|
|
 |
|
 |
Vitafórum a lelkiismereti és vallásszabadságról (1. rész)
|
1989. január 28., szombat - Az önbírálattól sem mentes, konstruktív, nyílt vita jellemezte az MSZMP Politikai Főiskoláján szombaton immár nyolcadik alkalommal megrendezett fórumot, amelyen ezúttal a lelkiismereti és vallásszabadságról folytattak párbeszédet a magyar egyházak és felekezetek, valamint a párt, az állam és a társadalmi szevezetek, tudományos és felsőoktatási intézmények képviselői. Romány Pál, a főiskola rektora bevezetőjében hangsúlyozta: a magyar nemzet történelme szempontjából is fontos kérdéskört választottak az eszmecsere témájául, amelynek célja a különböző világnézetet vallók véleményének ütköztetése, egymás jobb megismerése, megértése.
A fórumon huszan fejtették ki véleményüket a témával
kapcsolatban. Közülük elsőként Nyiri Tamás teológus, a Pázmány Péter
Római Katolikus Hittudományi Akadémia professzora leszögezte: a
lelkiismereti és vallásszabadság nem teljesen fedi egymást; az
utóbbi az emberi szabadságjogok közé tartozik, tágabban
értelmezendő, s 2OO évvel ezelőtt kialakult közvetlen gyökerei
politikaiak. Az erkölcsi normák között sorolta az életvitel
meggyőződés szerinti alakítását, amelynek egyik példája a fegyveres
szolgálat megtagadásának lehetősége lelkiismereti motívumok alapján.
A vitában állandóan visszatérő téma volt a tolerancia megítélése. A
professzor úgy fogalmazott: az egész társadalom részéről szükség van
az egymás lelkiismereti meggyőződése iránti türelemre. Hozzátette:
minden modern társadalom számára az egyik legerőteljesebb legitimáló
tényező a lekiismereti és vallásszabadság.
Földesi Tamás, az ELTE jogi karának egyetemi tanára döntő
jelentőségünek tartotta: a középkelet-európai országok egy részében
- igy hazánkban is - alapvető szembenézés történik az eddigi
történelmi elvekkel és gyakorlattal. Ennek sorába illeszkedik az
emberi jogok problematikája is: értékkénti elfogadása, alkotmányba
való beiktatása, tömegméretekben való gyakorlati érvényesülése. Az
eredmények között sorolta azt is, hogy ma szabad a vallásoktatás, az
egyházak és az állam közötti viszonyt élő egyezmények szabályozzák.
Rámutatott: az emberi joghoz hozzá tartozik egy viszonylagos
esélyegyenlőség, valamint az, hogy az emberek maguk választhassanak
az ideológiai értékek között. Utalt arra, hogy a középiskolákban, az
egyetemeken kötelező a marxizmus, s a pedagógusok e szellemben
kötelesek oktatni, a vallásosság türt magatartás. Ugy itélte meg:
ujragondolandó a vallási tanitások igazságtartalma. (folyt.köv.)
1989. január 28., szombat 18:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Vitafórum a lelkiismereti és vallásszabadságról (2. rész)
|
Az idő azt bizonyitja, hogy a marxizmus nagyon sok mindenre nem tud
megfelelő választ adni. Át kell gondolni a vallás társadalmi
szerepét is. Meggyőződése szerint a marxizmus igazi
versenyhelyzetben sokkal jobban fejlődhet, mint a monolitikus
helyzetben, s a népesség tudatának alakulását figyelve ennek
konzekvenciáit le kell vonni.
Kocsis Elemér református püspök annak a véleményének adott
hangot, hogy a kereszténység, mint államvallás, nem dicsekedhet
azzal, hogy mindig a lelkiismereti szabadaság hive és gyakorlója
volt. Megerősitette: a protestáns felfogás szerint a lelkiismereti
és vallásszabadság elválaszthatatlan egymástól és az emberi
jogoktól. Szólt a vallás szabadságának, mint a különböző
világnézetüek együttélésének modelljéről, megállapitva: együtt kell
élni marxistáknak és keresztényeknek a közös jó megteremtése
érdekében. Aláhuzta: a dialógusban bátorságra és toleranciára van
szükség, s annak elfogadására, hogy egyenrangu felek állnak szemben
egymással.
A készülő uj egyházi törvény indokoltságát erősitette meg Bugár
Péter, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese, hangsulyozva: a
vallási élettel kapcsolatosan olyan átfogó jogi szabályozást kell
alkotni, amely megnyugtatóan garantálja az alapjog érvényesülését.
Széles körü, az egyházak képviselőit is összefogó kodofikációs
bizottság dolgozik a tervezeten, amelyet - társadalmi vita után -
várhatóan másfél év mulva terjesztenek az országgyülés elé.
Fabiny Tibor, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánja
elsősorban azt fejtegette: nem mindig azonos az elmélet és a
gyakorlat, az érték elismerése és érvényesitése a napirenden
szereplő kérdéssel kapcsolatban. Kifejtette: az európai közös házba
való belépés előterében a jogállamiság egyre sürgetőbb és
megoldatlan problémáival kell szembenézni. Hazánkban a vallási és
egyházi tevékenység negativ megitélésében áttörés kezdődött a
keresztény-marxista dialógussal. Az egyház valóságos önállóságának
érvényesülése érdekében javasolta annak szétválását az államtól, a
teljes autonómia biztositását, valamint az egyházi állások
betöltéséhez szükséges előzetes állami hozzájárulást előiró rendelet
felülvizsgálatát. Tájékoztatott arról, hogy a lelkészi
munkaközösségekben élénk vita folyik a jelenlegi egyházi törvény
reviziójának szükségességéről. Hangsulyozta: az egyházi érdekeknek
is az felel meg, ha az 1948-ban létrehozott, úgynevezett közös
bizottság terjesztené elő az uj vallási törvényt az országgyülésben.
(folyt.köv.)
1989. január 28., szombat 18:55
|
Vissza »
|
|
Vitafórum a lelkiismereti és vallásszabadságról (3. rész)
|
Kifejezte abbéli véleményét, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság
ügyéhez tartozik az egyházi oktatás minden szintü kiterjesztése, igy
az egyházi óvodák nyitásának engedélyezése is. Hivőket sértő
eljárásnak minősitette azt, hogy a Mező Imre uti temetőben nincs
egyházi ravatalozó, s felhivta a figyelmet arra, hogy a
felsőoktatási felvételi tájékoztatóban nem szerepelnek a teológiai
akadémiák.
Gergely Jenő, az ELTE BTK tanára aláhuzta: dinamikus kapcsolat
van az állam és az egyház között. A vallásszabadság egy viszony
eredménye, s a törvényi garancia ellenére azért nem valósulhatott
meg teljes értéküen, mert másként értette a hatalom és a vallásos
ember. Ugy fogalmazott: a jelenlegi egyházi viszonyok
szabályozásánál érdemes visszatérni Eötvös József egykori vallás- és
nevelésügyi miniszter álláspontjához, amely szerint szabad egyház
csak szabad állam viszonyai között képzelhető el.
Szigeti Jenő, az Adventista Egyház elnöke, a Magyarországi
Szabadegyházak Tanácsa Lelkészképző Intézetének dékánja
hangsulyozta: a vallásszabadság több mint deklarált alapelv,
amelynek megélése a társadalmi élet különböző szféráiban történik.
Fölösleges vallásszabadságról beszélni lelkiismereti szabadság
hiányában. Az idő tullépett azon a felfogáson, hogy a
vallásszabadság egyenlő a nyilvános istentisztelettel. Ugyanakkor
gond a hivő emberek hátrányos megkülönböztetése a mindennapi
életben. Felvetődik az egyház müködéséhez szükséges eszközrendszer
hiánya, mint az ingatlantulajdon, az egyházi intézmények, iskolák, a
sajtó, a különböző egyesületek, szerzetes rendek müködtetésének
kérdése, valamint a hithirdetés szabadsága.
Takács Imre, az ELTE Jogi Kar tanára utalt arra, hogy az
egyetemen speciális kurzuson folyik az egyházjogi oktatás.
Szükségesnek itélte azonban a vallási szabadsággal, az egyházak
tevékenységével kapcsolatos közhatalmi tevékenységet szabályozó
jogszabályok rendszerbe foglalását, oktatását. A vallásszabadság
feltételeként emlitette az állam és az egyház szétválását, a
közhatalom ideológiai semlegességét, a vallásosokkal szembeni
tolerancia érvényesitését.
Nem szabad összetéveszteni az elvtelen engedékenységgel a
toleranciát - hivta fel a figyelmet Orbókné Szentiványi Ilona
unitárius lelkész. Hangsulyozta: a türelem erkölcsi magatartás, a
szellemi szabadság teljes tiszteletben tartása, amely megköveteli az
emberi jogok és a személyi integritás tiszteletét az eltérő
gondolkodásban és cselekvésben. (folyt.köv.)
1989. január 28., szombat 19:00
|
Vissza »
|
|
Vitafórum a lelkiismereti és vallásszabadságról (4. rész)
|
Megerősitette az eszmék és a tapasztalatok szabad uton történő
kicserélésének szükségességét. A türelem végső eredménye az emberi
jogok tisztelete, az értékek pluralizmusának elfogadása. Az
esélyegyenlőség egyértelmü következményeként emlitette az ideológiák
jó értelemben vett szabad versenyének meghirdetését. Ugyanakkor
rámutatott: az egyházaknak is nagyon sok tisztázni valójuk van saját
elmult évtizedes egyházpolitikájukat tekintve. A mult rossz
beidegződéseként értékelte, hogy az egyházi sajtó még nem tükrözteti
megfelelően a változásokat. Kivánatosnak tartotta, hogy a
tömegkommunikációs eszközök ne csupán egy-egy egyházi eseményről
tájékoztassanak, hanem érdemi módon mutassák be az egyházak életét.
Turay Alfréd, a Szegedi Egyházmegyeközi Hittudományi Főiskola
rektora felvetette: az MSZMP-nek el kellene döntenie, hogy politikai
pártként vagy vallási felekezetként kiván-e müködni, ugyanis -
megitélése szerint - ha a hatalmon lévő párt kizárja soraiból a hivő
embereket, csupán azért, mert hivők, a hatalomból zárja ki, s
rendkivül hátrányos helyzetbe juttatja azokat. Felhivta a figyelmet
arra, hogy bár a Magyar Népköztársaság biztositja a lelkiismereti és
a vallásszabadság gyakorlásának jogát, a gyakorlat elmaradt az
eszméktől. Ahhoz, hogy Magyarországon az egyszerü emberek számára is
hihető, hiteles vallásszabadság legyen, sok feltételnek kell még
megvalósulnia. Ezek közé tartozik a lejáratott egyházi személyek és
intézmények rehabilitálása, a szerzetes rendek visszaállitása, a
vallási propaganda lehetőségeinek szélesitése, az egyházi iskolák
nagyobb anyagi támogatása, az ÁEH hatókörének korlátozása.
Kijelentette: szükség van a hivőkkel szembeni nagyobb bizalomra is,
hiszen azok nem ellenzékiek, nincs külön gazdasági és politikai
programjuk. Leszögezte: nem elsősorban a strukturák
megváltoztatásával lehet az országot kihuzni a kátyuból, hanem az
emberek összefogásával.
Gazsó Ferenc müvelődési miniszter kiemelte: erős történelmi
determináltság jellemzi a lelkiismereti és vallásszabadság
problémáit. Egyetértés van abban, hogy ideje lenne érvényre juttatni
a magyar társadalomban is általános követelményeit, mint
állampolgári és kollektiv jogot. Az iskolai nevelés fontos
feladataként jelentkezik az olyan szociális készségek kialakitása,
mint az általános tájékozódóképesség, az értékek, világnézetek,
ideológiák egyéni megitélésének készsége, képessége. Ez az eddigitől
eltérő pedagógiai gyakorlatot feltételez, s tulmutat azon, hogy az
egyházat sértő kitételeket ne tartalmazzanak a tankönyvek.
(folyt.köv.)
1989. január 28., szombat 19:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Vitafórum a lelkiismereti és vallásszabadságról (5. rész)
|
Emlékeztetett arra, hogy az egyházak kezdeményezésére az állam
meghatározott iskolák egyházi kezelésbe adásáról megbeszéléseket
folytat az illetékesekkel.
A vitában felszólalt még Jóri János, a pécsi Janus Pannonius
Egyetem docense, Kiss Emil baptista lelkész, a Magyarországi
Szabadegyházak Tanácsának főtitkára, Lendvai L. Ferenc, az MTA
Filozófiai Intézetének igazgató helyettese, Lehel László, a
Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, Gecse
Gusztáv történész, Aranyos Zoltán, a Református Zsinati Iroda
főtanácsosa, Sarkadio Nagy Barna, az ÁEH elnökhelyettese, Bakonyi
József templomigazgató, az Országos Béketanács Katolikus
Békebizottságának titkára, valamint Poór József, a debreceni
Agrártudományi Egyetem tanára.
A fórum végén Miklós Imre államtitkár, az ÁEH elnöke
eredményesnek itélte a tanácskozást, amelyben számos felszólaló
olyan jelenségre is rámutatott, amelyek tisztázása a közeljövő
feladata. (MTI)
1989. január 28., szombat 19:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|