|
|
|
|
Londoni levél - Színház a börtönben (1. rész)
|
London, 1989 szeptember 24. vasárnap (MTI-Panoráma) - Színház a börtönben. Ez a téma majdnem olyan örök, mint a színház... Vagy mint a börtön. Londonban, úgy tűnik, különösen erős a csábítása: két színház is műsoron tart ilyen darabot, még hozzá nem is akármilyen társulatok. Az egyik a patinás Royal Court Theatre. Itt tavaly a ,,Hazánk javára,, elnyerte a legjobb West End-i színielőadásnak járó Laurence Olivier-díjat, illetve a szezon legjobb darabját megillető Evening Standard-díjat. Timberlake Wertenbaker darabja arról szól, hogy két évszázaddal ezelőtt Ausztráliába száműzött rabok miként állították színre George Farquahar ,,Toborzótiszt,, című színjátékát.
Valóban megesett história ez. Olyannyira, hogy e társulat műsorán szerepel maga az eredeti mű, a ,,Toborzótiszt,, is. Egyébként nem fikció a brit Nemzeti Színház ,,Gettó,, című előadása sem. Az is dokumentumok és korabeli naplók alapján állítja színre a vilnai gettó színházának tündöklését és végzetét. Hasonló téma tehát, de eltérő körökről, s különbözőek a tanulságok. S ha egy rövid londoni látogatáson mindkettő megtekintésére mód nyílik, érdemes felidézni ezeket a tanulságokat. ,,A haza javára,, a színház közösség-, sőt, nemzetformáló hivatásáról szól, kegyetlen, de nem reménytelen időkről. A ,,Gettó,, tiszteletadás a mártírok előtt. De a maga módján mindkét dráma tisztelgés a színészet, s azon keresztül az ember előtt is, aki több és más tud lenni, mint közvetlen sorsa. A közvetlen sors 1787-ben az Ausztráliába száműzött angliai bünözők számára nem sok jót igér. A hajón korbácsütések, megaláztatás. A távoli új világban a börtönőrök alkotják a szigorú hatalmat. Néhányszáz ember az egész kolónia, fegyveresek és jogfosztottak - akikre, mint a színdarab főszerepének eljátszására kiválasztott rabra, a legkisebb új vétség esetén halálbüntetés vár. Van itt remény? A változást egy tiszt furcsa ötlete hozza: itt, a világ végén, a rabok adjanak elő egy színdarabot, a ,,Toborzótisztet,,. A terv megosztja a tisztikart, noha a király születésnapja alkalmából tűznék műsorra a darabot. Méghogy bűnözők játsszanak Csakhogy a női szerepeket csak a száműzött nők játszhatják el. A katonák nem hozták el ide, a világ végére, asszonyaikat. Van aki azzal érvel, hogy a rabokat büntetni küldték ide, nem színészkedni. De már maga a száműzetés is bűntetés, hangzik az ellenérv. A kormányzó kifejti, hogy lesz, aki néhány év múlva, letöltve büntetését, szabad emberré válik. Nem kellene-e már most megkezdeni, a nemes érzelmekre nevelő színdarabbal, átalakításukat? (folyt.)
1989. szeptember 24., vasárnap 12:00
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|