|
|
 |
|
 |
A parlament ülése
|
München, 1989. március 12. (SZER, Világhíradó) - Kemény István az
Országgyűlés ülésszakára tekint vissza, és von le néhány
következtetést.
- Három lényeges dolog történt a parlament eheti ülésén. A
legfontosabb közülük a Nagymarosra vonatkozó döntés. Ez ugyan nem a
parlament döntése volt, hanem a kormányé, bejelentésére azonban a
parlament ülésén került sor.
A kormány kész megvizsgálni a nagymarosi beruházásról tartandó
népszavazás lehetőségét - mondta Németh Miklós. Hozzátette, hogy
tanulmányozzák a népszavazás előkészítésének módját, és az
eredményt a népszavazásról általában szóló törvénytervezetével
együtt májusban, vagy júniusban a parlament elé terjesztik, a
későbbiekben pedig megígérte, hogy addig is lassítják az építkezés
ütemét.
A kormány és a politikai vezetés tehát félig beleegyezett abba,
amit oly hosszú ideig követeltek tőle, és amitől az elmúlt öt
hónapban egymást követő nyilatkozatokban mereven elzárkózott.
A fordulatban bizonyosan szerepet játszott a 120 ezer aláírás, és
az a kitartó harc, amelyet független gondolkodású emberek évek óta
folytatnak a katasztrófa elhárításáért. Még nagyobb szerepet
játszott a közvéleményben végbement átalakulás, illetőleg ennek az
átalakulásnak láthatóvá válása.
Már a szeptemberi 30 ezres tüntetésnek elegendőnek kellett volna
lennie ahhoz, hogy Grósz Károlyék észhez térjenek. Nem volt elég.
Megrendezték a parlament októberi ülését, amelyen bizalmi kérdéssé
tették a vízlépcsőt. Az eredmény botrány és kudarc volt. Arad után
a Grósz-kormány második nagy kudarca. Az emberek hallgatták a
rádiót, nézték a televíziót, és arra döbbentek rá, hogy ebben a
kormányban és ebben a parlamentben nem bízhatnak.
A vízlépcsős szavazásnak szinte másnapján vetette fel a Demokrata
Fórum, hogy az Országgyűlés oszlassa fel önmagát, és írjon ki új
választásokat. Az azóta eltelt hónapokban tudta meg lassan majdnem
mindenki, hogy Csehszlovákia nem indította be a szennyvíztisztító-
berendezéseket, és hogy a Tudományos Akadémia kezdettől fogva
ellenezte a vízlépcsőt - ami egyszeriben nevetségessé tette azt az
érvelést, hogy csak hozzá nem értő laikusok ellenzik az erőművet.
A fordulathoz azonban még egy tényezőre volt szükség, arra, hogy a
vezetésen belül erősebbé válljanak a józanabb politikusok.
Láthattuk ennek jelét a többpártrendszerre vonatkozó februári KB-
határozatban, és a márciusi KB-ülés vitájában.
Ma persze még nem tudjuk, hogy lesz-e népszavazás Nagymarosról - és
ami ugyanolyan fontos: hogy lesz-e lassítás az építkezésen? Annyi
azonban bizonyos, hogy felfigyeltek a közvélemény átalakulására.
A második fontos esemény Stadinger leváltása, és hat képviselőnek a
képviselői mandátumról való lemondása.
A Heti Világgazdaság figyelmeztet arra, hogy a politikai vezetésnek
is érdekében áll a parlament összetételének módosulása, mert ez
elősegíthetné, hogy a képviselőház 1990-ig meg tudja őrizni
mandátumát.
Ezzel kapcsolatban idézi Márton Jánost, aki azt mondta, hogy 30-40
képviselő visszavonulásával a magyar képviselőház nem volna
rosszabb, mint a világon bármely más parlament. Ez ugyan
égbekiálltó ostobaság, de annyi igaz, hogy az említett
visszavonulás valamit javítana a jelenlegi szégyenletes helyzeten.
A harmadik fontos esemény a sztrájktörvény megtárgyalásának
elhalasztása. Ez a jobb érzettel rendelkező képviselőknek, de még-
inkább az alternatív szervezetek szívós harcának köszönhető.
Közülük is elsőnek a TDDSZ-t kell említeni. Azt sem szabad
elhallgatni, hogy Nagy Sándorék kezdetben jóváhagyásukat adták, ^s
lelkes konformizmusukon csak akkor változtattak, amikor észlelték,
hogy ebben a kérdésben is van közvélemény.
A helyzet világos: Magyarországon jogszabály nem tiltja a
sztrájkot. Hivatalos helyről az utóbbi időben többször elhangzott,
hogy mindent szabad, amit törvény nem tilt. Jelenleg tehát szabad
sztrájkolni. A törvény tervezetét nyilvánvalóan azért készítették
el, hogy ezt a szabadságot korlátozzák. +++
1989. március 12., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|