Rendszerváltás és az MTI

	felc: A SZOT szemszögéből főcím: A gazdaságpolitika fő kérdései
Budapest, 1989. október 4. szerda (MTI-Press) Magyarországon ma nincs olyan hivatalos vagy alternatív gazdaságpolitika, ami a munkavállalók számára elfogadható lenne. A SZOT által kidolgozott tézisekkel a minimális cél az, hogy mások - köztük a Kormány - gazdaságpolitikai elképzeléseit meg tudjuk ítélni, egyenrangú partnerek lehessünk azok vitatásakor. Másrészt viszont a választási harcban résztvevő pártok közül azok remélhetnek a szakszervezeti tagság részéről szavazatokat, amelyek a munkavállalók számára is vonzó gazdaságpolitikai programot kínálnak. Mindezt mérlegelve a SZOT-tézisek a gazdaságpolitikának azokat az elemeit tárgyalják, amelyek a munkavállalói érdekvédelem középpontjában állnak. alc. Növekedésre építő gazdaságpolitika A szakszervezetek olyan gazdaságpolitikát támogatnak, amely a bruttó hazai termék (GDP) növekedését eredményezi. Tisztában vannak azonban azzal, hogy ennek csak gazdaságos termelési szerkezetben van esélye, következésképpen elkerülhetetlen egyes vállalatok, ágazatok visszafejlesztése. A szerkezetváltás nem bízható pusztán a piac szelektáló mechanizmusára, hanem mögötte tudatos állami döntéseknek kell állniuk, amelyek tervszerűek és kezelni tudják a szerkezetváltás következményeit is (foglalkoztatás, ellátás stb.) A szerkezetváltás illetve a GDP növelése - mint gazdaságpolitikai cél - megvalósításának döntő feltétele a növekedés forrásainak előteremtése, ehhez vállalkozás-serkentő adó- és hitelpolitikára van szükség. Meg kell adni az esélyt a munkavállalóknak arra, hogy vállalkozókká válhassanak, ezért a SZOT támogatja a kis- és középvállalkozások, családi vállalkozások létesítését. A gazdasági válságból való kilábalás érdekében minden hazai erőt mozgósítanunk kell. Szükséges azonban a külföldön működő tőke belépése, sőt modernizációs kölcsönök igénybe vétele is. Ugyanakkor a magyar vállalkozásoknak is be kell kapcsolódniuk a nemzetközi tőkefolyamatokba. A gazdasági növekedés bázisa a belföldi piac, azon belül is az infrastruktúra (lakásépítés, úthálózat korszerűsítés humán szolgáltatások) fejlesztése lehet. (folyt.) 1989. október 4., szerda 15:28
Vissza »

	A SZOT szemszögéből 2.
alc. A szakszervezetek és az infláció A SZOT által kidolgozott gazdaságpolitikai tézisek másik fő csoportja az infláció mérséklését, kézben tartását célozza. A szakszervezetek tisztában vannak azzal, hogy az infláció csupán jelzi, hogy a gazdaság súlyos zavarokkal küszködik. Az évtizedeken át folytatott hibás gazdaságpolitika megmerevítette a termelési szerkezetet, fokozta a veszteséges tevékenységeket és óriási adósság-szolgálati terheket rakott a gazdaság, illetve a lakosság vállára. Hiányzik a kínálati piac, ami a pazarló gazdálkodás többletköltségeit az árakban átháríthatatlanná tenné. Az infláció az államháztartás mértéktelen eladósodásából táplálkozik és nem egyenlő mértékben sújtja a lakosságot. A magas infláció a lakosság egy vékony rétegét gazdagítja, a bérből és fizetésből élőket, a nyugdíjból élők tömegét viszont egyre szegényebb sorba taszítja. A szakszervezeteknek ki kell dolgozniuk azt a védelmi mechanizumust, amely megóvja a tagságot az inflációs veszélyektől, megbízható információkkal kell rendelkezniük a fogyasztói árak alakulásáról, a különböző munkavállalói rétegek, a különböző jövedelemszintű munkavállalók megélhetési költségeinek, létfenntartási költségeinek alakulásáról. Az infláció elleni harc egyik fő eszköze a piaci kínálatot bővítő vállalkozás ösztönzése. Olyan adó- és hitelpolitika, amely visszafogja és megszűnésre kényszeríti a veszteséges termelést és támogatja a hatékony tevékenységeket. Ösztönözni kell a lakossági megtakarítások produktív célú befektetését. Olyan versenyszabályozásra van szükség, amely megelőzi és szankcionálja a monopolhelyzetek kialakulását, illetve az azzal való visszaélést. Nélkülözhetetlen például a költségvetési támogatásban részesülő termékek árkalkulációjának rendszeres ellenőrzése. alc. Foglalkoztatáspolitika, bérharcok A gazdasági szerkezet átalakítása, a piaci verseny viszonyok kialakítása jelentős munkaerőmozgással jár. A teljes foglalkoztatottságról, mint célról a szakszervezetek nem mondanak le, de el kell fogadniuk, hogy a piacgazdaság együtt jár kisebb nagyobb munkanélküliséggel. Ennek nagysága többek között a foglalkoztatáspolitika intézményrendszerétől függ. A jelenlegi időszakban a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységének középpontjában a reálbérek, a reáljövedelmek színvonalának védelme áll, illetőleg nagy hangsúlyt kap a kétszámjegyű infláció elleni harc. A következő időszakban az aktív foglalkozatáspolitikáért folytatott harc a bérharcokkal egyenrangúvá fog válni. (folyt.) 1989. október 4., szerda 15:30
Vissza »

	A SZOT szemszögéből 3.
Piaci körülmények között hozzá kell szokni ahhoz, hogy egyre kevesebb munkavállaló számára lesz lehetőség arra, hogy egy szakmával, egy lakóhelyen és egy munkahelyen élhesse le az életét. Cél az, hogy mindenki számára biztosítsuk a megélhetést, elsősorban a képzettségének megfelelő munkával, annak hiányában pedig az állami gondoskodás különböző formáival. A szerkezetváltás nemcsak leépítést, hanem új munkahelyek tervszerű létesítését is kell, hogy jelentse. Az aktív foglalkoztáspolitika fő területe az infrastruktúra fejlesztése lehet, ahol egy munkahely teremtése kisebb összeget jelent, mint az iparban. Az aktív foglalkoztatáspolitika azt jelenti, hogy nem utólag igyekszik megoldásokat keresni a munkanélküliség megoldására, hanem megelőző intézkedéseket is tesz. A munkanélküliség nyílttá válása is sürgeti a szociálpolitika megreformálását. Meg kell teremteni a munkanélküliség idejére is azt a biztonsági hálót, ami a munkanélküli biztosítás, a munkanélküli segély és a szociális segély együttes alkalmazásából áll, kiegészülve a szociális gondozás és segítség változatos formáival. alc. Államadósság, adórendszer A gazdaság megújítása, modernizálása szempontjából a legnagyobb nehézséget az adósságszolgálati terhek (törlesztés, kamatok) jelentik. A szakszervezetek társadalmi-gazdasági optimumra törekednek a kormányzati gazdaságpolitika egyoldalúan pénzügy-centrikus gazdaságpolitikájával szemben. A nemzetközi fizetőképesség megőrzésével egyenrangú feltételként kell kezelni a munkavállalók és nyugdíjasok elszegényedésének megállítását is. Az államháztartás napirenden lévő reformja kapcsán a szakszervezetek igénylik az államháztartás adatainak nyilvánosságát és azt is, hogy jelen lehessenek a hazai pénzintézetekkel folytatott olyan tárgyalásokon, amelyek a munkavállalók bér- és jövedelemviszonyait jelentősen befolyásolják. A személyi jövedelmek adózásának - az állami bevételek biztosítása mellett - a közteherviselés szempontjait is figyelembe kell venni. Ki kell küszöbölni az adórendszer teljesítményvisszatartó hatását. (folyt.) 1989. október 4., szerda 15:33
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	A SZOT szemszögéből 4.
Az adórendszer korszerűsítése csak akkor lehetséges, ha az együtt jár a bér- és szociálpolitika reformjával. A családi jövedelemadózás jobban megfelelne a méltányos közteherviselésnek. Társadalmilag méltányosabb egy olyan adórendszer, amely bizonyos jövedelemhatár fölött a keresetek minden forintját megadóztatja. A jelenlegi nyomott bérszínvonal és elmaradott szociális ellátási viszonyok között nincs lehetőség arra, hogy a közvetlen megélhetéssel kapcsolatos termékek és szolgáltatások árát a forgalmi adózás megváltoztatásával emeljék. A forgalmi adókulcsok megváltoztatása önmagában nem lehetséges, csak a bér- és az árviszonyok ismeretében. alc. Gazdaságilag racionális, társadalmilag igazságos bérek A munkabér nagysága nem lehet az egyes gazdálkodó szervezetek, intézmények, munkáltatók egyéni hatékonyságának függvénye. A munkaerő piaci értékének és az ezt kifejező munkabérnek a kialakítását intézményes érdekegyeztetés keretében kell megoldani. A nyugat-európai gazdasági integrációhoz való közelítésünket nem lehet kelet-európai bérszínvonallal megoldani. Magas színvonalú munkát, jó minőségű termékeket, fegyelmezett munkavégzést a jelenlegi bérszínvonallal nem lehet remélni. A magasabb munkabérek a gazdaság, a kereslet növekedésének is fontos biztosítékát jelenthetik. A munkáltatóknak, a Kormánynak olyan körülményeket kell teremteniük, amelyek között a munkavállalók fokozhatják jelenlegi teljesítményüket. A szakszervezetek olyan bérrendszert és bérmechanizmust kívánnak működtetni, amely - hozzájárulva a gazdasági teljesítmények javításához - garantálja a reálbérek csökkenésének megállítását, majd érzékelhető és minden társadalmi rétegre kiterjedő növekedését, egyidejűleg a jelenleginél racionálisabb és igazságosabb kereseti arányokat hoz létre. A fentiekben a SZOT által kimunkált gazdaságpolitikai elgondolások központi kérdéseit mutattam be - vázlatosan. A téziseket nyilvánosságra hozataluk után széleskörő tagsági vita, illetőleg szakmai vita követi majd, és a viták tapsztalatainak felhasználásával készül el az a gazdaságpolitikai program, amely a SZOT jövő év elejére tervezett kongresszusának dokumentumát fogja képezni. (MTI-Press) ág/pé Dr. Nyikos László 1989. október 4., szerda 15:35
Vissza » A hírhez kapcsolódik »