Rendszerváltás és az MTI

	Jelcin-ügy: Utazás a whiskys pohár körül? (1. rész)
1989. szeptember 21. (MTI) - Nem akadt még szovjet politikus, akinek a nyugati utazásáról beszámolva, a hazai sajtó főképp azt domborította volna ki, hogy hány pohár tömény gurult le a magasrangú vendég torkán. Borisz Jelcinnek és a Pravdának közös erővel sikerült megtörnie ezt a jeget - amerikai útról lévén szó: whiskyvel és szódával. A szovjet párt központi orgánuma kritikátlanul, szó szerint átvette az olasz La Repubblica című lap írását, amely azt állította, hogy Jelcin, a peresztrojka fenegyereke, az Egyesült Államokban tett nyolcnapos előadókörútját szabályosan végigrészegeskedte. A keserű poharat azonban végül a Pravda szerkesztőségének kellett kiinnia: kénytelenek voltak a lap hasábjain - igaz, a hetedik oldal alján eldugott rövid közleményben - elnézést kérni Jelcintől. Kiderült ugyanis, hogy Vittorio Giucconi, az eredeti mű szerzője a latinosnál is nagyobb könnyedséggel bánt a tényekkel: beszámolója igencsak kétes megbízhatóságú információkra támaszkodott. Lássuk hát a tényeket. Jelcin tíz amerikai városban tartott előadást. Egyebek közt azt fejtegette: a szovjeteknek ki kell tépniük szívükből ,,a félelem rozsdás szögét,, ahhoz, hogy olyan szabad emberekké váljanak, mint az Egyesült Államok polgárai. A szovjet tagköztársaságoknak valódi szabadságot kell adni; a többpártrendszerben nincs semmi elítélendő; a Szovjetunióban elakadt a peresztrojka szekere; az SZKP KB Politikai Bizottságából el kellene távolítani az öt legkonzervatívabb személyt - íme néhány a jelcini vélemények közül. Ami pedig Jelcin egyik jellemző amerikai tapasztalatát illeti, azt ő maga így fogalmazta meg: otthon a pártvezetők ellátását szolgáló különleges üzletekben sincs azt megközelítő színvonalú választék, mint az átlagos amerikai élelmiszeráruházakban. Jelcin előadásonként 25 ezer dollárt kapott. Ebből fedeznie kellett a körút költségeinek nagy részét. Százezer dollárért egyszer használatos injekciós tűket rendelt a kábítószerfüggőségben szenvedő szovjet betegeknek, hogy ezzel is csökkenjen az AIDS terjedése. Megállapíthatóan vásárolt több videokazettát, így például Rambo-filmeket. És itt érkezünk el az italhoz. A beszámolók színes összevisszasága kavarog szemünk előtt. Egyesek szerint egy csomó Jack Daniels Black Label márkájú whiskyt szerzett be. Mások úgy vélik, amerikai vendéglátói elfelejtették felhívni a figyelmét arra, hogy a Tennessee whiskyt - ellentétben a vodkával - nem felhajtani, hanem szopogatni szokás. (folyt.) 1989. szeptember 21., csütörtök 14:21
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »