Rendszerváltás és az MTI

	A magyar-román viszony
---------------------- London, 1989. október 2. (BBC, Panoráma) - Fodor György interjút készített Fülöp Tamás külpolitikai szakértővel a magyar-román viszonyról. Először azt kérdezte Fülöp Tamástól: véleménye szerint van-e Romániának Magyarországgal szembeni politikája? És ha igen, akkor miben áll ez és mi a célja? - A román politika az én benyomásom szerint arra törekszik az elmúlt évtizedekben, hogy a klasszikus, a marxista-leninista dogmatikus érvelésnek megfelelően a külvilág felé a Magyarországgal való kapcsolatait felhőtlennek állítsa be, konfliktus- és problémamentesnek. Ezen belül természetesen - és ezt az utóbbi években nagyon jól lehet látni - elsősorban arra törekednek, hogy mindezt protokollárisan is érzékeltessék a külvilággal. Tehát arra törekednek, hogy egy felsőszintű látogatásra sor kerüljön Magyarországon, ami a jelenlegi körülményyek és problémák megléte mellett igen nehezen elképzelhető. Ami pedig a romániai magyarságra vonatkozó politikájukat illeti, itt is először is hát ugye nem ismerik el a nemzetiség mint politikai entitásnak a létét, és hogyha nincs ilyen, akkor nem is lehet probléma. Nekem ez a benyomásom a román politikáról. - Szóval mondjuk ez egy álláspont, de gondolja, hogy bizonyos célok, és elérhető célok vannak mögötte? - Hát a román politika ebben az értelemben teljesen deffenzív status quo-védő, az Erdély megtartására törekvő politika. Tehát én őszintén megmondom, én nem hiszek abban, hogy Romániának offenzív vagy bennünket fenyegető céljai lennének, amit mostanában egyre gyakrabban hallani. (folyt.) 1989. október 2., hétfő
Vissza »

	- A magyar-román viszony - 1. folyt.
- Ez egy érdekes dolog, mert én is hallottam olyan nyilatkozatokat, amelyek a román katonai fenyegetést emlegetik. Én azért nem hiszek benne, és azért nem tartom ezt egy helyes érvelésnek, mert Magyarországon a belpolitikai harc egyik elemeként jelenik meg. Vannak akik azzal érvelnek a szovjet csapatok Magyarországon tartása mellett, hogy erre szükség van, pontosan ezen célokból, sőt a magyar hadsereget is erősíteni kell emiatt. Én ezt egy végzetesen veszélyes érvelésnek tartom. Ugyanakkor kétségtelen, hogy van egy román agresszív nemzeti izgágasága, mely - nemcsak azt mondják a román katonai akadémián, hogy holnapután Budapesten is lehetünk, hanem azt, hogy holnapután Moszkváig előre tudunk hatolni. De hát ezeknek azt hiszem a valóságtartalma az megkérdőjelezhető. - Azt kérdezném, hogy lát-e egy magyar politikát Romániával szemben? Egy koherens, kigondolt magyar politikát. És akkor annak milyenek a céljai? - Én szeretnék hinni abban, hogy az utóbbi években kezd kikristályosodni egy nagyon tudatos magyar külpolitikai koncepció. Ha két mondatban összefoglalhatjuk, akkor egyrészt az emberi jogok és azon belül a nemzeti kisebbség jogainak védelme és megfelelő nemzetközi prezentálása. A másik pedig szintén egy európai eszmén alapul. Ez az emberek és eszmék szabad áramlása. Tehát hogy nyissuk ki a határokat. Természetesen Magyarországon nincs olyan politikai tényező, aki nem a jelenlegi határok elismerésében és tiszteletben tartásában gondolkodna. De ha már egyszer így alakultak a határok, azok legyenek átjárhatók, és gondolom hogy nem kell részleteznem, most hozták meg ezt a z új törvényt, amely a magyaroknak a világ bármely részén a szabad letelepedést lehetővé teszi és a szabd mozgást. Valami ilyesmit szeretnénk elérni a másik félnél is. Meg azt, hogy ne féljenek tőlünk. Teljesen alaptalan. Ahogy nincsen román veszély, úgy pláne nincsen magyar veszély. (folyt.) 1989. október 2., hétfő
Vissza »

	- A magyar-román viszony - 2. folyt.
- Nekem az volt a benyomásom, hogy ők azért nem nagyon akarják átengedni ezeket a menekülőket. Tehát határozott intézkedéseket próbálnak tenni annak érdekében, hogy megakakdályozzák az úgynevezett zöld határon való átlépést. Ez az egyik oldala. A másik, és egy nagyon fájdalmas téma, hogy családok szétszakdnak. És sajnos - bár tapasztaltunk valami készséget most az 1988-89-es évnek a fordulóján -, ezek a családegyesítési dolgok nagyon nehezen mennek. Itt aról van szó, hogy a román államnak el kellene bocsátania a román állampolgárságból az áttelepülő magyar vagy román nemzetiségűeket és talán ez az a téma, amely a legtögb emberi tragédiát és fájdalmat rejti magában. - Úgy értékeli ön, hogy a Grósz Károly-Ceausescu találkozó után a román-magyar kapcsolatok romlottak, és ha igen, akkor tulajdonképpen milyen szinten lehet tovább folytatni valamilyen párbeszédet Romániával? - Kétféle magyar külpolitikai filozófia van. Az egyik az, hogy tekintettel arra, hogy külső segítséget nem várhatunk és pláne nem kérünk, ezért kétoldalú alapon kell megegyezni, amiben persze benne van az a hátsó gondolat is, hogy meg kell egyezni akár az ördöggel is. Nos ez az út megpróbáltatott, illetve hát kipróbáltatott, és úgy néz ki, hogy nem hoz eredményt. A másik filozófia, ami az utóbbi hónapok magyar külpolitikai filozófiája és szerintem egy koherensebb, egy racionálisabb filozófia az, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása egy nemzetközileg elismert és nemzetközi szervezetek, a nagyhatalmak, az európai tényezők átal elismert elv. Természetes, hogy ezen a nemzetközi jogi alapon és erkölcsi elvnek a talaján állva Magyarország megpróbálja érvényesíteni azokat a nemzeti érdekeit, amelyek ráadásul szilárd erkölcsi elvek talaján állnak. +++ 1989. október 2., hétfő
Vissza »