Rendszerváltás és az MTI

	Országgyűlés - első nap (6. rész) - Németh 2.
Súlyos vád volt, nem lehetett kézlegyintéssel elintézni. S ehhez már szükség volt az ügy iránti alázatra mind a kormány, mind az Országgyűlés részéről. S mi ezt vállaltuk. Vállaltuk, hogy felfüggesztjük a kemény munkával kidolgozott törvényjavaslatok benyújtását és megtárgyalását mindaddig, amíg azt a különböző pártok, szervezetek és mozgalmak magukkal és egymással megvitatják és kialakítják róla véleményüket. Vállaltuk, hogy a majd benyújtandó törvényjavaslatok tükrözni fogják ezeket a véleményeket. Önök és a kormány ezt vállalta, de a politikai egyeztető tárgyalások résztvevői az indulásnál nem ebben állapodtak meg. Nem a törvényjavaslatok benyújtásának halasztásáról vagy felfüggesztéséről, hanem azok visszavonásáról egyeztek meg. Ezt a kormány is elfogadta és ez hiba volt. Igaz, nem az első. Az első azzal következett be, hogy az alternatív szervezetek, a megújuló régi és az alakuló új pártok, miközben a pártállam szétválasztásának szükségességét hangoztatták, olyan ügyekben is a hatalmon lévő párttal kívántak tárgyalni és megállapodni, melyek kifejezetten kormányzati vagy törvényhozási hatáskörbe tartoznak. Az MSZMP vezetése - amely, bár hangoztatta, de maga sem tudta még megemészteni a kormányzati önállóság gyakorlatát - a hagyományos gondolkodás és gyakorlat alapján természetesnek tartotta, hogy az ellenzék vele kész megállapodni olyan kérdésekről is, melyek nem a párt felelősségi körébe tartoznak, és így megkötötte a politikai egyeztető tárgyalásokra vonatkozó alapmegállapodást. Tudom, hogy az alkotmányos rend híveit, a parlamenti képviselőket, de még a kormány számos tagját is zavarba ejtette, hogy törvényadta jogainak gyakorlásában olyan erők korlátozzák, melyek ugyan kétségbe vonják a parlament és a kormány legitimitását, de semmi sem támasztja alá az ő legitimitásukat. Ez sokakban keltette azt az érzést, hogy méltatlan szerepre kárhoztatják és ezt a szerepet vállalva, megalázkodnak egy olyan akarat előtt, amelynek erejét, vagy néptől kapott mandátumát még semmi sem igazolja. A helyzet valóban rendhagyó, de rendhagyó a történelmi feladat is Ezért érdemes az egyébként képtelennek tűnő gyakorlatot megkísérelni. Egy rendet mindig át kell lépni, ha a cél egy új rendbe való átlépés. De tartósan nem lehetünk a rendezetlenség, a ,,semmi sem érényes,, állapotában. A parlament és a kormány megtette, amit vállalt, sőt többet is annál. De nem teheti meg, hogy készséggel magára vállal olyan szerepet, amelynek eljátszásával egyúttal megingatja a mindenkori alkotmányos rend érvényessége iránti bizalmat. (folyt. köv.) 1989. szeptember 26., kedd 12:54
Vissza » Folytatásokkal »