|
|
|
|
Vietnámi csapatkivonás
|
München, 1989. szeptember 21. (SZER, Világhíradó) - Délkelet-Ázsia jelentős mai fejleményéről, a vietnámi csapategységek kambodzsai kivonásáról és az előzményekről hallgassák meg Bárdy Istvánt. - 11 év telt el azóta, hogy Hanoi 200 ezer katonája lerohanta két Magyarország nagyságú nyugati szomszédját, az egykoron 6 milliós Kambodzsát. Polpot milliós nagyságrendű tömeggyilkosságára, melynek során válogatás nélkül vadállati módon mészároltak le asszonyokat, férfiakat, öregeket, gyerekeket, és a földdel tettek egyenlővé városokat, falvakat, mindent, amiből nem sugárzott kellőképpen Marx, Sztálin és Mao szelleme, újabb és hosszantartó vérontás következett. De a véráztatta Kambodzsában, ahol a három ellenállócsoport az első pillanattól helyt állt a Kreml kegyeit élvező, magát felszabadítónak kikiáltó betolakodókkal szemben, Vietnám saját Vietnámjára lelt. 55 ezer vietnámi lelte halálát az egyre kilátástalanabb, megnyerhetetlen gerillaháborúban. 25 ezer vietnámi katona és 30 ezer polgári személy soha nem tért vissza a khmerek földjéről. Nem csupán azért, mert Kína biztosította a gerillák utánpótlását, nem csupán azért, mert Thaiföld a kezdet kezdetétől az ellenállók mögé állt, rendelkezésükre bocsátotta a határmenti övezetét, ahonnan hadműveleteket kezdtek, és ahová azután azok végeztével visszatértek, hanem azért is, mert az egykori királyság - zömmel budhista - népe még a vietnámi kommunistákat sem tekintette megváltónak, hanem annak, amik voltak, megszállónak. (folyt.)
1989. szeptember 21., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|