|
|
 |
|
 |
Menekültek
|
München, 1989. szeptember 13. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) -
Budapest felajánlotta, hogy visszaküldi a "majdnem" menekülteket,
amennyiben az NDK biztosítékot ad, hogy a visszazsuppoltaknak a
hajuk szála sem görbül. Nem fenyegeti őket sem börtön, sem
útlevelük, vagy állásuk elvesztése. Kelet-Berlin csak a
szabadságvesztés kizárásába egyezett volna bele.
- Budapest ennyivel nem érte be, a folytatást ismerjük. A
londoni Independent és a Dally Telegraph cikkeit Rentur Ferenc
foglalja össze.
- Dominic Leawen(?) a londoni egyetem tanára ezt írja az
Independent hasábjain: "ha a magyarok továbbra is nyitva hagyják a
kiskaput, mi értelme volna a keletnémet rezsim szempontjából
fenntartani a főbejáratot eltorlaszoló Maginot-vonalat?"
Egyetlen keleti tömbbe tartozó kormányzat sem tudna életképesen
működni, ha egyik végén megnyílna a határ Nyugat felé. Még
fokozottabban áll ez a Német Demokratikus Köztársaságra, mert
Kelet-Németország - ellentétben Lengyelországgal, Magyarországgal,
vagy akár Romániával is - nem különálló nemzet hazája, hanem pusztán
az egykori Német Birodalom szovjet megszállási övezete, mely 40 éve
önálló államnak próbálja tettetni magát.
"A berlini fal tehát végleg elvesztette létjogosultságát, azt
mondhatni, hogy megjelent az írás a falon, és ha lebontanák, akkor
valóban elmondhatnánk, hogy az európai politikában megindult a
forradalmi erjedés" - írja az Independent hasábjain Dominic Leawen.
A Dally Telegraph vezércikkében pedig ez áll: "Kelet-Németország a
kommunista rendszer kirakata. Az egyetlen kelet-európai állam,
melyben tűrhető életviszonyok vannak, nincs komolyabb áruhiány, nem
kell sorban állni az üzletek előtt, és az ország aránylag modern
ipara kielégítően foglalkoztatja a lakossság nagy résszét. (folyt.)
1989. szeptember 13., szerda
|
Vissza »
|
|
- Menekültek - 1. folyt.
|
Mégis az a tény, hogy egyetlen nap alatt több mint tízezer
keletnémet ragadta meg az alkalmat, hogy kijőjjön Nyugatra azon a
résen, melyet a magyar kormány döntése nyitott meg az osztrák határ
mentén húzódó vasfüggönyön, még kirívóbb tanubizonysága a kommunista
rendszerek gazdasági kudarcának, mint akár Vietnám vagy Kuba.
A népvándorlás puszta méretei mutatják, mennyire megcsömörlöttek
a keletnémetek az egérszürke egyenlőségtől, a mindenhez való
kényszerű hozzáidomulástól és a kilátástalanságtól. Mert csak ezt
tudja ígérni nekik Kelet-Európa egyik legutolsó elvhű,
marxista-leninista rendszere.
Egyelőre semmi kilátás nincs arra, hogy a súlyosan beteg
Honecker utódai reformokat akarnának bevezetni, úgyhogy bárki jön is
Honecker után, annak Kelet-Németországot abba az egyre zsugorodó
karámba kell terelnie, melyben benne van Csehszlovákia, Románia és
esetleg Bulgária, és mely el van szigetelve nemcsak a Nyugattól,
hanem a Keleten most terjedő veszélyes reformok befolyásától is."
A Dally Telegraph így folytatja: "a TASZSZ hírszolgálati iroda
ugyan burkoltan kritizálta kiadványában a magyar döntést, de
Magyarország jelentőségét nem szabad alábecsülni. Magyarország lehet
ugyanis az a trójai faló, melynek útján még további keletnémet
tömegek menekülhetnek át Nyugatra.
A magyar reformerek, élükön Pozsgay Imrével, nyilván arra a
megállapításra jutottak, hogyha megnyitják a határt a keletnémetek
kiözönlése felé, akkor ezzel a bátor lépéssel a maguk esélyeit is
jelentősen növelik a legközelebbi választásokon.
Még azt is rebesgetik, hogy Pozsgay megpróbálja kettészakítani a
pártot, és megalapít valamiféle szociáldemokrata mozgalmat, mely
igen jó kilátásokkal indulhatna a választásokon."(folyt.)
1989. szeptember 13., szerda
|
Vissza »
|
|
- Menekültek - 2. folyt.
|
"Így tehát meglehet, hogy a Mazowiecki vezette lengyel kormány
mellé felsorakozik egy másik, ugyancsak nagyjából nem kommunista
kormány. Az eléjük tornyosuló gazdasági problémák ellenére csak jó
lehet, hogy ez a két ország Kelet-Európában magasra emeli a
szabadság és a demokrácia zászlaját anélkül, hogy egyetlen
puskalövés eldördülne a régi rendszer védelmében. Erre akár csak egy
évvel ezelőtt is még csak gondolni sem lehetett - fejezi be
vezércikkét a Dally Telegraph."
- Itt Rentur Ferenc Londonból.
- A Washington Post budapesti keltezésű cikkében hosszan
beszámol a keletnémet és a magyar diplomáciai kapcsolatok
alakulásáról, különös tekintettel az éles hangnemre. Moszkva
állásfoglalását óvatosnak tartja, de megállapítja:
"Lehetséges, hogy Ligacsov NDK-beli látogatásáról már korábban
megállapodtak, azonban lehetetlen jelenlétét nem politikai
gesztusnak tekinteni, amellyel Moszkva jelezni akarja: Kelet-Berlin
számíthat a Kreml támogatására vészterhes helyzetében."
- Mint ahogy a lap is írja, Ligacsov csatlakozott a Bonnt
elítélő keletnémet véleményhez, miszerint:
"Bonn rágalmazza az NDK-t, miközben verbuválja, Nyugatra
csábítja polgárait."
- A Los Angeles Times viszont éppen úgy látja, hogy Budapest
aligha tette volna meg lépését Moszkva jóváhagyása nélkül. De
legalábbis bírhatták Gorbacsov bátorító biccentését.
"Gorbacsovnak nem lehetnek kétségei a Kelet-Berlinben uralkodó
szelekről. A Honecker vezette konzervatívok mindig is
kényelmetlenséget okoztak a szovjet politikai rendszer átfestésén
munkálkodó Gorbacsovnak, aki igyekezett lazábbra ereszteni az állami
ellenőrzés pórázát például a kultúrában, vagy más szociális
kérdésekben. (folyt.)
1989. szeptember 13., szerda
|
Vissza »
|
|
- Menekültek - 3. folyt.
|
"A magyarok felismerték, hogy nem táncolhatnak keleti
népviseletben egy nyugati estélyen."
- A Figaro cikke ugyancsak szélesebb értelemben foglalkozik a
kérdéssel. A vélemények szondázásában az Elbától keletre eső
fővárosokra néz. Albert Pál jelentkezik Párizsból.
- Hangzavar a vörös zenekarban. Egy régebbi történelmi filmnek
az éléről kölcsönzi cikke címét a Figaro rendszeres moszkvai
tudósítója, ki a lap mai számában jelentését mégis Bécsből küldte.
Érthető, ha témáját az aktualitásból bontja ki, miként jelzi az
alcím: "a keletnémet menekülők ügye egyre szembeötlőbbé teszi a
szakadékot, mely a minap még egységesen szocialistának nevezett
táboron bévül itt meg ott keletkezik".
A szocialista térségben tehát elvitathatatlenul az élen járnak a
lengyelek és a magyarok, kik napról-napra igyekeznek odébb tólni a
glasznoszty és a peresztrojka határát.
Ugyanilyen módszeresen, szívósan minden haladásnak,
elmozdulásnak kerékkötői a keletnémetek és a románok. És a két
csoport között ott vannak - jócskán konzervatív hajlandósággal és
lényegében fékező tevékenységgel - a csehek és a bulgárok.
Egy ideje ilyen az osztás. És ilyennek bizonyult alig egy
hónappal ezelőtt, az 1968-as prágai beavatkozás évfordulóján is.
Budapest és Varsó elítélte két évtizeddel korábbi részvételét az
akcióban. Prága és Berlin viszont annak máig érvényes szükségességét
hangoztatta. Hallgatott Bukarest és Szófia, Moszkva eltérő hangot
hallatott, aszerint, hogy a konzervatívok vagy a reformisták
szájából. (folyt.)
1989. szeptember 13., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Menekültek - 4. folyt.
|
Nos, most a keletnémet menekültek esetében az erővonalak
ugyanígy rajzolódnak ki. A keletnémet hatóságok az imperializmus
keresztes hadjáratáról adnak ki nyilatkozatokat, éppen akkor, midőn
talán már a halálnak szelétől is megérintett Eric Honecker mindenki
szemében az utolsó sztálinista kövületnek tűnik fel.
Elfogadhatatlan, sőt alantas vádaskodásaikra a magyar diplomácia
egyenesen Horn Gyula személyében nem is óhajt válaszolni. És
kormánya magatartását osztatlanul helyesli az egész magyar sajtó.
Varsó hangja - noha egyéb helyi gondok közepette - szintén
illeszkedik Budapestéhez. Megint hallgat viszont a Kárpátok
géniusza, Ceausescu. Okkal, hisz a menekülők kérdésében van néki is
vaj a fején, illetve, még 1967-ben elsőként ő vette fel a
diplomáciai kapcsolatot Bonnal.
Prága inkább a keletnémet változatot terjeszi, szordínót téve
bár a legvérmesebb átkozódásokra.
Óvatos azután Szófia, kényes elvégre néki is a téma, ha az ő jó
300 ezer török származású elmenekülőjéről, kiebrudaltjáról is számot
kellene adniuk.
Marad végül Moszkva, a talány és az aggodalom várakozásával
vegyes jelekkel. A glasznoszty mellé inkább elszegődő szovjet
televízió hétfőn még igyekezett tárgyilagos maradni. Kedden a
pártosabb, konzervatívabb TASZSZ híriroda már a Varsói Szerződés
sérthetetlenségére tette a hangsúlyt, noha Magyarországot név
szerint nem marasztalta el. És Ligacsov sürgős utazása
Kelet-Berlinbe? A nyilván baljós jelekből azért még nem akar
végérvényes következtetést levonni a Figaro tudósítója, míg az egész
exodust végignézve úgy látja: a magyar-osztrák határon most a jaltai
konstrukcióból nagy darab hullott le.
Albert Pált hallották Párizsból. (folyt.)
1989. szeptember 13., szerda
|
Vissza »
|
|
- Menekültek - 5. folyt.
|
- És végül a nyugatnémet sajtóból, a Weltből Karl-Gustav Strőhm:
"Betonfejek Prágában" című írását ismeretetjük. A cikk tehát a
csehszlovák kormány szemszögéből vizsgálja az új helyzetet. Eddig
kevés saját polgáruk kísérelte meg a Nyugatra jutást Magyarországon
keresztül. Most viszont a prágai vezetésnek szembe kell néznie
azzal, hogy:
"Azok a keletnémetek, akik nem kapnak kiutazási engedélyt
Magyarországra, ám Csehszlovákiába minden további nélkül átmehetnek,
feltehetően megkísérlik majd az átjutást a szlovák-magyar zöld
határon.
Hogyan válaszol majd erre a prágai kormány? Hírek szerint
Dél-Szlovákiában máris valósággal vadásznak a civil ruhás rendőrök a
keletnémet túristákra. És meg kell említeni a prágai nyugatnémet
követségen immár 400 főre duzzadt keletnémetet."
- Strőhm szerint a csehszlovák vezetés első reakciói - ami az
emberiességet és az emberi jogokat illeti - kevéssé megnyugtatóak. A
prágai rádió kommentárjában rámutatott:
"Magyarország a közelmúltban megsértette a bős-nagymarosi
vízierőműről aláírt szerződését. Most egy másik szerződést
függesztett fel. És akinek csak ennyit számítanak a nemzetközi
szerződések, az egy szép napon hasonlóan tekinthet a Varsói
Szerződésre, vagy a KGST-re"- idézi a prágai rádió kommentárját
Strőhm, majd így zárja írását:
"Prága tehát Budapest szemére veti, hogy tábort vág. Vagyis
pontosan azt a hangot üti meg, amelyet 1968 nyarán Prágával szemben
használtak."+++
1989. szeptember 13., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|