|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Kádár János Társaság közleménye
"... mélységesen aggódik a jelenlegi
ellenforradalmi válság mélysége, az MSZMP-n belül tapasztalható
széthúzás és tehetetlenségi nyomaték, valamint az egyre erősödő
jobbratolódás miatt, mely tünetek kísértetiesen hasonlítanak az
1956-os tragédia előestéjén kialakult helyzethez."
BBC, Panoráma:
Ceausescu igéretei - és a valóság
"Romániában már évek óta csak jegyre lehet kapni olyan alapvető
élelmiszereket, mint a cukor, a főzőolaj, a liszt, a hús és a vaj. A
tartományokban a kenyeret is jegyre adják, csak Bukarestben nem. E
hónap elején 20 százalékkal növelték az olaj és 15 százalékkal a
cukor fejadagot, az erről szóló határozatot a párt csúcsvezetőségi
szerve, a Politikai Végrehajtó Bizottság hozta."
|
|
|
|
|
|
|
Beszélgetés Cseke Lászlóval
|
München, 1989. augusztus 17. (SZER, Szerkesztők fóruma) - A SZER első irodája olyan országban, ahová a műsorait sugározza, rövidesen megkezdi működését. Tulajdonképpen bizonyos értelemben már meg is kezdte idén, június 30-ikán, amikor a rádió magyar osztályának állandó budapesti tudósítója: Szőcs Géza megkapta a hivatalos akkreditációt a magyar külügyminisztériumtól. Azóta az ő rendszeres újságírói tevékenysége képviseli a budapesti irodát - mint a Világhíradónkban való közreműködése is tanusítja - legalábbis addig, amíg a budapesti iroda fizikai értelemben is meg nem kezdi működését. És ez már nem sokáig várat magára. Éppen ebben az ügyben látogatott a közelmúltban Magyarországra Russel Pool a Szabad Európa/Szabadság Rádió alelnöke Cseke László kollégám társaságában - és Cseke László most itt ül mellettem a stúdióban. Az e heti szerkesztők fórumán ennek az útnak néhány tapasztalatáról számol be hallgatóinknak. Mindenekelőtt: mi volt ennek az öt napos látogatásnak a célja? - Múlt héten kezdődött ez a látogatás, hétfőtől szombatig tartott. Elsőrendű célja az volt, hogy a SZER részéről kiválasztott és megfelelőnek talált irodahelyiség, valamint a szolgálati lakás ügyében a rádió egy reprezentánsa - az említett Russel Pool - aláírja a szerződést a diplomáciai testületet ellátó szerevezetnél. Ugyanis ezekről a lakásokról ez a Külügyminisztériumhoz tartozó szervezet gondoskodik. Tehát mi bérbe vettünk egy irodahelyiséget a Bajcsy-Zsilinszky úton, és a Tanács köruton egy szolgálati lakást. Erről a szerződést múlt héten aláírtuk, ezzel megpecsételődött. A szerződést egyelőre mindkét esetben két-két évre kötöttük meg, illetve így írta alá a két fél. - Ez volt a fő célja a látogatásnak? (folyt.)
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Beszélgetés Cseke Lászlóval - 1. folyt.
|
- Ez volt a fő célja. Ezzel párhuzamosan természetesen az iroda, valamint az irodában létesítendő stúdió ügyében megtegyük az előkészületeket. A legelső előkészület az volt, hogy tárgyalni kellett a Magyar Postával a Krisztina épületében - Budán folyt a tárgyalás. Rendkívül szívélyesen fogadtak bennünket mindenütt. Korrektül, előzékenyen és nagyon sok esetben a kérésünket úgy teljesítették, hogy tényleg nem is számoltunk azzal például, hogy mi három telefonvonalra gondoltunk, de kaptunk egy negyediket is a telefax számára. - Erre még visszatérünk. Tehát a látogatás kifejezetten az iroda megnyitását készítette elő. - Csak az iroda megnyitásával kapcsolatos mindennemű szerződés megkötése, illetve tárgyalás lebonyolítása - olyan esetben is, hogy milyen bútort vásárolunk az iroda és a szolgálati lakás számára. - Persze nem volt könnyű eljutni eddig az aktusig, hogy elmentetetek, és Russel Pool aláírta a szerződést. A megfelelő helyiség megtalálása, kiválasztása - én is tudom - elég hosszú időt vett igénybe. Hogy ment ez végbe, és milyen nehézségek merültek fel? - Már május végén megkezdődött a keresés, amikor Szőcs Géza odaérkezett Budapestre. Ő vette fel a kapcsolatot az említett szervvel, valamint más tanácsi lakásajánlatokkal - már ő is nézte ezeket a helyiségeket. Majd jó egy hónappal ezelőtt, amikor az Egyesült Államok elnöke George Bush Budapestre látogatott, akkor is Budapesten voltam, akárcsak a SZER magyar osztályának igazgatója, és vele együtt már mi is néztük a kínálatot. Szemügyre vettünk minden ilyen lakást, minden ilyen irodahelyiséget. (folyt.)
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Beszélgetés Cseke Lászlóval - 2. folyt.
|
- Nyugaton ez viszonylag egyszerű, mert minden nyugati nagyvárosban az utóbbi évtizedekben nagy volumenben építettek kifejezetten irodaházakat pontosan erre a célra, hogy bérbe adják az ott lévő helyiségeket. Azt hiszen Magyarországon ez eléggé gyerekcipőben jár. - Éppen ezen a téren a rádió amerikai vezetősége kicsit furcsán nézett ránk, hogy nekünk miért kell így lakásról-lakásra, irodáról-irodára vánszorognunk. Ők is tudták azt, hogy a világon mindenütt léteznek irodaházak. Amikor sikerült megmagyarázni és bebizonyítani, hogy Magyarországon ez csak most kezdődik, most lendül be ilyen hasonló, és a meglévő irodaházak esetében a nagyvállalatok már rég lefoglaltak mindent. Tehát kénytelenek voltunk privát már meglévő irodahelyiségeket vagy lakásokat néznünk. - Azt hiszem itt van egy bizonyos verseny is, mert a kínálat rendkívül szegényes, rendkívül kevés. A Nyugat most kezdi felfedezni Magyarországot. A nyugati üzleti világ, bankok, vállalatok most kezdenek elszaporodni - hála istennek - a vegyes vállalkozások, ezek mind mind helyiséget igényelnek. - Volt például egy rendkívül jó kínálat, az orrunk elől épp Izrael ragadta el az újra felveendő diplomáciai testülete számára. Tehát ez is csak azt mutatja: Magyarország rendkívül divatba jött. - Mi volt a kínálat? - A kínálat rendkívül vegyes volt. Volt olyan eset is, ahol megvételre ajánlottak fel helyiséget, lakást, irodahelyiséget. Természetesen a SZER, ahogy mondják: non profit organization - tehát mi nem veszünk lakást. Csak arról lehet szó, hogy bérmegállapodás alapján bérbe veszünk. Aztán szűkült a kör, és a legmegfelelőbbnek bizonyult a Bajcsy-Zsilinszky út 66., az V. kertületben, a Kálmán Imre utca sarkán, a Nagymező utcával szemben, a Duna felé eső oldalon van. Az első emeleten angol diplomaták hozzátartozói laktak. (folyt.)
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Beszélgetés Cseke Lászlóval - 3. folyt.
|
- Ez egy bérház. Az egyetlen lakásrész illetve irodarész amivel a Külügyminisztérium említett szerve rendelkezik. A ház többi lakása tanácsi épület. Három nagyon szép nagy parkettás szoba van, fürdőszoba, konyha, természetesen összkomfort. Ez egy egykori úri lakás cselédszobával, magas menyezettel. A konyhát és a cselédszobát vonjuk össze stúdióvá. - Mondd el nagyjából hogy képzeled el az egész beosztást, berendezést, ha már mint iroda fog működni az egykori lakás. - Az egész irodát átfestették, már használható állapotban van. Még jövő héten végzik el az említett stúdiórész megteremtését, hogy a konyha és az úgynevezett szolgálati szoba között a vékony válaszfalba bevágunk egy 80-szor 40 centiméteres üveglapot - természetesen rámával együtt. Tehát aki el tudja képzelni a rádió stúdiót: innenső oldalon van a keverőasztal, a gépek, a kontroll szoba, és bent a túlsó oldalon az asztal körül vannak a mikrofonok, ott beszélnek. Ez a stúdió látképe. A felszerelést innen Münchenből hozzuk, mégpedig a legmodernebb kínálatból - ez a Studer-gyár kínálata. Kicsit minibb mint itt ebben a stúdióban, ahol vagyunk. Ez a keverőasztal itt majdnem másfél méter. Abban az esetben 7O-80 cm - minden zsugorítva van. Tehát kis helyiségben ugyanazt a rádió-erőt, powert tudjuk majd alkalmazni, keverő asztalokkal, lemezjátszóval, telefonvonallal. A belső, magyarországi telefonbeszélgetések megerősítése céljából egy külön készülék, és ami a legfontosabb - és most visszatérek a Magyar Postához - szeptember 10-ikétől, a szerződés értelmében Budapest és München között erősített áramkör, tehát éjjel-nappal rádió vonal van. - Ez a táp-áramkör. (folyt.)
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Beszélgetés Cseke Lászlóval - 4. folyt.
|
- Igen ez olyan minőség, mint hogyha itt a stúdióban beszélnénk. Hallgatóink bizonyára figyelik külső munkatársaink működését, az erősített áramkör azt jelenti, hogy olyan minőségben hallják majd Magyarországról a Müncheni stúdión, illetve a nyugat-európai adó-tornyokon keresztül a beszélt szöveget, mint ahogy Párizsból, Washingtonból, New Yorkból jön. Tehát ez nem telefonvonal: ez egy erősített telefonvonal. Tulajdonképpen stúdió vonal: táp-áramkör. - Említetted, hogy a műszaki berendezést innen Münchenből viszik. És a bútorokat? - A bútorokat már meg is rendeltük egy magyarországi bútorgyártól. Nagyon szép és ízléses ajánlatot kaptunk, mind az irodahelyiségbe, mind pedig a szolgálati lakásba. - Az hiszem itt a magánszektort erősítettük meg. - Igen, minden esetben. Természetesen ahol az államot ki lehetett kerülni, kikerültük, mert ez egy ipari szövetkezet. - A szolgálati lakásról mit tudsz mondani? - A szolgálati lakás három szobás, összkomfortos, a Madách tér közelében van, közel ehhez az irodához. A ház kívülről is rendkívül csinos, jó állapotban van. Az ember belép az előcsarnokba, ez szintén jobb állapotban van, mint a Bajcsy-Zsilinszky út 66-ban. A lakásban - a Tanács körúton - csak külképviseletek, diplomaták és külképviseletek munkatársainak a lakásai vannak, tehát gyakorlatilag csak külföldiek lakják. Egyébként szemben épül az új amerika-ház, ami az 1990-es évek elejére készül el. Óriási építkezés folyik itt. Visszatérve a Bajcsy-Zsilinszky út 66-ra: sajnos a diplomáciai testületeket ellátó szervezet, amellyel a szerződést kötöttük, a ház külleme felett nem rendelkezik. Ők rendkívül tisztán, átfestve átadták ezt az irodát. Viszont ha az ember belép a házba nagy csalódás éri a kapualjban, lépcsőházban. (folyt.)
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Beszélgetés Cseke Lászlóval - 5. folyt.
|
Ilyenkor udvariasan azt szokták mondani nemzetközi tárgyalásokon: no comment - ne folytassuk ezt a témát. Halvány ígéret van, hogy esetleg kicsit csinosítják a bejáratot és a lépcsőházat, ami természetesen a tervezett megnyitás és a rádió budapesti stúdiójának üzembe helyezésére, szeptember közepére nem fog megtörténni. - Ami a szolgálati lakást illeti: ez alkalmas arra, hogy ketten lakjanak benne. De hozzá kell tenni, hogy itt lesz bizonyos átmenő forgalom ebben a lakásban, mert szándékunk az, hogy Szőcs Gézán kívül még lesz tudósítónk Magyarországon: egy szerkesztő Münchenből, akivel rendszeresen "rotálnak" tehát váltják egymást. Meghatározott ideig állomásoznak Budapesten mint tudósítók, és akkor valaki felváltja őket. Hozzá kell tenni, hogy ez nem egyszerűen a magyar osztálynak az irodája, hanem igénybe vehetik a Szabad Európa és a Szabadság Rádió más munkatársai is - egyrészt a központi hírosztályunk munkatársai, tudósítói, másrészt más nemzetiségű műsorok, osztályok szerkesztői is, akik Budapestről kívánnak tudósítani a műsoruk számára. - Ez fogja bizonyítani a cégérünk is: az a bizonyos réztábla, ami lent lesz a Bajcsy-Zsilinszky úti bejáratnál és fent az irodán két nyelven: Radio Free Europe, Radio Liberty - és természetesen magyarul: Szabad Európa Rádió, Szabadság Rádió. - Ennek a látogatásnak volt egy másik célja is, ami egészen más természetű, mint a budapesti iroda megnyitásának az előkészítése. Russel Poollal együtt felkerestétek a vasfüggönyt, vagy ha szabad így mondani: a haldokló, vagy lebontás állapotába került vasfüggönyt. Erről tudnál-e egy-két benyomást mondani? (folyt.)
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Beszélgetés Cseke Lászlóval - 6. folyt.
|
- Kétségtelenül ez egy - ha szabad ezt a szerény kifejezést használnom - történelmi jelentőségű riport volt. Már az is, hogy milyen hamar megvalósítható volt. Amikor úgy láttuk, hogy minden adminisztratív intézkedést, minden adminisztratív lépést megtettünk, a tárgyalások lefolytak, a gépezet beindult, illetve beindulhat az iroda és a stúdió megteremtéséhez, akkor csütörtökön délután felhívtam a magyar Belügyminisztérium sajtóosztályát, Horváth Jánost, akivel innen a müncheni stúdióból már egy-két esetben csináltunk felvételeket, interjút. Kértem őt, hogy itt vagyok Budapesten, szombat délben repülök vissza Münchenbe, tehát jó lenne ha pénteken a rádió alelnökével ellátogathatnék az osztrák határra. Ő arra kért, hogy egy óra múlva hívjam vissza. Megadott egy telefonszámot, a határőr-parancsnokság egy ezredesének a telefonszámát, aki már felkészülve fogadott. Ő ajánlotta a zalaegerszegi körzetet, hogy menjünk oda pénteken délelőtt fél 11 és 11 között, majd fogadnak bennünket. Bérbe vettünk egy budapesti taxit, és a 7-es úton megközelítettük Zalaegerszeget, mert azt mondták, hogy az út mentén van a határőrség laktanyája. - Zalaegerszeg elég messze van a határhoz. - Igen. 8-kor indultunk Budapestről, és a megfelelő időben érkeztünk a laktanya elé. Én épp kiszállok a gépkocsiból, viszem a hangfelvevő készülékemet, és egy-két méterre látok egy katonát. Rendkívül feszesen szalutál, tiszteleg, és kérdezi harsányan: Szabad Európa Rádió? Én mondtam, hogy az. És a Szabad Európa Rádió munkatársa - jómagam -, és természetesen az amerikai alelnök, valamint a taxisofőr is (mert ő is rendkívül kíváncsi volt, hiszen ő mint honpolgár ő sem látott ilyet) hogy egész egyszerűen csak besétálunk a határőrség kaszárnyájába. (folyt.)
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Beszélgetés Cseke Lászlóval - 7. folyt.
|
Rendkívül gusztusos, tiszta a laktanya, hosszú folyosókon és udvaron keresztül eljutottunk egy alezredes szobájához, aki szintén nagyon kedvesen fogadott bennünket, és azt ajánlotta, hogy ne itt csináljunk interjut, hanem menjünk le a helyszínre, a drót mellé. És egyébként is tudta a kérésünket, hogy a rádiónk amerikai vezetősége, miután értesült arról, hogy az Egyesült Államok elnöke George Bush már Budapesten kapott egy drótdrabkát ajándékba. - Ő Németh Miklóstól kapta. - Igen. Ő felkeltette az érdeklődésünket, hogy a vasfüggöny egy darabkáját, melynek a lebontását és reszelését és rozsdásítását és pusztítását ez a rádió, ez az intézmény több mint három évtizeden át sürgette. Az alezredessel folytatott beszélgetés nagyon kellemes és informatív volt. Akkor behívott egy századost, aki kivitt bennünket az utcára és mondta, hogy kövessük azt a terepjárót, amibe ő beleül. A terepjárót egy kiskatona vezette, mellette a százados, mi a pesti taxival mentünk utána. Első rangú betonúton mentünk, majd közvetlen Körmend térségében letértünk földútra. Őrtorony -, tehát az ismert kép. Ott aztán kért bennünket, hogy szálljunk át a taxiból a terepjáróba, mert még mennünk kell egy olyan határszakaszon, ahol nem volt út, csak nyomsáv. Ott, ahol tulajdonképpen szerelik, bontják, vágják a drótot. - Kiderült egyáltalán, hogy ez a lebontási munka milyen stádiumban van? Mekkora hányadot bontottak le? - Hogyne. Interjút csináltam természetesen. A magyar-osztrák határ 260 kilométer terjedelmében, ott a helyszínen az őrnagy, aki nyilatkozott és később a százados csak a saját területükön tudták mondani. A lényeg az - a számok feleslegesek - két döbbenetes számadatot jegyeztem meg. Megkérdeztem, hogy súlyban mennyi az a drót amit már leszedtek. Súlyt nem mondott az őrnagy, de mondott egy még elképzelhetőbb adatot: 30-40 vagon. - Kb.300-400 tonna lehet. (folyt.)
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Beszélgetés Cseke Lászlóval - 8. folyt.
|
- Igen valószínűleg. Ami már megnyugtató, hogy mondjuk a régi kifejezéssel élve azt mondanám: túlteljesítik, illetve túlteljesítették a tervet. Tehát gyakorlatilag több hónappal előbbre vannak, mint hogy számítottak volna. - Mikor fejezik be? - Be kell fejezniük jövő tavaszra a teljes határhosszúságban, tehát 260 kilométeres hosszúságban. Ő azt mondta, valószínűleg őszre már befejezik. Mert megkérdeztem, hogy vajon télen, fagyban, hidegben, zimankóban a kiskatonáknak dolgozni kell? Azt mondta nem kell - őszig. Ezt a zalaegerszegi határőrséghez tartozó részt be fogják fejezni és úgy tudják, hogy a többi szakaszokon is gyorsabban halad a munka, mint azt feltételezték. - Magam is láttam ezt a darabját a szögesdrótnak. Amennyire meg tudom ítélni, jó minőségű, rozsdamentes. - Rozsdamentes nyugatnémet drót. - Hosszú ideig szolgált, ha lehet ezt a szép szót erre az áldatlan dologra alkalmazni, de teljesen rozsdamentes. Ez egy import áru? - Import áru volt, nyugatnémet import áru, és azt hiszem, hogy az eljövendő riport anyagjaink egy fontos fejezetét képezheti kinyomozni, hogy ez mennyibe is került. - Ezt nehéz is lenne megállapítani, mert állandóan "tökéletesítették" javítgatták, mint ahogy Kelet-Németországban még most is ez folyik. - És feltételezem, nem forintért vették. - Nem. Nyilatkoztak valamit az aknák felszedéséről? - Két esetben volt mondjuk nem elutasító, hanem udvariasan hallgatag, vagy eltanácsoló az ottlévő tiszti kar. Amikor az aknák kérdésében tettem fel kérdést, a százados említette, hogy erre nem tud válaszolni. Majd megkérdeztem, hogy az ott dolgozó kiskatonákkal, akik épp ebédhez készültek, csinálhatok-e interjút? Kérték, hogy ettől tekintsek el. Természetesen vendég voltam. (folyt.)
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Beszélgetés Cseke Lászlóval - 9. folyt.
|
- Ez a második utad volt Magyarországra rövid időn belül, hiszen az amerikai elnök látogatása során voltál első ízben ott. De azt hiszem egy nagyon-nagyon hosszú külföldi távollét előzte ezt meg, mennyi is? - 40 év. Én 1949 szeptemberének közepén gyalogoltam el Magyarországról, Budapestről busszal Aggtelekre, ott át a magyar-csehszlovák határon, végig egész Csehszlovákián, ott feketén át a csehszlovák-német határon. Németországban még meg is büntettek: tíz napig ültem börtönben, mert engedély nélkül léptem át a Német szövetségi Köztársaságba. Akkor jelentkeztem nemzetközi menekültügyi szervezeteknél, regisztráltak, de az én végcélom - végcélom, istenem - szóval a vágyaim országa és városa Párizs volt, mint ahogyan egy 23 éves embernek lehetett. Feketén átmentem Németországból Franciaországba, és Párizsban kezdtem el úgynevezett emigrációs életemet. - Érdemes szóbahozni: Russel Poollal beszéltem, és ő említette, hogy bárhol voltatok, a név: Cseke László szinte varázs-szónak hatott. Egy egész generáció nőtt fel a te rádióműsoraid mellett, és mindenki ismert. Mindenki megismerte a hangodat. Erről mit tudnál mondani? - Mindez hízelgő, és ez egy olyan téma, hogy az ember elmerülne benne, akkor talán úgy tűnne, hogy kérkedik, de ezt tényleg el szeretném kerülni. Kétségtelen, hogy meglepően ismert ez a név hogy Cseke László -, de még ismertebb az a név illetve fogalom, hogy Szabad Európa Rádió. Teljesen függetlenül a névtől: az ember azt mondta a taxiban a sofőrnek, hogy Szabad Európa Rádió munkatársa. Mert rögtön végignézik az embert, és a ruhájából próbálnak következtetni, hogy a világnak melyik részéből érkezett, akkor az ország, München és automatikusan jön, hogy Szabad Európa Rádió. Persze ha hangot felismernek az megint egy lehetőség. (folyt.)
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Beszélgetés Cseke Lászlóval - 10. folyt.
|
Mi angolul beszéltünk, tehát a külvilág tudta rögtön tudta, pontosította hogy honnan jöttünk. Most irodahelyiségekben, itt-ott ahol megfordultunk: Szabad Európa Rádió tényleg egy előzékenységet, egy rendkívül udvariasságot biztosított számunkra, és ez jóleső. De hogy megérdemeltük-e, ezt a hallgatóink jobban tudják. De mesélhetném szinte már a komikus eseteket is, hogy milyen véglet volt például két eset. Egyik alkalommal valaki megtudta, hogy Szabad Európa Rádió - azt mondta ja, kérem szépen én az 50-es években a honvédségnél a maguk adásait szalagra vettem, ez volt a megbízásom, és továbbítottam. Hallgattam én naponta Bálint gazdát, Gallicust. Aztán mint kitűnő távírászt átirányították és egy bizonyos megfigyelő állomásból vennie kellett magyar területen a repülőgéphordozók jelzéseit. Például a Forestal repülőgéphordozó jelzéseit. Amit nem szeretett venni: az olaszok voltak, mert az olaszok rendkívül gyorsan morzéztak. (...) Az elmúlt négy magyarországi évtized elmebajai közé tartozik, hogy Magyarországon embereket odültettek, hogy figyeljék a 6. Flotta jelzéseit... - Még egy rövid kérdés: 40 év után visszatérni abba a városba, ahonnan eltávoztál, ahol születtél - milyen érzés? Amikor az ember belép? - Nincs semmi szorongó, semmi torokszorító, semmi emóció. Repülőtérre érkezel, ahol van egy kis kellemetlen adminisztratív ellenzőrzés, a határ, tehát az útlevélvizsgálatnál, különösen a mi esetünkben. Az előbb túloztam, azt mondtam, hogy mindenütt barátságosan fogadnak bennünket - hát ezen a részen nem, ahol az útlevelet és a vízumot vizsgálják és visszakérdezik. Kétszer is megkérdezték tőlem, hogy mi az édesanyám neve. Én sokhelyütt jártam már a világon - hál istennek - valamennyi földrészt megjártam, de ilyen kérdést nekem még soha nem tettek fel. Egyébként is édesanyám már meghalt, én ezt közöltem is az illetővel. De mégegyszer visszakérdezte. Ott a repülőtéren kapcsolatban állnak mikrofonnal és távbeszélő révén valamilyen központtal, nyilván onnan kérdezték. Dehát az útlevelemet hivatalosan nyújtottam be a hivatalos szerveknek, ők hivatalosan állították ki a vízumot. - Cseke László - köszönöm a beszélgetést. +++
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A lázadás (1989.09.11-10.07)
"Gyors ámde viharos távozásom krónikája következik. 1989 szeprember 26-án eljutottam a cenzúraszámlálás 10. esetéig... a Pozsgay-féle nyilatkozat fennakadt a cenzúra hálóján! Tábori András főszerkesztő-helyettes és Bossányi Katalion főszekresztő-helyettesi posztvárományos - később az MSZP képviselője - közösen húzták ki a szövegből a Pozsgayra vonatkozó részt. Felháborodottan tiltakoztam. Egyrészt az ellenzéki sarokkal kapcsolatos megállapodásra hivatkoztamn, másrészt arra, hogy Pozsgayról amúgy napi 50 dicshimnusz jelenik meg, miért ne kaphatna legálább egyetlen másféle vélemény is hangot. A húzás maradt. Nem volt mit tenni, azonnali hatállyal felmondtam a Magyar Hírlapnak."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A megállapodást aláíró pártok közül négy - a Bajcsy Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Szociáldemokrata Párt - egy jól indokolt levélben, saját nevükben külön is kérték az Országgyűléstől a sarkalatos törvények elfogadását. "
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|