Rendszerváltás és az MTI

	Magyar folyóiratszemle
München, 1989. január 25. (SZER) - Mai műsorunk rendhagyó. A hónap utolsó hetében emigráns folyóiratok tartalmát szoktuk ismertetni, de ebben az esztendőben alkalmanként a felvidéki, erdélyi, kárpátaljai és délvidéki magyarlakta területeken kiadott újságokból is idézünk. Természetesen a tények tudomásulvételével, hiszen egyik helyről gyorsan, máshonnét csak hetek múltán érkeznek meg a lapok, s ezért nem ragaszkodhatunk a naprakészséghez. Mai adásunkban először az Új Szó január 6-iki számában közölt beszélgetésből közlünk részleteket. Limics Lajos a pozsonyi Madách Könyvkiadó igazgatója válaszolt Tallósi Béla kérdéseire. - Megjelentek-e az elmúlt év végéig azok a könyvek, amelyek a kiadó 1988-as tervében szerepeltek? - Ha azt vesszük alapul, hogy ötven szerző művének kiadását terveztük, és ötvenötöt jelentettünk meg, azt kell mondanom, tervünket túlteljesítettük. Ezt úgy sikerült elérnünk, hogy az erre az évre tervezett könyvek közül is megjelentettünk már néhányat. Ugyanakkor a tavalyi könyvekből nem mindegyik került a könyvesboltokba. Például Jan szovjet szerző Batu kán című műve sem, amely magas példányszámban készült. Ez a könyv hiányzott ahhoz, hogy 5,5 millió koronás anyagi tervünket teljesítsük. A nyomda szeptemberben még azt ígérte, hogy nemcsak a Batu kánt, hanem az egész trilógiát, az 1989-re tervezett Tatárjárást és a Dzsingisz kánt is kinyomtatja, aztán decemberben közölte, hogy a Batu kánt sem tudja megcsinálni. - Milyen volt az érdeklődés 1988-ban a Madách-kiadványok iránt? - Elég nagy. Ezt le tudjuk mérni például abból, hogy az utóbbi időben gyakran szerveztünk árusítással egybekötött könyvkiállításokat, s ezeken örömmel mondhatom, nagy keletjük volt a legfrissebb és a régebbi termékeinknek is. A Madách-kiadványok iránt Magyarországon szintén elég nagy a kereslet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a könyvhéten a budapesti Vörösmarty téren felállított sátrunkat rengetegen keresték fel. - Mi foglalkoztatja önt az új év elején? - Mindaz, ami 1988-ban is foglalkoztatott. A kulturális élet, közelebbről pedig a könyvkiadási hálózat átszervezésével kapcsolatos kérdések, és maga az átszervezés, amely azt hozza magával, hogy július 1-jéig megszűnik a vezérigazgatóság, a kiadók önálló vállalatok lesznek, s a kiadást lényegesen kevesebb adminisztrációval, a kulturális minisztérium irodalmi és könyvkiadási osztálya irányítja majd. Mi egyébként továbbra is államilag támogatott kiadó leszünk. Foglalkoztat továbbá, hogy megoldást kell találnunk a kereskedéssel kapcsolatos problémákra is. Úgy gondolom, egy központi raktár és három, kerületenként egy kereskedelmi vállalat létrehozása, működése jelenthetne javulást ezen a téren. Január l-jén fennállásunk 20. évfordulóját ünnepelte a Madách Könyvkiadó. - Az Új Szó január 6-i száma után lapozzuk fel az ez év első napjával dátumozott, A Hét című újságot. A Szlovák Szocialista Köztársaság oktatásügyi minisztériuma nemzetiségi osztályának vezetője, dr. Fibi Sándor beszél a vele készített interjúban: - Meggyőződésem, hogy a magyar nyelvű iskolák jövője a szülők kezében van. Az erre vonatkozó előírások értelmében 15 szülő igénye alapján kell létesíteni óvodai vagy alapiskolai osztályt, de hasonló a helyzet az egyéb iskolatípusok többségével is. Tehát ha egy adott településen, ahol az elmúlt években például körzetesítették az alapiskolát, ott a közeljövőben a szülők indokolt kérésére, illetve az iskola visszatelepítésének szervezési lehetőségei alapján szinte probléma nélkül elérhető lesz, hogy újra megnyissák az úgynevezett kisiskolákat. Ahol viszont megvan az iskola, ott az óvodai jelentkezési lapon, illetve az alapiskolába való beíratásnál közölheti a szülő, hogy a gyermeke számára magyar nyelvű osztályt kér. Ha egyazon iskolában 15 ilyen kérelem gyűlik össze, valós esélye van annak, hogy magyar osztály is nyílik. Jóleső érzéssel mondhatom el, hogy a sok tekintetben felemás tapasztalatokkal járó körzetesítés ellenére a nemzetiségi iskolákban a tanulók gyarapodásáról beszélhetünk. A számszerű adatok tanulsága szerint a hetvenes évek végén 47-48 ezer alapiskolás végezte tanulmányait magyar nyelven, a 86-87-es tanév statisztikája szerint a szlovákiai magyar nyelvű alapiskoláknak tavaly több mint ötvenezer diákja volt. Hasonló pozitívum, hogy változóban van a tanulók szociális összetétele. Az utóbbi esztendőkben egyre több értelmiségi szülő járatja nemzetiségi iskolába gyermekét. - Az SZSZK oktatásügyi minisztériumának nemzetiségi osztálya, de személy szerint ön is milyennek látja a magyar tanítási nyelvű iskolák színvonalát? - Túl egyszerűnek tartanám - tételesen fogalmazva - most jónak, rossznak, netán közepesnek mondani őket. Gondolom, ebben a tekintetben is a számok árulnak el a legtöbbet. Okvetlenül biztató jel például, hogy egyre több azoknak a nemzetiségi alapiskoláknak a száma, ahonnan a tanulók 45-50 százaléka érettségivel végződő szakközépiskolába jelentkezik, és az érdeklődők jelentős hányada be is kerül ezekbe az iskolákba. Pozitívum, hogy egyre gyarapszik azoknak a magyar nyelvű gimnáziumoknak a száma, ahol a főiskolákra és az egyetemekre való jelentkezés aránya már szlovákiai szinten mozog. Sajnos a korábbi években nem ez volt a bevált gyakorlat, hiszen voltak olyan gimnáziumaink, ahol az érettségizőknek csupán 20-40 százaléka kíván tovább tanulni. Az örömteli tények között említendő az is, hogy minőségi javulás állt be a szlovák nyelv tanításában, és egyre több olyan versenyző kerül ki a magyar nyelvű iskolákból, akik a tantárgyi olimpiákon országos sikereket érnek el. - Úgyhogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, gond pedig egyetlen felhőnyi sincs? - Ezt egy pillanatig sem szeretném állítani. Az egyes iskolák között igenis vannak színvonalbeli különbségek, bár ez nemcsak a nemzetiségi iskolákban, hanem országos viszonylatban is mutatkozó gond. Fontos feladat ezért, hogy mielőbb a jobb eredmények irányába hozzuk azonosabb szintre az iskolákat. Vonatkozik ez a tantestületek szakmai megerősítésére, illetve az eredményesebb oktatáshoz szükséges műszaki és tantermi feltételek biztosítására is. Jó lenne kiküszöbölni azt is, hogy a pedagógusok jelentős hányada napjainkban még valamiféle hivatalnoki hozzáállást tanúsít a szülőkkel szemben. Ennek éppen a fordítottját szeretnénk. Nevezetesen azt, hogy a tanítók keressék azokat az eszközöket, formákat, amelyekkel a szülőket is bevonhatják az iskola életébe. Még pontosabban fogalmazva egyelőre kevés helyen tapasztaljuk az iskola közös irányítását. Sajnos pedagógus és szülő között alig-alig esik szó az iskola, a család, a nevelés mindkét félre vonatkozó gondjairól, ami kötelezné a családot, de egyúttal az iskolát is figyelmeztetné a meglévő hiányosságokra. Persze ahhoz, hogy efféle kölcsönösség létrejöjjön, két dolog szükségeltetik: a pedagógusok részéről kezdeményezéssel elegy nyitottság, a szülők részéről pedig az, hogy ne csak valamiféle oktatógyárnak tekintsék az iskolát. - Milyen a magyar nyelvű iskolák tanulóinak pályaválasztási orientációja, illetve a felvételi vizsgákon mutatkozó eredményessége? - Ez szintén iskolánként eltérő, bár vannak általánosítható tapasztalataink. Például az, hogy alapiskoláinkban az utóbbi egy-két évben növekvő érdeklődés tapasztalható a gimnáziumok iránt, ez pedig majd azt eredményezheti, hogy a főiskolákra is még jobban felkészült diákok fognak jelentkezni. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a magyar nyelvű iskolák diákjainak főiskolai és egyetemi helytállása jelenleg is kielégítő. Előfordul ugyan lemorzsolódás, de ezek az esetek rendre szubjektív okokra vezethetők vissza, nem pedig arra, hogy a nemzetiségi iskolák diákjai kisebb tudásszinttel érkeznének a felsőfokú tanintézetekbe. +++ 1989. január 25., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »