|
|
|
|
Kesztyűk a mérlegen (1. rész)
|
Jancsó Kornél, az MTI kiküldött munkatársa írja: 1989. október 2. hétfő (MTI) - ,,Isaszegit világbajnoknak vártam, olyan ragyogóan bokszolt az elején. Valami csoda volt, ahogy első meccsén többször is ,,megkínálta,, a bolgárok világelsőjét, Marinovot, aki azt sem tudta, hogy hol van. Aztán később, a koreai gyerek ellen elég volt egy rövidzárlat, és tessék, arany helyett kiesés...,, - dohogott Papp László, amikor még Moszkvában az MTI munkatársa értékelésre kérte a kapitányt. Jellegzetes, igazi ,,papplacis,, reagálás volt ez. Mert nem azzal kezdte a szovjet fővárosban is hatalmas népszerűségnek örvendő, jószerivel állandóan autogrammért ostromolt egykori háromszoros olimpiai bajnok, hogy végső soron két vb-bronzot szerzett a magyar csapat. Hanem elégetlenkedett - az elszalasztott lehetőségek miatt. S bizonyos, hogy helyesebb így közelíteni a válogatottak moszkvai szerepléséhez, mert éppen a szakvezető kritikája lehet alap a megfelelő folytatáshoz, a későbbi, változatlanul remélt sikerekhez. A még nagyobb sikerekhez... Önmagában két harmadik helyezés a világ legjobbjainak találkozóján elfogadható eredmény, különösképpen, hogy 43 nemzet 236 ökölvívója lépett a kötelek közé a sportág ötödik világbajnokságán. S nemcsak a mennyiség volt tekintélyes, a minőség is biztosítva volt, hiszen - szemben például az utóbbi két olimpiával - ezúttal az amatőr boksz legszűkebb krémjéhez tartozó kubaiak is ott voltak a ringben. Képviseltette magát valamennyi földrész, s még a visszafogottabb szakértők is úgy fogalmaztak, hogy sűrű mezőny és tűrhető színvonal jellemezte a mostani kesztyűs csúcsrandevút. Tehát bronzérmet nyerni sem volt kis dolog. És ha a vb éremterméséhez hozzátesszük az idei athéni Európa-bajnokság három ezüstjét és egy bronzát, akkor nyugodt szívvel leírható, hogy a magyar ökölvívás összességében jó évet zár az idén. De Papp László megközelítésénél maradva, a dolgokat a fonákjáról is lehet nézni. A versenyzőként önmagához, majd szakvezetőként a válogatottakhoz egyként szigorú szövetségi kapitány megszívlelendő gondolatokat fogalmazott meg, olykor keresetlen szavakkal, de a lényeget illetően félreérthetetlenül. - Tapsikolhatnánk is, hogy csuda jó, van két bronzunk, de hát én igenis többet vártam - mindenkitől. Pláne, a remek kezdés után, csupa győzelem, azt hittem, meg se állunk... De hát jöttek a kijózanító pofonok, hullottunk, mint a legyek. Isaszegi mellett Váradi sem tudta megoldani feladatát, igaz, ő már az elején kifogta a későbbi világbajnok szovjet öklözőt. (folyt.köv.)
1989. október 2., hétfő 11:34
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|