 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Kádár János Társaság közleménye
"... mélységesen aggódik a jelenlegi
ellenforradalmi válság mélysége, az MSZMP-n belül tapasztalható
széthúzás és tehetetlenségi nyomaték, valamint az egyre erősödő
jobbratolódás miatt, mely tünetek kísértetiesen hasonlítanak az
1956-os tragédia előestéjén kialakult helyzethez."
BBC, Panoráma:
Ceausescu igéretei - és a valóság
"Romániában már évek óta csak jegyre lehet kapni olyan alapvető
élelmiszereket, mint a cukor, a főzőolaj, a liszt, a hús és a vaj. A
tartományokban a kenyeret is jegyre adják, csak Bukarestben nem. E
hónap elején 20 százalékkal növelték az olaj és 15 százalékkal a
cukor fejadagot, az erről szóló határozatot a párt csúcsvezetőségi
szerve, a Politikai Végrehajtó Bizottság hozta."
|
|
|
|
|
|
 |
- Magyar belpolitikai helyzet - 6. folyt.
|
- Formailag egyébként tükrözi a megállapodás, hogy az egyik fél
is engedett egy kicsit, a másik fél is talán nem is olyan kicsit. A
lényeget tekintve viszont ki mit nyert és ki mit veszített ezzel?
- Kezdjük talán az ellenzék oldaláról. A nyereség az, hogy az
uralkodó párt elismerte a korábbi ellenséget tárgyaló partnernek,
leült vele egy asztalhoz, és valamilyen módon beleszólhatott az
ügyek alakulásába. Igaz egy kicsit önmagát is korlátozta azzal,
amikor lemondott az első lépésben a nyilvánosságról. Pontosabban itt
is kötött egy kompromisszumot. Ezt talán nem kellett volna, hiszen
ez felerősítette azokat a véleményeket, hogy itt a hatalmon való
osztozkodásról van szó.
Másrészt az ellenzék egy olyan szituációba került, ahol maga is
tanulhathatja a politikai kultúrát. Ez talán a nyereséghez áll
közelebb.
- Politika iskolája volt az ellenzék számára, hogy profilírozzon
bizonyos személyiségeket, fontos politikai alkudozásban részt
vegyen.
- És egyeztesse az álláspontját.
- Maga az Ellenzéki Kerekasztal, mint intézmény létrejötte, ez
volt az első lépés, hogy az ellenzék egy fontos ügyben egységre
lépett. Mert korábban végeredményben csak szétaprózott, atomizált
ellenzéki csoportokról beszélhettünk. Kérdés az is, hogy a
pótválasztásokon tanusított ellenzéki siker, az ott tanusított
egység egyáltalán létrejött volna, létre jöhetett volna-e, ha nincs
Ellenzéki Kerekasztal már korábban is. Talán ezt is figyelembe kell
venni, ennek a jelentőségét.
Eléggé nyilvánvaló, hogy a hatalmi pártnak kezdettől fogva egy
fontos hatalmi előnye volt ezen a tárgyaláson, hiszen mindenki
tudta, hogy a jelenlegi, nem szabadon választott Országgyűlés nagy
többségét az MSZMP végeredményben a kezében tartja, ellenőrzi.
(folyt.)
1989. szeptember 21., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A lázadás (1989.09.11-10.07)
"Gyors ámde viharos távozásom krónikája következik. 1989 szeprember 26-án eljutottam a cenzúraszámlálás 10. esetéig... a Pozsgay-féle nyilatkozat fennakadt a cenzúra hálóján! Tábori András főszerkesztő-helyettes és Bossányi Katalion főszekresztő-helyettesi posztvárományos - később az MSZP képviselője - közösen húzták ki a szövegből a Pozsgayra vonatkozó részt. Felháborodottan tiltakoztam. Egyrészt az ellenzéki sarokkal kapcsolatos megállapodásra hivatkoztamn, másrészt arra, hogy Pozsgayról amúgy napi 50 dicshimnusz jelenik meg, miért ne kaphatna legálább egyetlen másféle vélemény is hangot. A húzás maradt. Nem volt mit tenni, azonnali hatállyal felmondtam a Magyar Hírlapnak."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A megállapodást aláíró pártok közül négy - a Bajcsy Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Szociáldemokrata Párt - egy jól indokolt levélben, saját nevükben külön is kérték az Országgyűléstől a sarkalatos törvények elfogadását. "
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|