|
|
|
|
Demokratikus Magyarországért Mozgalom
|
------------------------------------- München, 1989. szeptember 16. (SZER, Világhíradó) - A sűrű sorokban ülő hallgatóság teljesen megtöltötte a Közgazdaságtudományi Egyetem auláját ma délelőtt, amikor 4-5 televíziós kamera lencséje előtt Gazsó Ferenc megnyitotta a Demokratikus Magyarországért elnevezésű mozgalom zászlóbontó nagygyűlését. A termet, a mozgalom nevét és egyben célját jelző feliraton kivül egyetlen szál nemzetiszín selyem lobogó díszítette. Miután Sinkovits Imre színművész felolvasta a mozgalom alapító nyilatkozatát. Aminek ismertetésére nem térek ki, hiszen a hazai sajtó már korábban közölte. Pozsgay Imre lépett a mikorofonhoz. Amint köztudott, a Mozgalom a Demokratikus Magyaroszágért az ő szellemi gyermeke. Az államminisztert várakozásteljes nagy taps köszöntötte. Ő pedig: Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim - megszólítással fordult a közönséghez. Az elvtárs szó nem hagzott el a nagygyűlésen. Mozgalma nem új versenytárs a politikai küzdötéren - hangoztatta Pozsgay. A pártokkal nem perlekedni és vetélkedni akar, hanem új politikai dimenzióban kiván mozogni. Nem új programot hírdet, hanem jogállam irányába történő demokratikus és békés kibontakozás érdekében a már meglévő különféle programokat akarja összerendezni. Legyen a mozgalom a nemzeti párbeszéd intézménye, amelynek működési elve a tolerancia. Éreztesse meg a nemzettel, hogy a radikális politikai átalakulást nem a nyugalmából forgatja ki, ellenkezőleg, ez teremti meg a nyugalmát. Pozsgay Imre hagsúlyozta, hogy elismeri a pártok szükségességét. Mindamellett úgy vélte, hogy a politikai piacon máris túlkínálat van programokból. Aki akarta furcsálhatta, hogy a szónok nem is utalt a népfrontra, melynek még nem oly régen a vezetője volt. És, amely szintén azzal az igénnyel lép fel, hogy a nemzeti párbeszéd és a pártok közötti összhang megteremtésének legyen az intézménye. (folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Demokratikus Mozgalom Magyarországért - 1. folyt.
|
Nem mellőzte Pozsgay azt a gyakran hallható megállapítást, hogy a nép még többségében hallgat. Mozgalma úgymond, épp ennek a hallgató sokaságnak óhajt cselekvési lehetőséget kínálni. Ez az elképzelés, ez az érv is úgyanúgy hangzik, mintha a Népfront korifeusai mondanák. A szónok megállapította: a nemzet lelkileg, szellemileg már visszavonhatatlalnul leszámolt az itt 40 éven át folytatott, és csaknem katasztrófába torkolló politikával. A tagság már megtette a fordulatot, ezt kell most intézményesíteni. A mindent tudó, mindenkori(?) hatalmat olyan hatalommal kell felváltani, amelyet a nép jóváhagyott a szabad választáskor és ami következetesen érvényt szerez a népfelség és a jogállamiság elveinek. Ennek jegyében szólította fel együttmunkálkodásra az ilyen átalakulás híveit, akár az MSZMP reformerei közül, akár a szamizdat felől jöttek. Ugyanakkor különállását emelte azokkal szemben, akik - mint mondotta - az elmúlt korszakban csak a párturalom számára kedvező eredményeket tudnak felfedezni. Igen nyomatékosan határolta el Pozsgay Imre a mozgalmát a szociális demagágiától. Mely - mint mondta - tűzcsóvás fáklyával jár, és elfeledi, hogy nem ez a kormány okozta a bajokat. Ez a figyelmeztető minősítés nem egyértelműen csak a konzervatív kommunisták által űzött demagógiára utal. A szemlátomást csaknem kizárólag értelmiségiekből álló közönség nagy tapssal fogadta beszédet, mely után Nyers Rezső üdvözlő táviratát, és Németh Miklós kormányfő levelét ismertették. Nyers aláhúzta, hogy az átalakításban a dolgozó tömegeknek is szerepet kell kapniok. Még a kormányfő arra mutatott rá, hogy az utóbbi hetekben a válság tovább mélyült és egyre több a szélsőséges megnyilatkozás. Vigyázni kell, hogy a konfliktusok sorozata el ne torlaszolja a kibontakozás útját. Aggodalmas hangot ütött meg a hozzászólók sorában Kósa Ferenc filmrendező is. Aki - mint mondta - az emberi tényezők csődjétől sokkal inkább félti az országot, mint az eladósodás szorításától. (folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Demokratikus magyarországért Mozgalom - 2. folyt.
|
Bármennyire nemes szándék szól Kósa Ferenc ajkáról és más hozzá hasonlóan tiszta emberek szavából, nehéz megérteni miért látják aggasztónak azt a politikai tarkaságot, vitát, olykor heveskedést, ami csak természetes velejárója a még mindig alig kibontakozott többpártrendszernek. Nézetem szerint, nagyobb aggodalomra ad okot a konzervatív és velük szövetséges centrista erők makacs ellenállása, olykor fenyegetőzése, a huzavona, amit az ellenzékre kényszerítenek, miközben ráhárítják a felelősséget a sürgető kormányintézkedések elmaradásáért. Vitányi Iván szociológus az Új Március Front egyik megalapítója köszöntötte ezután az egybegyültekket. De nem adott érthető választ arra, hogyan és miben látja a különbséget saját mozgalma és Pozsgay újszülötte között. Szokolay Sándor zeneszerző, és Sántha Ferenc író felszólalósa előtt figyelmet keltett Bihari Mihály politológus előadásra kész beszéde. Oly határozottan és keményen utasította el a bolsevizmust és annak minden vállfaját, még az úgynevezett liberalizált kádári változatát is, ami párját ritkítja a mai közéletben. A marxizmust a történelem lomtárába vetette. Mondván, hogy annak ma már csak filozófia-történeti jelentősége van. Ám, figyelmeztetett azoknak az embereknek a veszélyes voltára, akik meglehet nem is csak hatalomféltésből egy üdvözítőnek hírdetett ideológia nevében az egész társadalommal és az egész történelemmel készek szembefordulni. E veszély felismerése lehet - Bihari szerint - a Pozsgay féle új mozgalom egyik összetartó ereje. A délutáni órákba nyúló nagygyülésen még számosan felszólaltak, köztük falvakból és gyárakból jött emberek is. +++
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|