|
|
|
|
Mit tehet 3.
|
Hogy ez a tollforgató vádaskodása, tiszteletlenség a képviselőkkel szemben, ráadásul minden alapot nélkülöz? Gondoljuk csak végig, mi történik, és főleg, hogy mi fog történni az elkövetkező hetekben az ország házában? A képviselők napok alatt több száz oldalnyi előterjesztés és hozzá kapcsolódó háttéranyag megvitatására kényszerülnek. Ezek többségét, ahogy ez már lenni szokott, az utolsó pillanatban kapják majd kézhez; jó ha elolvasni lesz idejük. Éppen az idő rövidsége miatt, a választókkal való konzultáció kizárt. Ki-ki csak önmagát, s az őt támogató párt véleményét képviselheti, s legfeljebb megpróbálhatja még kitalálni, miképp vélekedhetnek a szóbanforgó dokumentumokról a választók. A legtöbb honatyának ennél többre aligha lesz ideje és lehetősége. És ennek ellenére - bárcsak tévednénk - gyakorta halljuk majd, hogy "a választóim így, a polgárok, csendes többség - mert ennek a kifejezésnek is nagy divatja van mostanság - igy, meg úgy vélekedik a dologról". alc. Vállukon az átalakulás terhe De tehetnek-e másként a képviselők? Amikor mandátumukat elnyerték, még szó sem volt arról, hogy itt többpártrendszer lesz. Másmilyen szempontok szerint választódtak meg, illetve választódtak ki, mint amilyen szempontok szerint ma értékeljük munkájukat. Az akkor kormányzó egyetlen párt irányvonalát kellett csak figyelniük, s olykor választóik nevében felléphettek egyik-másik elhibázott intézkedés ellen; alternatívák alig voltak. Ellenben ma: a választók, pontosabban a néphangulat arra készteti őket, hogy vitatkozzanak, hogy elvessék a népszerűtlen tervezeteket. És egyre inkább van választási lehetőségük; ma már egyszerre többfelől is "súgnak" a képviselőknek, hogy mit szavazzanak meg és mit vessenek el. Újra szavazógéppé lettek hát? Úgy tűnik, igen. Hiszen az idő sürget, a sarkalatos törvényeket el kell fogadni, különben írott malaszt marad minden, amit az ország gazdasági kibontakozásáról, társadalmi szerkezetének, politikai intézményeinek átalakulásáról ezeddig kormánypárt és ellenzék zengedezett. S ha az marad, elvész az emberek hite, de elvész az a szimpátia is, amellyel a Nyugat figyeli történelmileg példa nélküli kísérletünket. Ez utóbbi elvesztésével a rövid távon céljainkhoz nélkülözhetetlen dollármillióknak leszünk kénytelenek nélkülözni; az előbbi, a hon polgárainak bizalomvesztése esetén pedig lassú, válságos és mindenki számára mind kilátástalanabb helyzetet idézünk elő. (folyt.)
1989. szeptember 25., hétfő 14:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|