|
|
|
|
- Beck Tamás a piacról - 2. folyt.
|
A kapitalista kereskedő tehát úgy véli, hogy a szovjet vevő megbízhatóan fizet neki. Nyilvánvalóan ugyanígy viselkedik minden más eladó iránt is, mint ővele. Így aztán meggondolásra készteti majd, ha értesül arról, hogy hazánk ennek vagy annak a kötelezettségének nem tett vagy nem tesz eleget. Nyugati kereskedő adott esetben még arra is vállalkozik, hogy az általa beígért árut ráfizetéssel más helyről szerzi be csak azért, hogy szállítási vállalását mennyiségben, minőségben és határidőre teljesíthesse. Egy megszerzett piaci pozíció ugyanis megér időnként még áldozatokat is. Más kérdés, hogy az a tőkés szállító, amelyik megbízhatatlan eladó miatt pozícióvesztési helyzetbe kényszerült, és emiatt áldozatokat kellett hoznia, nem sokáig fog bíbelődni felelőtlen üzletfelével. Kártérítési pert indít ellene, esetleg elnézőbb lévén, peren kívüli egyezséget köt. De mindenképpen a "soha viszont nem látásra" búcsúval ér véget a kapcsolat. Magyarországon jól ismerik export nagykereskedelmi vállalatok vezetői ezt a viszont-elhidegülést. Számtalan példát lehetne felhozni a hibás teljesítés megtorlására. Még olyan úgynevezett kicsiségek is partnervesztéshez vezettek, mint mondjuk a vevő által előírt csomagolástól való eltérés, a rendelő megkívánta árujelzők színének, méretének, elhelyezésének önkényes megváltoztatása. Korlátozásokat életbe léptetni - bármennyire is indokolják azt belföldi áruellátási nehézségek - nem szabad. Egyértelmű, betartható és figyelemmel kísérhető szabályozásra van szükség. Olyanra, ami hosszú távra érvényes, és ami szellemében, céljában egyértelműen piacszemléletű, kül- és belpiaci egyaránt. Sőt más nem is lehet, mivel a keményvalutával fizető nyugati vevők, ha eladói pozícióban vannak sem változtatnak azon nyomban felfogásukon. (folyt.)
1989. október 1., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|