|
|
|
|
Londoni levél - Színház a ,,sírban,, (2.rész)
|
Színre lép Dr. Paul is, aki a zsidó kultúra lerombolására létrejött ,,Einsatzstab Rosenberg,, embereként - jeruzsálemi egyetemi tanulmányainak tapasztalataira építve - semmisítette meg a zsidó könyveket, kivéve azokat, amelyeket az ,,eltünő fajnak,, szentelt múzeuma számára tartott fenn. Vilna gettójának 29 ezer lakójából alig 600 maradt életben - csodálatos módon egyikük a gettószínház egykori művészeti igazgatója volt. Ő mondta el a társulat történetét a hatvanas években ismertté vált izraeli irónemzedék jeles tagjának, Joshua Sobolnak. Az író még két drámát írt a vilnai gettóról. Az egyik az ellenállásról, a másik a gettó-kórház dilemmáiról szól. (Ez a motívum ebben a darabban is feltűnik: egy orvosnő kér választ lehetetlen kérdésére, hogy ti. a szűkös inzulin-készlettel kezelje a menthetetlenül súlyos cukorbajosokat is, minden beteg túlélését is kockáztatva ezzel, vagy amazokat a biztos pusztulásnak kitéve próbáljon minél több embert kezelni hosszabb ideig?). Londonban április 27-én volt a premier, s a darab az őszi szezonban is műsoron maradt. Azt lehetne hinni, hogy a gettó és a nácizmus ma már nem igazán közönségtéma, olyan távolra tűnt, ötven évvel a második világháború kitörése után. Tévedés. A vilnai gettót akkor likvidálták, amikor színtársulata Solem Alechem Tobias ,,A tejesember,, című művének dramatizált változatát kívánta előadni. A bemutató elmaradt, de Tobias azóta világsikert aratott: a ,,Hegedűs a háztetőn,, is Solam Alechem művéből készült. A londoni Nemzeti Színházban a színészeket letaroló gépfegyversorozat után csend lesz. A visszaemlékező, túlélő színész széket húz maga alá, szembefordul a nézőkkel. Mi is történt az utolsó előadáson? - kérdi, mintegy önmagától. Mögötte lassan, nagyon lassan, felkelnek a halottak, és énekelni kezdenek: Örökké fogunk élni... +++ Baracs Dénes (London), MTI-Panorama
1989. szeptember 25., hétfő 15:04
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|