|
|
 |
|
 |
Dzsalálábád ostrom után (1. rész)
|
Dzsalálábád, 1989. szeptember 24. vasárnap (MTI-Panoráma) - Az elsötétített An-32-es katonai gép Kabulból negyven perc alatt ért Dzsalálábádba. A pakisztáni határtól mintegy 50 kilométerre fekvő, 160 ezer lakosú városban a több mint száz napos ostrom után az emberek már előbújtak az agyagtetős, földbe vájt fedezékekből, amelyek lakóházak, közintézmények, de templomok udvarán is megtalálhatók. A város éli a maga nyüzsgő életét, a házak tetejére vagy éppen bejáratuk elé, a pálmafák alá, ismét kikerültek az ágyak, a kereskedők tenyérnyi boltjuk előtt hangosan kínálják portékáikat, folyik a tanítás az iskolákban, működnek a szikh és a mohamedán templomok.
Az Allaye középiskola 3700 diákja is megkezdte az új tanévet, de
a tantermek jórészének mennyezetén még rakéták ütötte lyuk
éktelenkedik, a folyosókon törmelék, a kidőlt közfalakat sem
sikerült még mind ujra felépíteni. Huszonegy gyerek pedig már soha
többé nem jöhet az iskolába: megölték őket a házromboláshoz gyenge,
gyilkolásra azonban kiválóan alkalmas, repeszek százait szóró
rakéták.
A pakisztáni Pesavarban székelő ellenzék ideiglenes kormányának
székvárosául kiszemelt Dzsalálábád ellen március 6-án kezdődött el a
támadás. 17 ezer pakisztáni katona, 2 ezer - különböző arab
országokban, de főleg Szaúd-Arábiában toborzott - zsoldos és az
ellenzéki szervezetek 28 ezer fegyverese indult az elfoglalására,
egy pakisztáni tüzérhadosztály, 120 reaktív sorozatvető és 60
páncélos támogatásával. 72 óra alatt akarták bevenni a várost,
ehelyett 124 napos, a támadók vereségével végződő kegyetlen ostrom
következett. Március 7-én csaknem ötvenezer rakéta és reaktív
lövedék hullott Dzsalálábádra, aztán pedig a négy hónap alatt
naponta átlag tíz-tizenötezer.
Manuke Mangal altábornagy, Dzsalálábád és Nangarhar tartomány
kormányzója, a város védelmének irányítója fejből sorolja az
adatokat: meghalt mintegy 4 ezer lakos, elpusztult 4500 ház, 155
üzlet, 8 iskola, 46 középület, 54 mecset, 4 gyár és 2 szálloda. A
támadók, akik csak öt kilométernyire tudták a várost megközelíteni,
több mint 30 ezer embert vesztettek, a kormányerők pedig mintegy
nyolcszázat.
Az értelmetlen pusztítás katonailag semmi eredményt nem hozott
az ellenzéknek, annál több szenvedést mért a lakosságra. A háború
most a városon kívül folytatódik, de ahhoz a pokoli százhúsz naphoz
képest szinte ,,semmiség,, a Dzsalálábádra hulló napi tíz-tizenöt
rakéta. Jó 40 kilométernyire visszaszorították a mudzsahedeket,
akiknek kevés az ilyen távolságra hordó rakétájuk. (folyt.)
1989. szeptember 24., vasárnap 11:59
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|