Rendszerváltás és az MTI

	Az erdélyi menekültek
(Ara Kovács Attila) München, 1989. január 13. (SZER, Világhíradó) - A változás még nem alapvető, de lényeges lehet - ezzel jellemezhetnénk a magyar kormányzat álláspontjának elmúlt heti módosulását a magyar-román viszony vonatkozásában. Január elején még úgy tűnt, hogy a politikailag kilátástalan, és a menekültáradat által tovább súlyosbított helyzetben ismét azon tényezők álláspontja érvényesül, amelyek - sommás módon elhallgatva az általuk haszontalannak minősített Romániával szembeni kritikus véleményeket - belefeledkeznek a kivárásba. Erősítette e véleményt a külügyi szakértők azon álláspontja, hogy Bukarestnek rövidesen sikerül visszafizetnie adósságait, s látványos javulást produkálva a belállapotokban, ismét stabilizálni tudja viszonyait - nehéz helyzetet teremtve így a magyar kormány, s nemkülönben az erdélyiek számára. Az elgondolás logikusnak tűnt és tűnik ma is. Amit csak még hangsúlyozottabbá tesz a magyarországi szélsőségek, s egyes lumpenelemek frissen fakadt aggodalma az erdélyi magyarok sorsáért - ami csak tovább bonyolította a helyzetet, tovább növelte a zavart, s a függetlenül gondolkodó, de felelős körök nemzeti szégyenérzetét. Az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán felvetett állásfoglalás azonban némileg megváltoztatta az erőviszonyokat. Háttérbe szorultak - legalábbis egyelőre - azok az erők, akik eddig is a magyar-román elvtelen megegyezésnek bajnokai voltak. A rendőrség - s nyomában az ügyészség, mely alig néhány napja még a Magyar Demokrata Fórum kompromittálásának lehetőségét próbálta kiaknázni a Fórum Békés megyééi nyilatkozattétele kapcsán - a belügyminiszter útján elnézést kért az elkövetett hibákért. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy dr. Horváth István belügyminiszternek - aki köztudomásúlag személy szerint már az első perctől fogva igen támogatta az erdélyi ügynek a magyar érdekek alapján történő kezelését - talán a legkevésbé indokolt e tárgykörben bocsánatot kérnie. Annál inkább azoknak az alsóbb, vagy az egyenlőnél még egyenlőbb belügyminisztériumi fórumoknak, amelyek ellenségessége e téren még ma sem kérdőjelezhető meg igazán. A parlament külügyi bizottságában elindult munka a magatartás és a megítélés szintjén máris sok változást hozott. Természetesen nem kerülhető meg ennek során az elkövetett hibák elemzése, s nem pedig új, intézményes külpolitikai irányvonal kidolgozása, mely szorosabb együttműködést irányoz elő Magyarország és az ENSZ Menekültügyi Bizottsága között, valamint hogy az eddig megbízott magyar hivatalos szervek tevékenységüket nyíltabbá és ellenőrizhetőbbé tegyék. A magyar külügy és belügy között természetesen már most bizonyos érdekellentétek követhetők nyomon. Az alternatív szervezetek ajánlásai nem egyforma visszhangra találtak egyik, illetve másik intézményben. A Magyar Demokrata Fórumnak, a Szabad Demokraták Szövetségének és a Menedékbizottságnak az álláspontja, mely az emberi jogok szigorú, diszkrimináció-mentes érvényesítését követi a menekültek befogadásával kapcsolatban, aligha keltett örömet a belügyi szervekben, de egybeeshet a magyar tényezők célkitűzéseivel. Igaz, a karhatalom sem egységes ilyen szempontból. A Magyar Demokrata Fórum menekülttábor felállítását javasló indítványát például a Belügyminisztérium vezetése messzemenően akceptálta. Annál kevésbé a vidéki szervek. S alighanem az MDF Békés megyei csoportja elleni helybeli belügyes kirohanás indítékai is részben erre vezethetők vissza. Itt emlékeztetnék arra, hogy az MDF Békés megyei csoportja szerint a magyar-román határon 18 hullát találtak, akiket a román határőrség szökés közben lőtt agyon. A helyi rendőrség - s a közlés nyomán meginduló nyomozás - cáfolta e tényt. Egyben felháborodással követelték eljárás megindítását rémhírterjesztés miatt az MDF helyi szervezete ellen. Mintha a rémhírek oka nem a román rezsim Magyarország-ellenes politikája lenne, s az a titkolódzó honi eljárás, amelyik éveken át valóban sok ellenőrizhetetlen, illetve téves, hisztériát keltő hírnek tápot adva, baráti segítséget nyújtott a román rezsimnek. Egyébként úgy tudni, hogy a Magyar Televízió jövő vasárnapi A hét műsorában részletesen visszatér e témára, s talán akkor okosabbak lehetünk majd. Egyelőre azonban sem megerősítő, sem cáfoló bizonyítékai nincsenek annak, hogy voltak-e, vagy sem hullák a magyar-román határ magyar oldalán. Jelenleg a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy halottak valóban voltak - de a román oldalon -, s ennek hírei terjedtek el később, némileg deformált állapotban. A kormány ilyen körülmények között természetesen igyekszik egyensúlyt tartani a különböző szándékok, érdekek és elképzelések között. Marosán György szóvivő az ügyet pártoló, de visszafogott nyilatkozatai kétségtelenül ezt tükrözik. A magyar külügyet alakító párt-és kormánytényezők között azonban ma már nemcsak az alternatív szervezetek egyetértő - többé-kevésbé egyetértő - nyomása áll, de az egyházak és az értelmiség voksa is. Az ellentábort legfeljebb jól ismert internacionalizmusa támogathatja. Egyelőre. +++ 1989. január 13., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »