Rendszerváltás és az MTI

	Ez itten már 3.
Olvasom például, hogy az Országgyűlés építési és kereskedelmi bizottságában "...időnként kifejezetten alpárivá alacsonyodó vita zajlott" a lakásgazdálkodás lehetséges megújításáról és "Amilyen hangnemben a demiszes Nagy Imre rendre utasított egy hajlott korú hozzászólót, az már nem politikai, nem szakmai, hanem egyszerűen jóízlésbeli normákat sértett." Mi történik itt? Semmi különös, Csak éppen valóban kiderült - és ezt érzi ösztönösen ama bizonyos "csendes többség" -, hogy Magyarország valóban nem más, mint sokáig visszafogott indulatok kirobbanásának terepe. A porondon ügyetlenkedők közül agggasztóan sokan abszolút fölkészületlenek, képzetlenek és éretlenek, következésképpen tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy az országot kultúremberek módján irányítsák a valóban demokratikus átalakuláshoz vezető úton. És erre mondják egyesek, - általam irigyelt optimizmussal - hogy édes Istenem, tanuljuk a demokráciát És mondják mások, hogy "Megadatott a lehetőség a független, szabad ország felépítésére." S állítják megint mások, hogy nyugalom, nyugalom, mert a mégannyira is nagyfokú ellenérzést keltő politikai módszerek, az átalakulás szükségszerű és végülis ártalmatlan velejárói". Meglehet De ha ez így ahogy most van, valóban törvényszerű, ha csakis ilymódon kövezhető ki a demokratikus jogállamisághoz vezető út, akkor senki ne furcsállja, hogy a politizálástól mindeddig erőszakoltan távoltartott nagy többség változatlanul, de most már önszántából nem hajlandó a politikai aktívitásra. Senki ne furcsállja, hogy drasztikusan csökken az MSZMP tagjainak a száma, hogy a legerősebbnek látszó ellenzéki párt is mindössze huszonvalahányezer tagot számlálhat össze és egyáltalán: hogy a nagy többség torkig van már az úgynevezett demokratizálás nálunk meghonosodott módszereivel, a jó ideje már és egyelőre még mindíg sehova nem vezető megújulási törekvésekkel. Erősen kétlem, hogy ílymódon - főként gazdaságilag, amiről egyébként szinte szó sem esik e viták során - fölzárkózhatunk-e Európához. Inkább gyanítom, hogy az elvadult stílus, az egyre minősíthetetlenebb politikai módszerek miatt inkább mélységesen szégyenkeznünk kell az olyannyira irígyelt "Európai Ház" mai lakói előtt. És tapasztalati tények alapján meggyőződéssel állíthatom, hogy a jelenleg oly sokak által értetlenkedve figyelt "csendes többség" egészen másként ítéli meg a fölzárkózás, a valamikori "beköltözés" lehetőségét. (folyt.) 1989. október 2., hétfő 14:15
Vissza » Folytatásokkal »