|
|
|
|
Interjú Habsburg Ottóval
|
Washington, 1989. március 6. (Amerika Hangja, Híradó) - Mint ismeretes, Habsburg Ottó az Európai Parlament küldöttsége élén nemrég Magyarországon járt, és nyugat-németországi otthonába való visszatérése után a következő telefoninterjút adta Bognár Verának: - Hogy volt a magyarországi út? - Nagy benyomást tett rám. A magyar nép szabadságérzése és általános lelkesedése nekem nagyon tetszett. Persze elővigyázatosan kell folytatni a politikát, de úgy látom, hogy itt egy igazi haladásról van szó. - Az Országgyűlésben amikor látogatást tett (...)? - Nem. Persze hogy nem. Nézze ez egy egypárti parlament, amely nem képviseli úgy, ahogy mi, demokratikusan értjük, a népet. Azonban tény az, hogy vannak képviselők ebben a parlamentben, egyének, akik jó kapcsolatban vannak a nemzettel, azt képviselni akarják, de persze demokráciának nem lehet nevezni ezt. - Mit szólt ahhoz, hogy mint magyar állampolgár szabadon választható és szabadon választhat? - Erről csak hallottam. Egy jogász mondotta nekem, hogy ez így van. Én most tudja kérem szépen, én először szeretném hivatalosan tudni, hogy ez tény-e, vagy sem. Én nem tudom, mert annak idején, a Rákosi idején, megjelent a lapokban, hogy (...) szóval a magyar nacionalitást, úgyhogy én nem vagyok biztos abban, hogy mi most az igaz. Azt majd meg fogom tudni. Nézze, én mindenekelőtt európai képviselő vagyok. Ez az én feladatom, és semmi belpolitikai ambícióm nincs Magyarországon, hanem én azt hiszem, hogy jobb szolgálatot tehetek a magyar nemzetnek az Európai Parlamentben, mint hogyha belemegyek a pártpolitikába Magyarországon. Az egységes Európának most olyan óriási kihatása van minden egyes nemzetre, hogy itt európai és nemzeti kérdésről lehet beszélni. - És Magyarország nagyon szeretne része lenni ennek az egységes rendszernek. - Fog részt venni, ez egészen biztos. De majd azért fogok alaposan dolgozni. - A Külpolitikai Intézetben kik előtt és milyen előadást tartott? - Nézze, ott csak külpolitikai szakértők voltak. Szóval állami tisztviselők és mondjuk olyanok, akik főleg külpolitikával foglalkoznak. Elég kis társaság volt, talán lehetett úgy 60-80 személy, dehát mind nagyon kvalifikált személyek. Míg a másik gyűlések óriásiak voltak. Több előadást tartottam a közgazdasági egyetemen, azonkívül a Magyar Zsidók Szövetsége előtt. - A magyar zsidóság emlékezik rá, a háború idején mennyi zsidót mentett meg. - Borzasztó kedvesek voltak. Hála istennek, ott még megmaradtak zsidók, hogyha a többi országba megy, akkor pár öreg személy van még hátra, de a többség eltűnt. Magyarországon legalább, habár persze sok ember elvesztette életét, éppen a magyar nép sok életet megmentett, úgyhogy maradt valami legalább. Hallatlan hangulat volt, úgyhogy igazán örültem. Nagyon sok levelet kaptam, kéréseket, kérnek ide-oda, de sajnos nem értem rá, és azon kívül van most dolgom, nemde június 18-án lesznek az európai választások, úgyhogy ezekkel kell most foglalkoznom. - Találkozott Magyarországon erdélyi menekültekkel is? - Csak egyszer. Mert ezek főleg az ország keleti részén vannak, de vagyok kapcsolatban az erdélyiekkel és nagyon remélem, hogy sikerülni fog, hogy a Közösség is segítse a menekülteket, mert lassanként túl sok menekült érkezik Magyarországra és Magyarországnak egyszerűen nincsenek az anyagi eszközei, hogy ezekkel foglalkozzon, úgyhogy én remélem, hogy sikerülni fog a Közösséget rávenni, hogy segítsen. De persze sajnos lehetőségeink nem olyan nagyok. Egyes emberek szankciókról beszélnek a Ceausescu uralma alatt lévő Románia ellen, én nem hiszem, hogy ennek sikere legyen. Nagyobb és erősebb nemzetközi nyomásra lenne szükség, népének életszínvonala olyan alacsony, hogy már nyomás sem szolgálhatja ügyünket, de mégis azt tapasztaltam, hogy még a legsötétebb zsarnok is valamiképpen hallgat a nemzetközi véleményre, úgyhogy ezt kell mobilizálnunk. - Hogy találja: milyen ma Magyarország? - Kérem szépen, Magyarország persze nagyon szegény állam, egy állam, amely nagyon szenvedett a mostanáig létező szocialista rendszertől (...) lépésről lépésre megy, érdekes (...) ezek az emberek is, akik a kommunista párt tagjai, most mindent próbálnak, hogy magyarázzák, hogy kell változtatni a gazdasági rendszeren. Egy hosszú út lesz, egy kritikus út lesz az eljövendő két év nagyon kritikus lesz ebből a szempontból, és ettől sok fog függni a jövő számára is. - Mint politikus, mint az Európai Parlamentnek a tagja, hogy ítéli meg a magyarországi lehetőségeket Moszkva felől? - Moszkva most azt jelzi, hogy már nem bízik a Brezsnyev- doktrínában és hogy nem fog beleavatkozni a magyar ügyekbe. Kérem szépen ez szépen hangzik, de azon hatalommal szemben, amely háborút viselt Afganisztánban, amely Csehszlovákiát megtámadta, amely Magyarországra bevonult 1956-ban, mindig vigyázni kell, és ne felejtsük el azt, hogy van 62 ezer orosz katona még Magyarországon. Ha ezeket visszavonnák, akkor persze már jobban bízhatnánk, de így vigyázni kell. A magyarok még emlékeznek 1956-ra, tudják, hogy mit csináltak akkor az oroszok, és van mondjuk a légkörben egy erős feszültség. Ez egyrészt van a nemzet akarta gyors reformokra, másrészt azok, akik ma még várni akarnak, mert nem biztosak abban, hogy mi történik az oroszokkal. - Ön milyen tanácsot adna Magyarországnak? - Én beszédeimben azt a tanácsot adtam, hogy menjenek lépésről lépésre. Ne próbálják a második lépést az első előtt tenni. Szóval mégis valamiképpen a lassú haladást tanácsoltam, habár nem szabad megállni. Még egy percig sem. De lassan haladni a cél felé, és a cél két pontban összefoglalható: az egyik az, hogy az emberi jogok teljes biztosítása - és ebből a szempontból mindig azt mondottam, hogy Magyarország legalábbis ami a nemzetiségi jogokat illeti, igen jó munkát végzett -; és másodszor, hogy mindenesetre csak akkor lesz elfogadható, ha tényleg bevezeti a pluralista demokráciát. Azaz minden magyar állampolgárnak legyen joga pártot alapítani, választásokon részt venni, szóval egy olyan, mint nálunk a nyugati demokráciában a törvény. Több ilyen csoporttal találkoztam: a Kisgazdapárt vezetőivel is találkoztam, a Demokrata Fórummal találkoztam, és azután több ilyen alternatív csoporttal, amelyek főleg mondjuk egyes problémákkal, mint Nagymarossal és más ilyen kérdésekkel foglalkoznak. Ha demokráciát akarunk, akkor mégis nem tudjuk teljesen egységesíteni a magyar ellenzéket, mert ott minden van, a szociáldemokratákon keresztül egészen konzervatív, liberális kereszténydemokrata irányok működnek ott, úgyhogy mindig lesz egy bizonyos sokszínűség, de másrészt azt hiszem, hogy sikeresek lehetünk abban, hogy az ellenzék bizonyos pontokban egységesen lépjen fel, és ez pedig főleg a pluralizmus és az emberi jogok ügyében. Egyelőre megint csak azt mondom - ez véleményem szerint a fő pont -, hogy vigyázzanak, hogy haladjanak, de úgy, hogy biztosítva haladjanak. Ne túlozzák a haladást, mert ha lassan megyünk, gyorsabban érjük el a célt, mint hogyha út közben megfordulunk. Ezt szeretném mindig mondana a honfitársaimnak, mert azt hiszem, hogy ez ma a fő kérdés nálunk. +++
1989. március 6., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|