|
|
|
|
300 kilométeres sebességgel a síneken (1.rész)
|
Párizs, 1989. szeptember 26. kedd (MTI-Panoráma) - ,,Elértük az óránként 300 kilométeres sebességet,, - a kellemes női hang a hangszóróból szinte közömbösen mondja be az adatot. Az ülés előtt az asztalkán meg sem rezzen a víz a pohárban - a TGV, a francia szuperexpressz símán száguld a síneken, a kocsiban csak halk surrogás hallatszik, nyugodtan lehet beszélgetni, vagy szundikálni.
A szupereexpressz második. Az Atlanti Óceán partvidékére vezető pályájának első szakaszán ez az első olyan szerelvény, amelyen utasok vannak, de a Földközi tengerhez vezető pályán immár nyolc éve rohannak a szerelvények. Európában elsőnek a francia vasutak helyezték üzembe ezt a minden vonatkozásban újszerű közlekedési eszközt s azóta is az élen járnak. A több mint nyolcszáz kilométeres déli vonal után most fokozatosan, néhány év alatt átadják a nyugat felé vezető pályákat is, amelyek Párizst Bresttel és Bordeaux-val kötik majd össze, s közben már épül az északi-nyugati vonal: Brüszelen át az NSZK-ba, Hollandiába, illetve a készülő csatorna-alagúton át Nagy-Britanniába lehet mejd a TGV (Train de la Grand Vitesse, nagysebességű vonat) szerelvényein utazni. Emlékezetes, hogy Japánban már a hatvanas évek közepén megnyílt az első szuper-expressz járat. Franciaország a hetvenes években lépett a versenybe, bár kisérletek korábban is folytak: már 1955-ben világrekordot állított fel egy kísérleti szerelvény, 331 kilométeres óránkénti sebességgel. A hivatalos világcsúcsot ugyan az NSZK tartja, 406.9 kilométerrel, de az új francia vonalon már állítólag 445 kilómétert is sikerült elérni. A szerelvények utazósebessége azonban megmarad a 300 kilométernél. Így is másfél óra alatt lehet majd a fővárosból Brestbe, s alig több mint egy óra tíz perc alatt Bordeauxba eljutni. Az ilyen sebesség természetesen csak különleges pályákon érhető el. Az építés költsége rendkívül magas, de a számítások szerint tíz év alatt megtérül, mert az új vonal 25 millió franciának gyorsíthatja meg az utazást, s ez sokuknak meg is éri, még akkor is, ha a jegy ára drágább a rendes vasúti jegynél. Igaz, olcsóbb, mint a repülés és az utas megtakarítja magának a repülőtéri ki- és beutazást, a tolongást és a kínos ellenőrzéseket: a város közepéből indul, oda érkezik. Az autózáshoz viszonyítva pedig gyorsabb és természetesen sokkalta veszélytelenebb a TGV ablakából szemlélni a tájat, bár családoknak ez már a kedvezmény ellenére sem olcsó mulatság. (folyt.)
1989. szeptember 26., kedd 12:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|