|
|
 |
|
 |
A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának ülése (2. rész)
|
Belájszky és Radity 1948 decemberében, majd 1949
január-februárjában Jugoszláviában 500 propagandairatot vett át,
ezek egy részét Magyarországon terjesztették. Adamov, Jancsikin és
Dácsin terhére szintén röplapterjesztést róttak.
A legfőbb ügyész óvásában kifejtette: az elítéltek a
megállapított tényállás alapján nem követtek el bűncselekményt.
Valóban közöltek bizonyos adatokat, ám ezek a nemzeti kisebbség
helyzetére, az MDDSZ működésére vonatkoztak, s nagyrészt a sajtóban
is megjelentek. Az ítéletek tehát törvénysértők, ezért indítványozta
azok hatályon kívül helyezését és a vádlottak felmentését.
A hétfői nyilvános ülésen a legfőbb ügyész képviselője kiemelte:
az ügy vádlottainak mindössze egyetlen ,,bűne,, volt az, hogy
délszláv nemzetiségűek voltak. Ez - sajnos - elegendő volt ahhoz,
hogy börtönbe kerüljenek. Emlékeztetett az akkori politikai
helyzetre is: mint mondotta, a Tájékoztató Iroda határozata után
,,le kellett számolni,, Jugoszlávia barátaival is. Kifejezte
reményét, hogy az Elnökségi Tanács határozata bizonyítja majd, hogy
Magyarország nemcsak állampolgárságot, hanem igazi, jogokat
biztosító hazát is ad az ittélő nemzetiségeknek.
A védők - utalva arra, hogy ez a törvényességi óvás jócskán
elkésett - szintén az elítéltek felmentését indítványozták.
Az Elnökségi Tanács felmentő határozatának indokolásában dr.
Czili Gyula, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese arról szólt, hogy
az elítéltek a napi politika érdekeinek estek áldozatul; abban az
időszakban a Tájékoztató Iroda határozatának úgy is érvényt kívántak
szerezni, hogy megfosztották ezeket az embereket a
véleménynyilvánítás lehetőségétől. Az egykori vádlottak közül egy
sem jelent meg az ülésen, részben, mert már nem élnek, illetve mert
nem volt kideríthető jelenlegi tartózkodási helyük. (MTI)
1989. október 2., hétfő 15:24
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|