|
|
|
|
Menekültek
|
München, 1989. szeptember 13. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - Budapest felajánlotta, hogy visszaküldi a "majdnem" menekülteket, amennyiben az NDK biztosítékot ad, hogy a visszazsuppoltaknak a hajuk szála sem görbül. Nem fenyegeti őket sem börtön, sem útlevelük, vagy állásuk elvesztése. Kelet-Berlin csak a szabadságvesztés kizárásába egyezett volna bele. - Budapest ennyivel nem érte be, a folytatást ismerjük. A londoni Independent és a Dally Telegraph cikkeit Rentur Ferenc foglalja össze. - Dominic Leawen(?) a londoni egyetem tanára ezt írja az Independent hasábjain: "ha a magyarok továbbra is nyitva hagyják a kiskaput, mi értelme volna a keletnémet rezsim szempontjából fenntartani a főbejáratot eltorlaszoló Maginot-vonalat?" Egyetlen keleti tömbbe tartozó kormányzat sem tudna életképesen működni, ha egyik végén megnyílna a határ Nyugat felé. Még fokozottabban áll ez a Német Demokratikus Köztársaságra, mert Kelet-Németország - ellentétben Lengyelországgal, Magyarországgal, vagy akár Romániával is - nem különálló nemzet hazája, hanem pusztán az egykori Német Birodalom szovjet megszállási övezete, mely 40 éve önálló államnak próbálja tettetni magát. "A berlini fal tehát végleg elvesztette létjogosultságát, azt mondhatni, hogy megjelent az írás a falon, és ha lebontanák, akkor valóban elmondhatnánk, hogy az európai politikában megindult a forradalmi erjedés" - írja az Independent hasábjain Dominic Leawen. A Dally Telegraph vezércikkében pedig ez áll: "Kelet-Németország a kommunista rendszer kirakata. Az egyetlen kelet-európai állam, melyben tűrhető életviszonyok vannak, nincs komolyabb áruhiány, nem kell sorban állni az üzletek előtt, és az ország aránylag modern ipara kielégítően foglalkoztatja a lakossság nagy résszét. (folyt.)
1989. szeptember 13., szerda
|
Vissza »
|
|
- Menekültek - 1. folyt.
|
Mégis az a tény, hogy egyetlen nap alatt több mint tízezer keletnémet ragadta meg az alkalmat, hogy kijőjjön Nyugatra azon a résen, melyet a magyar kormány döntése nyitott meg az osztrák határ mentén húzódó vasfüggönyön, még kirívóbb tanubizonysága a kommunista rendszerek gazdasági kudarcának, mint akár Vietnám vagy Kuba. A népvándorlás puszta méretei mutatják, mennyire megcsömörlöttek a keletnémetek az egérszürke egyenlőségtől, a mindenhez való kényszerű hozzáidomulástól és a kilátástalanságtól. Mert csak ezt tudja ígérni nekik Kelet-Európa egyik legutolsó elvhű, marxista-leninista rendszere. Egyelőre semmi kilátás nincs arra, hogy a súlyosan beteg Honecker utódai reformokat akarnának bevezetni, úgyhogy bárki jön is Honecker után, annak Kelet-Németországot abba az egyre zsugorodó karámba kell terelnie, melyben benne van Csehszlovákia, Románia és esetleg Bulgária, és mely el van szigetelve nemcsak a Nyugattól, hanem a Keleten most terjedő veszélyes reformok befolyásától is." A Dally Telegraph így folytatja: "a TASZSZ hírszolgálati iroda ugyan burkoltan kritizálta kiadványában a magyar döntést, de Magyarország jelentőségét nem szabad alábecsülni. Magyarország lehet ugyanis az a trójai faló, melynek útján még további keletnémet tömegek menekülhetnek át Nyugatra. A magyar reformerek, élükön Pozsgay Imrével, nyilván arra a megállapításra jutottak, hogyha megnyitják a határt a keletnémetek kiözönlése felé, akkor ezzel a bátor lépéssel a maguk esélyeit is jelentősen növelik a legközelebbi választásokon. Még azt is rebesgetik, hogy Pozsgay megpróbálja kettészakítani a pártot, és megalapít valamiféle szociáldemokrata mozgalmat, mely igen jó kilátásokkal indulhatna a választásokon."(folyt.)
1989. szeptember 13., szerda
|
Vissza »
|
|
- Menekültek - 2. folyt.
|
"Így tehát meglehet, hogy a Mazowiecki vezette lengyel kormány mellé felsorakozik egy másik, ugyancsak nagyjából nem kommunista kormány. Az eléjük tornyosuló gazdasági problémák ellenére csak jó lehet, hogy ez a két ország Kelet-Európában magasra emeli a szabadság és a demokrácia zászlaját anélkül, hogy egyetlen puskalövés eldördülne a régi rendszer védelmében. Erre akár csak egy évvel ezelőtt is még csak gondolni sem lehetett - fejezi be vezércikkét a Dally Telegraph." - Itt Rentur Ferenc Londonból. - A Washington Post budapesti keltezésű cikkében hosszan beszámol a keletnémet és a magyar diplomáciai kapcsolatok alakulásáról, különös tekintettel az éles hangnemre. Moszkva állásfoglalását óvatosnak tartja, de megállapítja: "Lehetséges, hogy Ligacsov NDK-beli látogatásáról már korábban megállapodtak, azonban lehetetlen jelenlétét nem politikai gesztusnak tekinteni, amellyel Moszkva jelezni akarja: Kelet-Berlin számíthat a Kreml támogatására vészterhes helyzetében." - Mint ahogy a lap is írja, Ligacsov csatlakozott a Bonnt elítélő keletnémet véleményhez, miszerint: "Bonn rágalmazza az NDK-t, miközben verbuválja, Nyugatra csábítja polgárait." - A Los Angeles Times viszont éppen úgy látja, hogy Budapest aligha tette volna meg lépését Moszkva jóváhagyása nélkül. De legalábbis bírhatták Gorbacsov bátorító biccentését. "Gorbacsovnak nem lehetnek kétségei a Kelet-Berlinben uralkodó szelekről. A Honecker vezette konzervatívok mindig is kényelmetlenséget okoztak a szovjet politikai rendszer átfestésén munkálkodó Gorbacsovnak, aki igyekezett lazábbra ereszteni az állami ellenőrzés pórázát például a kultúrában, vagy más szociális kérdésekben. (folyt.)
1989. szeptember 13., szerda
|
Vissza »
|
|
- Menekültek - 3. folyt.
|
"A magyarok felismerték, hogy nem táncolhatnak keleti népviseletben egy nyugati estélyen." - A Figaro cikke ugyancsak szélesebb értelemben foglalkozik a kérdéssel. A vélemények szondázásában az Elbától keletre eső fővárosokra néz. Albert Pál jelentkezik Párizsból. - Hangzavar a vörös zenekarban. Egy régebbi történelmi filmnek az éléről kölcsönzi cikke címét a Figaro rendszeres moszkvai tudósítója, ki a lap mai számában jelentését mégis Bécsből küldte. Érthető, ha témáját az aktualitásból bontja ki, miként jelzi az alcím: "a keletnémet menekülők ügye egyre szembeötlőbbé teszi a szakadékot, mely a minap még egységesen szocialistának nevezett táboron bévül itt meg ott keletkezik". A szocialista térségben tehát elvitathatatlenul az élen járnak a lengyelek és a magyarok, kik napról-napra igyekeznek odébb tólni a glasznoszty és a peresztrojka határát. Ugyanilyen módszeresen, szívósan minden haladásnak, elmozdulásnak kerékkötői a keletnémetek és a románok. És a két csoport között ott vannak - jócskán konzervatív hajlandósággal és lényegében fékező tevékenységgel - a csehek és a bulgárok. Egy ideje ilyen az osztás. És ilyennek bizonyult alig egy hónappal ezelőtt, az 1968-as prágai beavatkozás évfordulóján is. Budapest és Varsó elítélte két évtizeddel korábbi részvételét az akcióban. Prága és Berlin viszont annak máig érvényes szükségességét hangoztatta. Hallgatott Bukarest és Szófia, Moszkva eltérő hangot hallatott, aszerint, hogy a konzervatívok vagy a reformisták szájából. (folyt.)
1989. szeptember 13., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Menekültek - 4. folyt.
|
Nos, most a keletnémet menekültek esetében az erővonalak ugyanígy rajzolódnak ki. A keletnémet hatóságok az imperializmus keresztes hadjáratáról adnak ki nyilatkozatokat, éppen akkor, midőn talán már a halálnak szelétől is megérintett Eric Honecker mindenki szemében az utolsó sztálinista kövületnek tűnik fel. Elfogadhatatlan, sőt alantas vádaskodásaikra a magyar diplomácia egyenesen Horn Gyula személyében nem is óhajt válaszolni. És kormánya magatartását osztatlanul helyesli az egész magyar sajtó. Varsó hangja - noha egyéb helyi gondok közepette - szintén illeszkedik Budapestéhez. Megint hallgat viszont a Kárpátok géniusza, Ceausescu. Okkal, hisz a menekülők kérdésében van néki is vaj a fején, illetve, még 1967-ben elsőként ő vette fel a diplomáciai kapcsolatot Bonnal. Prága inkább a keletnémet változatot terjeszi, szordínót téve bár a legvérmesebb átkozódásokra. Óvatos azután Szófia, kényes elvégre néki is a téma, ha az ő jó 300 ezer török származású elmenekülőjéről, kiebrudaltjáról is számot kellene adniuk. Marad végül Moszkva, a talány és az aggodalom várakozásával vegyes jelekkel. A glasznoszty mellé inkább elszegődő szovjet televízió hétfőn még igyekezett tárgyilagos maradni. Kedden a pártosabb, konzervatívabb TASZSZ híriroda már a Varsói Szerződés sérthetetlenségére tette a hangsúlyt, noha Magyarországot név szerint nem marasztalta el. És Ligacsov sürgős utazása Kelet-Berlinbe? A nyilván baljós jelekből azért még nem akar végérvényes következtetést levonni a Figaro tudósítója, míg az egész exodust végignézve úgy látja: a magyar-osztrák határon most a jaltai konstrukcióból nagy darab hullott le. Albert Pált hallották Párizsból. (folyt.)
1989. szeptember 13., szerda
|
Vissza »
|
|
- Menekültek - 5. folyt.
|
- És végül a nyugatnémet sajtóból, a Weltből Karl-Gustav Strőhm: "Betonfejek Prágában" című írását ismeretetjük. A cikk tehát a csehszlovák kormány szemszögéből vizsgálja az új helyzetet. Eddig kevés saját polgáruk kísérelte meg a Nyugatra jutást Magyarországon keresztül. Most viszont a prágai vezetésnek szembe kell néznie azzal, hogy: "Azok a keletnémetek, akik nem kapnak kiutazási engedélyt Magyarországra, ám Csehszlovákiába minden további nélkül átmehetnek, feltehetően megkísérlik majd az átjutást a szlovák-magyar zöld határon. Hogyan válaszol majd erre a prágai kormány? Hírek szerint Dél-Szlovákiában máris valósággal vadásznak a civil ruhás rendőrök a keletnémet túristákra. És meg kell említeni a prágai nyugatnémet követségen immár 400 főre duzzadt keletnémetet." - Strőhm szerint a csehszlovák vezetés első reakciói - ami az emberiességet és az emberi jogokat illeti - kevéssé megnyugtatóak. A prágai rádió kommentárjában rámutatott: "Magyarország a közelmúltban megsértette a bős-nagymarosi vízierőműről aláírt szerződését. Most egy másik szerződést függesztett fel. És akinek csak ennyit számítanak a nemzetközi szerződések, az egy szép napon hasonlóan tekinthet a Varsói Szerződésre, vagy a KGST-re"- idézi a prágai rádió kommentárját Strőhm, majd így zárja írását: "Prága tehát Budapest szemére veti, hogy tábort vág. Vagyis pontosan azt a hangot üti meg, amelyet 1968 nyarán Prágával szemben használtak."+++
1989. szeptember 13., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|