|
|
 |
|
 |
Prága - a szabadság éjszakája (1.rész)
|
1989. október 2. hétfő (MTI-Panoráma)
- Az év híre - fogadott ujjongva az egyik nyugati kolléga,
amikor szombaton este lélekszakadva megérkeztem a prágai nyugatnémet
nagykövetségre. Akkor már ott szorongtak a tudósítók a
Lobkovic-palota vaskerítésénél, hogy hallhassák Genscher
külügyminiszter beszédét. A követségen tartózkodó több mint négyezer
NDK-állampolgár tapsviharban tört ki, amikor a palota erkélyéről
Genscher bejelentette, hogy a két német állam megállapodása alapján
valamennyien az NSZK-ba utazhatnak.
,,Szabadság
Szabadság
Köszönjük, köszönjük,, - kiáltották az
NDK-beliek. Újabb tapsorkán tört ki, amikor a nyugatnémet
külügyminiszter tolmácsolta Kohl kancellár üdvözletét. Genscher
végül így búcsúzott a meghatott emberektől: ,,Jó utat
Szeretném a
Szövetségi Köztársaságban üdvözölni önöket, mint német a
németeket.,, Nem sokkal ezután az elegáns, szemmel láthatóan
elégedett Genscher a nagykövetség kapuja előtt adott
villáminterjúban örömét fejezte ki, hogy az emberiesség, helsinki
szelleme érvényesülhetett. Boldogan jegyezte meg, hogy pályfutása
csúcspontjának érzi az NSZK diplomácia győzelmét. Alig fejezte be
szavait, az NDK-állampolgárok első csoportjai, kisgyermekes anyák és
az öregebbek, máris kezdtek beszállni a csehszlovák rendszámű, de
NDK - megjelölésű buszokba, amelyek Prága egyik külvárosi
pályaudvarára, Libenbe szállították őket. Innen mentek a
különvonatok, az NDK érintésével, a bajorországi Hofba, a
nyugatnémet kormány megbízottainak kíséretében.
A váróteremben egy ,,háború,, végetérését ünneplő, felszabadult
tömeg fogadta e sorok íróját. Az NDK vezetőiről szóló, csipkelődő
viccek röpködtek a levegőben, s mindenki már a megálmodott szabad
jövőt tervezgette. Az egyik fiatal édesapa, egy lipcsei
komputermérnök, bizakodva magyarázta, hogy biztosan talál munkát
odaát, hisz minden nagyobb áruháznak számítógép-specialistája van.
Feleségével és két kisgyermekével vágott neki a nagy útnak.
,,Hamburgban a rokonok október 7-ig foglaltak le nekünk lakást.
Igazán szerencsések vagyunk, hogy még időben odaérhetünk,, -
jegyezte meg.
Szombaton az utolsó buszszállítmányokig az NDK-állampolgárok
százai rohantak a követségre, saját kocsival, taxival,
motorkerékpárral vagy ahogyan egy újságíró kolléga tréfásan
megjegyezte, talán még kenuval is. (folyt.)
1989. október 2., hétfő 16:11
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|