|
|
 |
|
 |
A magyar gazdaság állapota
|
London, 1989. szeptember 20. (BBC, Gazdasági rovat) - Most
gazdasági rovatunk következik, amelyet Radnóti Zoltán szabadsága
miatt ezúttal Békés Erzsébet állított össze:
- Kedves hallgatóim
Mai gazdasági rovatunkban magyar témával
foglalkozunk, hiszen a magyar gazdaság állapota, megújításának
lehetőségei közvetlenül is érintik a lakosságot, és a hazai
információdömping dacára talán érdemes szemügyre venni a gazdasági
helyzet egynémely kulcskérdését.
Ismeretes, hogy a háromoldalú egyeztető tárgyalások keretében a
kijelölt bizottságok gazdasági kérdésekkel is foglalkoznak, ezért a
most folyó munkáról olyan személyeket kérdeztem meg, akik maguk is
részt vesznek a tárgyalásokon, és szervezetüket képviselve hosszú
távú gazdasági koncepció megalkotására is vállalkoztak, legalábbis
az alapelvek szintjén.
Beszélgetőpartnereink között volt Solt Ottília, a Szabad
Demokraták Szövetségének tagja, valamint Szűcs László, aki a
Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának szakértőjeként
tevékenykedik.
Hármójukkal külön-külön beszéltem ugyan telefonon, de az
elmondottak egymásra rímelnek, illetve egymással vitáznak.
Azt ma már sem a kormány, sem az MSZMP nem tagadja, hogy a
magyar gazdaság a csőd szélére jutott. Még a párt prominens
képviselői gyakran modellváltást emlegetnek, az Ellenzéki
Kerekasztalban részt vevő gazdasági szakértők egyértelműen
rendszerváltásról beszélnek.
Az sem kétséges, hogy amennyiben a politikai helyzet paraméterei
nem változnak, s a pluralista kormányzás működési feltételei valóban
létrejönnek Magyarországon, a gazdaság ettől még önmagában véve nem
áll talpra. (folyt.)
1989. szeptember 20., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar gazdaság állapota - 1. folyt.
|
Solt Ottíliától, a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontja
felől érdeklődtem, vagyis, hogy a majdani kormány miként lesz képes
egyszerre megküzdeni a rendszerváltás, a tulajdonreform és az
adósságkezelés kérdésével anélkül, hogy népszerűtlen intézkedésekre
kényszerülne, de legalábbis, hogy azokat a legfájdalommentesebben
hajtsa végre.
- Rendkívül szűk a mozgástere minden lehetséges magyar
kormánynak, ha a gazdaságról és a szociális kérdésekről van szó.
A lengyel Szolidaritás kormány, amely igazán egy széles
érdekvédelmi népmozgalomnak a hullámain jutott végül is hatalomra,
szintén kénytelen szembenézni ezzel a kérdéssel, és a
kormányalakítók azonnal kénytelenek voltak kijelenteni, hogy
népszerűtlen intézkedésekre kerül sor, hogy a lengyel társadalom
szembe kell nézzen a további életszínvonal-romlás és a gazdasági
válság következményeivel.
Ebből is világossá válhat a magyar közvélemény számára, hogy nem
a kormány okosságán vagy jószándékán múlik az, hogy milyen élet vár
ránk az elkövetkezendő években, hanem nagyon szigorú
törvényszerűségek határolják be a lehetőségeket.
Nem tudom felmérni, még most sem tudom felmérni, hogy vajon
micsoda indulatokat és micsoda érzelmeket fog felkorbácsolni az a
felismerés, amikor végül is tudomásul veszi ez a társadalom, hogy a
politikai győzelem esetén sem következik azonnali javulás.
- Ha ezt a gondolatot tovább követjük, felmerül a kérdés, hogy
van-e valamiféle alternatíva, vagy pedig a lakosságnak mindenképpen
nagy árat kell fizetnie azért például, hogy 1984 után hirtelen
néhány éven belül megkétszereződött az ország külső
adósságállománya. Solt Ottília válasza így hangzott: (folyt.)
1989. szeptember 20., szerda
|
Vissza »
|
|
- A magyar gazdaság állapota - 2. folyt.
|
- A gazdaság ugyan nagyon szűk mozgástérben lavirozhat, de mégis
vannak játékterei. Azonban két alapvető feltételnek teljesülnie kell
ahhoz, hogy valamilyen kibontakozást el tudjunk képzelni -
legalábbis ez a Szabad Demokraták álláspontja a kérdésről.
Az egyik feltétel a Nyugat kondicionálása. A Nyugat, hogy
úgymondjam közönyének legyőzése nélkül, tehát anélkül, hogy komoly
erőfeszí téseket tennének az adósságterheink csökkentése érdekében,
nem képzelhető el kibontakozás. Nem arról van szó, hogy újabb
hitelekkel tömjenek, akár ezt a kormányt, akár egy következőt, és
még arról sem, hogy átütemezzék az adósságainkat. De arról, hogy
évről évre különböző bankmegállapodások alapján a kamatterheinket és
a visszafizetési kötelezettségeinket mérsékelni - erre van
lehetőségük -, és ezt meg kell tenniük ahhoz, hogy a magyar gazdaság
valamelyest talpraálljon. Ugyanis ezzel az adósságtömeggel, ezzel a
kamatteherrel és ezzel a visszafizetési ütemmel, amellyel most
szembe kell néznünk, képtelenség a gazdasági bajokból kilábalni.
Azonban a Nyugattól nem egy önzetlen gesztus lenne, ha ezt
tenné, hanem saját érdek, ugyanis, ha más nem, akkor az
NDK-menekülők rohama az elmúlt hetekben világos figyelmeztető jel,
hogy mi várható Kelet-Európától akkor, hogyha nem tudja magát rendbe
szedni.
Ez tehát az egyik kondíció, a másik pedig az az elképzelés, hogy
itt pusztán a kormány politizálásától, gazdasági döntéseitől
kilábolás várható. Ez illúzió. A kormány az egyetlen egyet tehet -
és ebben tulajdonképpen a mai kormány is megtett már néhány lépést,
akárhogyan is értékeljük egyébként ennek a kormánynak a
tevékenységét -, hogy a szabad piac és a vállalkozások előtt
lebontja az akadályokat. (folyt.)
1989. szeptember 20., szerda
|
Vissza »
|
|
- A magyar gazdaság állapota - 8/3. folyt.
|
- Az SZDSZ képviselőjének nézete szerint tehát a vállalkozás
szabadsága - mint belső feltétel mellett - a Nyugatra jelentős
szerep hárulna abban az értelemben, hogy esélyt kellene adnia
Magyarországnak a válságból való kilábolásra, mégpedig az
adósságterhek mérséklése és széthúzása formájában.
Köztudott, hogy a magyar pénzügyi kormányzat nem kérte az
adósságterhek elengedését, illetve átütemezését, és a 24 segítőkész
tőkés országnak augusztus elsején átadott csomagtervben - melynek
részletes dokumentumát hétfőn átadták az Európai Közösség Bizottsága
alelnökének - adósságkönnyítés nem szerepel. Ehelyett, mint Surányi
György, az Országos Tervhivatal államtitkára egy budapesti
interjúban elmondotta: a cél az, hogy Magyarország garanciát kapjon
a pénzpiacoktól arra, hogy az évente szükséges 2-3 milliárd dollárt
fel tudja venni.
Szűcs László a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának
szakértője a szociálpolitikáról szólván azonban jóval tágabban
határozta meg, hogy az újonnan alakult szakszervezetek milyen fajta
érdekképviseletet vállalnak magukra.
- Nem lehetne azt mondani, hogy a ligának egyértelmű és minden
egyes ligatagnak, minden egyes szervezetnek azonos elképzelései vagy
törekvései vannak. Azt hiszem, abban lehet a liga szociálpolitikával
kapcsolatos elképzeléseit összegezni, hogy többé-kevésbé egy olyan
társadalmi rend megteremtése a törekvése majd mindegyik
szakszervezetnek, amelyben az egyes ember olyan egyéni autonómiával
rendelkezik, hogy saját sorsáért felelőssé tehető. Ez
természetszerűleg azt is jelenti, hogy miközben lehetővé teszi, hogy
a számára legkedvezőbb módon fejthesse ki a gazdasági aktívitást,
ugyanakkor az élettel együttjáró kockázatok jelentkeznek - mint
öregség, betegség, rokkantság, esetleg gyermeknevelés -, akkor olyan
támaszrendszerre hagyatkozhat, amely az életvitelét továbbra is
biztosítja számára, lehetőleg - inkább - kisebb, semmint nagyobb
életszínvonal csökkenéssel. (folyt.)
1989. szeptember 20., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar gazdaság állapota - 4. folyt.
|
- További kérdésemre - hogy miként lehet szociális hálót
feszíteni mintegy 2 és fél millió ember alá, akik a társadalmi
minimumon, illetve az alatt élnek napjainkban - így válaszolt:
- Tartok tőle, hogy ha csak egy szociális hálóban gondolkozunk,
tehát ha egy olyan rendszerben gondolkodunk, ami végképp a
mindennapi és gazdasági tevékenységből kihullott embereket fog fel,
nos ez a hálónak a meghúzása az említett hatalmas tömeg miatt is
elképzelhetetlen.
Nem egyszerűen arról van szó, hogy egy minimális ellátási
szintet garantáló hálót kellene kiépíteni, hanem sokkal inkább az,
hogy olyan aktív foglalkoztatáspolitikát kellene folytatni, ami
lehetővé teszi mindenki számára, hogy a saját gazdasági aktívitása
során realizálja a jövedelmét.
- A létezés mindennapi gondjai mellett is erősen foglalkoztatja
a közvéleményt a tulajdonreform megvalósulása és annak tapasztalt
buktatói. Kérdésem Solt Ottíliához arra irányult, hogy vajon
mennyire látja át a lakosság a most folyó tulajdonátrendeződés
jelentőségét?
- Ha valami, akkor ez a kérdés nagyon izgatja a lakosságot.
Azonban erre is, szóval ezzel kapcsolatban is kénytelen vagyok
figyelmeztetni honfitársaimat, hogy csak saját maguk vehetik a
kezükbe a sorsukat, és nincsen olyan politikai erő, amely őket meg
tudja védeni ennek a tulajdonátalakulásnak az összes veszélyeitől.
(foly.t)
1989. szeptember 20., szerda
|
Vissza »
|
|
- A magyar gazdaság állapota - 8/5. folyt.
|
Mire gondolok? A hangját hallató lakosság felháborodottan
kommentálja az összes átalakulásokat, és joggal és érthető módon
félti a jövőjét a szilárd tőkebeáramlástól, vagy a szilárd tőke
felszínre kerülésétől. Meg kell érteni honfitársainknak, az
embereknek, hogy a kontrollt efelett a tulajdonátalakulás felett
csak ők saját maguk befolyásolhatják. Nincs olyan törvény, hogy
szabályozzák, és nincsen olyan központi politikai erők által
felállított ellenőrző mechanizmus, amely pótolni tudja a dologban
közvetlenül érintett kollektívák - legyenek ezek munkakollektívák,
vagy lakóhelyi közösségek, tehát községek, kis városok -, tehát a
közvetlenül érintett kollektívák kontrollját és fellépését.
- Úgy tűnik, végül is a gazdasági helyzet kínzó gondjaival
foglalkozó kormányzat, valamint a háromoldalú tárgyalások másik két
partnere, mind az Ellenzéki Kerekasztal, mind pedig a harmadik oldal
képviseletében tisztában vannak a helyzet súlyosságával. S noha
egységesen elfogadott recept nem született, a párhuzamosan
kidolgozásra kerülő, egymással vitatkozó, de számos esetben hasonló
elveket valló programok ütköztetése több esélyt kínál arra, hogy a
válsághelyzet megoldódjék. +++
1989. szeptember 20., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|