Rendszerváltás és az MTI

	Magyar semlegesség 2.
Amiből lehet, maradjunk ki és hadd intézzük saját dolgainkat belátásunk szerint. E teljességgel legitim óhaj valóra váltásához tűnik csodaszernek, varázs-receptnek a semlegesség. Lám, vannak nálunk sokkal szerencsésebb nemzetek: Svédország ámulva irigyelt gazdaságához a svédek közismert szorgalmán túl hozzá tartozik az is, hogy területét lassan két évszázada nem dúlta háború, hogy Svájcról ne is beszéljünk. De itt van a szomszédos Ausztria vagy a testvér Finnország: nekik a közelebbi múltban sikerült az, ami nekünk nem. Ők semlegesek és sérthetetlenségüket sikerült szerződésekkel is körülbástyázni. S ami nekik sikerült, miért ne sikerülhetne egyszer nekünk is? alc. Elismerés és garancia De valóban a semlegesség jelenti az áhított megoldást? Igaz, hogy nekünk nem sikerült, de másnak sem. Belgiumot és Luxemburgot semlegessége sem tudta megóvni az első világháborúban a német lerohanástól. Napjainkban pedig pedig Írország és Málta kinyilvánította ugyan semlegességét, de ezt mások nem nagyon ismerték el, így ezen státuszuk enyhén szólva megkérdőjelezhető. (De az is elgondolkoztató, hogy a semlegesség jellegzetesen európai kategória; a fejlődő világban - éppen a háborúk gyötörte térségekben - nemigen ismeretes.) Vagyis: a semlegességhez az óhaj kinyilvánításán túl további dolgok szükségeltetnek: egyrészt az, hogy mások ezt elismerjék, másrészt az, hogy valami módon garantálni lehessen. Egy ponton összefügg a kettő: nevezetesen ott, hogy a külső elismerés és a szerődéses garancia tulajdonképpen együtt jár, bár nem minden részletében: azon országok is elismerhetik a semlegességet, akik nem részesei a szerződéses garanciáknak. De maradjunk még e garanciáknál. Nemzetközi jogi szempontból - a szakirodalom tanulsága szerint - a fogalom számos problémát fölvet, s a legfontosabb biztosítéknak mindíg is azt tekintették, hogy a semleges ország kellően erős legyen önmaga megvédéséhez, bárhonnan fenyegesse is agresszió. alc. Kinek jó a magyar semlegesség Ha szemügyre vesszük a semleges országokat, néhány körülmény azonnal feltűnik. Az egyik az, hogy olyan helyen fekszenek, amelyek nagy fegyveres egymásnakrohanás esetén másodlagos jelentőségűek, vagy szakkifejezéssel élve: nem fő hadászati irányban. A másik: földrajzi adottságaik olyanok, hogy rendkívül kedvező feltételeket teremtenek a védelem számára - hegyvidék vagy tavak szabdalta erdőségek. A harmadik pedig az, hogy mindegyikük fejlett hadiiparral rendelkezik; Svédország és Svájc jelentős exportőrök is, de Finnország és Ausztria fegyvergyártása sem elhanyagolható. (folyt.) 1989. szeptember 27., szerda 12:29
Vissza » Folytatásokkal »