|
|
 |
|
 |
Interjú Nagy Sándorral - 1. folyt.
|
Ebből következően - függetlenül a pártállástól, hogy én párttag
vagyok, vagy nem vagyok - én semmilyen formában nem vitathatom el a
munkavállalónak azt a jogát, hogy a munkavállalói minőségéhez
tapadó legalapvetőbb érdekeknek a kifejezésére valamennyi eszközzel
rendelkezhessen. Ez a kérdés egyik fele.
A másik fele, hogy a magyar gazdaság kifejezetten egy vegyes
tulajdonú gazdaság felé halad, és ennek az elemei már ma is
megtalálhatók. Ez pedig azt jelenti, hogy ott, ahol magántulajdon,
magántőke - akár külföldi akár hazai magántőke - működik, ott
természetesen egészen nyilvánvalóan elkülönül a tulajdonosi,
munkáltatói, munkavállalói érdek. Es természetszerűleg felmerülnek
a klasszikus munkavállalói jogok megvalósításának a lehetőségei,
illetve ennek a szükségessége. Ilyen például a sztrájkjoghoz való
jog is.
Azt én el nem tudom képzelni, hogy egyik vállalatnál joga van a
dolgozónak sztrájkolni - azért, mert az magántőkés vállalat -, a
másiknál azért mert állami-, ugyanazért a kérdésért, ugyanazért a
bérért vagy más munkakörülmények javításáért ugyanezt az eszközt
nem használhatja. Hát ebben nem lehet ilyen kétarcúságot
tanúsítani. Ez azt jelenti, hogy kétféle munkavállalói jog létezik
egy országban! - ez teljes képtelenség.
- Nagy úr! Egy korábbi kérdésre visszatérve: szó volt a
szakszervezeti-, illetve a kormány-féle sztrájkjogról. Van a kettő
között valamiféle különbség?
- Ellenkezőleg! A kormány a Munka Törvénykönyve keretében akarta
szabályozni, amit mi kifogásoltunk, és azt mondtuk, hogy szerintünk
a szakszervezeti törvény része. A kompromisszum végül is - ami
született - az az, hogy egy önálló, külön sztrájktörvény szülessen.
- És ez az új törvény pontosan mikorra várható?
- Tudomásom szerint a következő ülésszakra hozza a kormány -,
tehát februárban vagy márciusban. Nem tudom mikor lesz a következő
ülés.
- Történt-e valamiféle tanácskozás a szomszédos szocialista
országok szakszervezeteivel arról, hogy esetleg ezekben az
országban is hasonló sztrájkjogi törvényeket írnak elő?
- Konzultációt erről nem folytattam senkivel. Több kollegámat
tájékoztattam arról, és a közeljövőben alkalmam fog majd nyílni,
hogy Magyarországon több szocialista országbeli szakszervezeti
vezetőt tájékoztassak arról hogy mi ezekről a kérdésekről hogy
gondolkodunk.
Az én ismereteim szerint ezekkel a kérdésekkel több országban is
foglalkoznak. Nagyon eltérő fokon tartanak a tekintetben, hogy
például a sztrájkhoz való jog, illetve egyéb szakszervezeti jogokat
azt hogyan, milyen módon szabályozzanak - ebben nagyon eltérő a
helyzet.
Nekem az a véleményem, hogy minden politikusnak a felelőssége
mindenekelőtt és elsősorban a saját országán belüli viszonyok
alakulásával kapcsolatos, és adott esetben ez a szakszervezetnél
azt jelenti, hogy nekünk a mi szakszervezeti tagságunk véleményére
és akaratára kell támaszkodni, nem pedig nemzetközi megítélésre.
Ezért az gondolom, hogy ebből következően azt a korábbi helyzetet,
hogy különböző országok képviselői egymást - mint egy jó hittérítő
- meg akarták győzni valaminek a helyességéről, vagy
helytelenségéről -, ezt egyszer s mindenkorra el kell felejteni.
Nagyon fontos, hogy egymást ismerjük, hiszen az ilyen problémák
sok szempontból hasonlóak, hogy egymással beszéljünk, egymás
tapasztalatait fölhasználjuk - de itt mindenkinek abszolút módon
tiszteletben kell tartania a másik félnek a gondolkodását, mert
végül is elszámolni mindenkinek a saját kollektívája előtt kell és
nem mások előtt.
+++
gj/kt
1989. január 13., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|