|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Kádár János Társaság közleménye
"... mélységesen aggódik a jelenlegi
ellenforradalmi válság mélysége, az MSZMP-n belül tapasztalható
széthúzás és tehetetlenségi nyomaték, valamint az egyre erősödő
jobbratolódás miatt, mely tünetek kísértetiesen hasonlítanak az
1956-os tragédia előestéjén kialakult helyzethez."
BBC, Panoráma:
Ceausescu igéretei - és a valóság
"Romániában már évek óta csak jegyre lehet kapni olyan alapvető
élelmiszereket, mint a cukor, a főzőolaj, a liszt, a hús és a vaj. A
tartományokban a kenyeret is jegyre adják, csak Bukarestben nem. E
hónap elején 20 százalékkal növelték az olaj és 15 százalékkal a
cukor fejadagot, az erről szóló határozatot a párt csúcsvezetőségi
szerve, a Politikai Végrehajtó Bizottság hozta."
|
|
|
|
|
|
|
- Mindszenty rehabilitálása - 1. folyt.
|
Habozás nélkül védelmezte az egyházat, ellenezte a totalitariánus társadalmat, és nem volt hajlandó megalkudni. A háború után Magyarország hercegprímásává nevezték ki. A monarchia híve volt, melyet véleménye szerint csupán átmenetileg szakítottak meg, és nem törölhettek el végleg. A kommunista hatóságok tűrhetetlennek találták Mindszenty tevékenységét, bár a bíboros sorsa talán másképp alakulhatott volna, ha hajlandó lett volna kompromisszumokra, tekintettel arra, hogy az egyház más vezetői hasonló eljárásban részesültek. Azok sem tudtak mindvégig mellette állni, akik csodálták határozottságát elveinek védelmében. Az amerikaiak, akik menedéket nyújtottak számára 1956-ban, örömmel fogadták a kelet-nyugati enyhülés jeleit, s 1971-ben megoldható lett, hogy elhagyja a budapesti nagykövetséget és száműzetésben éljen. Az ügyben közbenjáró VI. Pál pápát Mindszenty bírálta, amiért túlságosan a kelet-európai kommunista rezsim kedvében járt, és végül Mindszentyt megfosztották az esztergomi érseki címétől annak ellenére, hogy arról nem mondott le. Kétségtelenül a magyar történelem legkiemelkedőbb alakja, de nem könnyű határozottan megítélni. Ebben különösen az egyházi embereknek lesz nehéz dolguk. +++
1989. július 13., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A lázadás (1989.09.11-10.07)
"Gyors ámde viharos távozásom krónikája következik. 1989 szeprember 26-án eljutottam a cenzúraszámlálás 10. esetéig... a Pozsgay-féle nyilatkozat fennakadt a cenzúra hálóján! Tábori András főszerkesztő-helyettes és Bossányi Katalion főszekresztő-helyettesi posztvárományos - később az MSZP képviselője - közösen húzták ki a szövegből a Pozsgayra vonatkozó részt. Felháborodottan tiltakoztam. Egyrészt az ellenzéki sarokkal kapcsolatos megállapodásra hivatkoztamn, másrészt arra, hogy Pozsgayról amúgy napi 50 dicshimnusz jelenik meg, miért ne kaphatna legálább egyetlen másféle vélemény is hangot. A húzás maradt. Nem volt mit tenni, azonnali hatállyal felmondtam a Magyar Hírlapnak."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A megállapodást aláíró pártok közül négy - a Bajcsy Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Szociáldemokrata Párt - egy jól indokolt levélben, saját nevükben külön is kérték az Országgyűléstől a sarkalatos törvények elfogadását. "
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|