esett szó ilyesmiről. Ám az elégedetlenség növekedését, a megindult lassú erjedést észlelőket is meglepte, hogy 1989 nyarán-őszén az NDK állampolgárok tömegei mindenre elszántan igyekeznek elhagyni országukat. Valójában nehéz lemérni, hogy a nyugatnémet rádió és tévéadásoknak - amelyek az NDK lakosságának 95 százalékát elérik - mekkora a szerepük a menekülési hullámban. Tény, hogy a tömeges távozásnak mindenekelőtt belpolitikai okai vannak. Az elmúlt évtizedek fejlődési mérlegének az eredményeket tartalmazó serpenyőjébe kerülhet a szociális biztonság, a kedvező lakáshelyzet, az áruk és szolgáltatások alacsony ára - noha mindez egyre elviselhetetlenebb mértékű állami támogatást igényel. (folyt)
1989. október 5., csütörtök 12:07
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A lázadás (1989.09.11-10.07)
"Már a kongresszus első napján látszott, hogy a valódi események a folyosókon és a színfalak mögött zajlanak le. Pozsgay, Nyers, Németh, Grósz, Berecz lázasan járkáltak fel, s alá, hol egyedül, hol különféle párthíveik körében. A reformisták mindenképpen meg akartak szabadulni a dogmatistáktól, azaz a Grósz-Berecz-szárnytól. Azok viszont nem akartak kívül kerülni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|