|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, A világ minden tájáról:
Választási rendszer
"Magyarország demokratikus fejlődése szempontjából
a legfontosabb kérdések egyike, ha ugyan nem a legfontosabb kérdés a
szabad választások megtartása. Mégpedig azért, mert a változásokat
Magyarországon nem népmozgalom harcolta ki, hanem azok felülről, az
értelmiségtől és a párt reformszárnyától indultak ki és párosulnak
az egyre nagyobb gazdasági elnyomorodással.
Ha azt akarjuk, hogy a lakosság magáénak érezze a reformokat, és
vállalja a csődből való kilábalással járó terheket, magáénak kell
érezni az országot. Ennek lehetne elősegítője, ha úgy érezhetné,
hogy maga dönti el ki képviselje az Országgyűlésben, ki fog
határozni a sorsát érintő kérdésekben. De a világ igen nagy
mértékben figyelembe veszi majd Magyarország megítélésekor, hogy
demokratikusan választott parlamentje és kormánya van-e?"
|
|
|
|
|
|
|
- Urános és szenes - 3. folyt.
|
Amikor nagy tömegeket céloznak, a módosabbakat szidalmazó heccelődésekkel és ellenségeskedést szítanak az értelmiségiek bizonyos csoportjait támadva, az eredmény majd mindig tökéletes. Vagyis a fölkorbácsolt indulatok hátrálásra kényszeríthetik az átalakulás híveit, mert hiába jók az öteletek a tervek megvalósításához szorosabbra kellene húzni a nadrágszíjat, de azon már nincs több lyuk. Nem véletlen, hogy a visszarendeződés hívei a polgári demokráciák gyakorlatától félők most ismét újra csomagolják: A munkásököl vasököl, oda sújt ahova kell- jelszavát, és a proletárok jelenét, jövőjét mentegetők jelmezében lépnek porondra. Elbizakodott magatartás ezt a módszert lebecsülni, hiszen a keserűpohár betelt, és amikor az iparban foglalkoztatottak veszélyeztetve látják a mindennapi kenyeret, füstölni és kortyintani valót, a vasárnapi ebédből hiányzik a hús, elkapja őket a harctéri idegesség. Nem tisztelnek többé sem istent, sem embert. Ledőlnek a félelem gátjai. A pécsi bányászok tiltakozó felvonulásán és nagygyűlésén augusztus 30-ikán főleg kérdéseket festettek transzparenseikre. Ilyeneket például: Urános és szenes az utcára mehet, és a másik: Nem kell a szén, nem kell az urán, mivel fűtünk holnapután? A Mecseki Ércbányászat Vállalat jövője bizonytalan és ha elkezdődik a leépítés és átszervezés, hétezer ember kötözgetheti az útilaput, de miért? A válaszolni akaró Horváth Ferenc ipari minisztert nyolc percig engedték beszélni. Ám közben is fújjoltak orkánszerűen. A vájárokat, csilléseket kisegítő műszakiakat nem érdekelte, hogy veszteségesen termelnek és a tömegnek igaza volt. Idáig túlórákkal, hétvégi hajszákkal, belerokkanásig robotokkal srófoltatták velük a normát. Termelj ma többet mint tegnap és ehhez hasonló sztahanovista bíztatásokkal szálltak a kasba, cipelték görnyedve a támokat, szívták a port, roncsolta szét szervezetüket idő előtt a sugárzás, temették az omlásba pusztultakat és most hirtelenjében a napszinten kényelmeskedő vezetők azzal hozakodnak elő, hogy 1991 végéig üzemel az ércbánya. (folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. szeptember 16. Nagy esemény volt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Sonkádon tartott nagygyűlés. Vörös Vince kiállt a Parasztszövetség rehabilitálása mellett, ám ezt csak úgy érhetjük el, ha a parlamentben megszerezzük a döntő többséget – mondotta. A következő szónok én voltam. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalások állásáról beszéltem. Nagy eredménynek tartottam a demokrácia alkotmányos szavatolását."
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"A határ felé zötykölődve egyre nőtt bennünk a félsz. Nem tudhattuk, hogy korábbi kolozsvári útjaink során a Securitate nem tett-e listára bennünket. Ildikó helyzetét alkalomadtán ronthatta a Tőkés-rokonság, az enyémet meg az, hogy magyar újságíró vagyok. Különösen azután, hogy néhány héttel korábban megjelentettem a "Csak egy falat szabadságot" című írásomat. Az, ha nevek nélkül is, de Tőkésékről is szólt, és meglehetősen kellemetlen lehetett a Ceausescu-rezsímnek. Már ha átjutott a határon."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|