|
|
|
|
Az új Magyarország küszöbén
|
Utólag sem könnyű megítélni, hogy milyen volt egy korszak, s nem kevésbé nehéz felmérni, hogy milyen korszakban élünk. Mégis minden korszak gondolkodói kísérletet tesznek arra, hogy saját korukat minél pontosabban értelmezzék. Most sem lehet másképpen. Nekem az a véleményem, hogy az elmúlt évszázadokban itt, többnyire távol Európa centrumától minden nemzetnek legfeljebb száz évenként egyszer adódott olyan lehetősége, hogy háború, forradalom, polgárháború, vér nélkül békés úton hajtson végre rendszerváltást. Ha visszatekintünk a múlt századba, akkor csak az 1867-es kiegyezést hozhatjuk fel olyan példának, ahol a tárgyalóasztalnál dőltek el az alapvető kérdések. Ebben a században aztán a magyarságnak eddig egyetlen ilyen típusú esélye sem volt. Mostanáig. Mert a nyolcvanas évek vége az a ritka történelmi pillanat, amikor a társadalom legfontosabb erői nem tankokkal, hanem érvekkel akarják meggyőzni egymást. Végre tárgyalóasztalnál, ha nem is egészen normális alakú asztalnál születik meg a megegyezés. alc. Három jelentős politikai vonulat Érdemes feltenni azt a kérdést, hogy a mai Magyarországon milyen jelentős, s a társadalomban támogatásra találó politikai erők vannak. Erről azért is érdemes beszélni, mert nagyon sokan nehezen igazodnak el a különböző pártok, mozgalmak, szervezetek törekvései között. Ráadásul a politikai törésvonalak nem mindíg a pártok között, hanem többször a pártokon belül húzódnak. Véleményem szerint jelenleg mindössze három jelentős politikai vonulat látható, bár egyiknek sincs igazán letisztult neve és programja. Az egyik a szocialista (demokratikus szocialista ) irányzat, amely valószínűleg az MSZMP utódpártjaként szerveződik meg. S egyáltalán nem mindegy, hogy az MSZMP-ben veszi át a hatalmat vagy a régi pártból és egyúttal a hatalomból is kiszorulva válik a szocialisták reformpártjává. Ebben az új pártban nagyon sokan lesznek olyanok, akik az eddigi MSZMP-ben nem egyszerűen politikai alattvalók, hanem megtűrtek, félreállítottak, kiszorítottak voltak. A másik két irányzat egyértelműen ellenzéki. A szűkebb társadalmi körben ható csoportot nevezhetjük liberálisnak (neoliberálisnak, szociálliberálisnak?), noha számos esetben igen távol vannak a klasszikus liberális eszméktől. (folyt.)
1989. október 3., kedd 11:57
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|