|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, A világ minden tájáról:
Választási rendszer
"Magyarország demokratikus fejlődése szempontjából
a legfontosabb kérdések egyike, ha ugyan nem a legfontosabb kérdés a
szabad választások megtartása. Mégpedig azért, mert a változásokat
Magyarországon nem népmozgalom harcolta ki, hanem azok felülről, az
értelmiségtől és a párt reformszárnyától indultak ki és párosulnak
az egyre nagyobb gazdasági elnyomorodással.
Ha azt akarjuk, hogy a lakosság magáénak érezze a reformokat, és
vállalja a csődből való kilábalással járó terheket, magáénak kell
érezni az országot. Ennek lehetne elősegítője, ha úgy érezhetné,
hogy maga dönti el ki képviselje az Országgyűlésben, ki fog
határozni a sorsát érintő kérdésekben. De a világ igen nagy
mértékben figyelembe veszi majd Magyarország megítélésekor, hogy
demokratikusan választott parlamentje és kormánya van-e?"
|
|
|
|
|
|
|
- Urános és szenes az utcán - 1. folyt.
|
A kenyeret követelőket pedig kardlapozó lovasrendőrökkel zavarták haza. A háború borzalmaiból eszmélő lakosság nem vitatkozott, élni akartak, boldogulni, hittel takarították a romokat, reménykedtek a szebb jövőben, de rövid idő múltán egy valami közösség gyúródott bennük, a félelem. Munkás, paraszt, értelmiségi rettegett az internálástól, kitelepítéstől, padlássöpréstől, az ÁVH-tól a csengőfrásztól. Az 1956-os felkelés vérbefojtása után pedig a féktelen diktaturától, és hiába látták szűkebb-tágabb környezetükben a féktelen korrupciót, a mérhetetlen pocsékolást, a szemét, fülét, száját eltakaró három majom példájának követését tartották legokosabbnak. A mai helyzet ebben gyökerezik, ezért hallgat a nép. Nem hiszi, hogy van, lesz választási lehetősége. Maga dönthet szavazással, miniszterek, igazgatók, tanácselnökök személyéről és nem hiszi, hogy beleegyezése nélkül nem adhatják el feje fölül a tetőt. Borulátónak tünhet ez a vélemény, pedig nem az. Csupán a valóság ilyen. Elég nyomon követni a reform, illetve ennek a köntösébe bujtatott kapkodások következményeit. Rögtön észrevehetjük, hogy a kölcsönök felvételével, az átszervezésekkel és a felsorolhatatlan miegyebekkel történő változtatások terhének javarészét a munkásságnak kell cipelnie. Az idősek és pályakezdő fiatalok gondjait most nem elemezzük. Tekintsünk el annak firtatásától, hogy az átképzés, az új szakma tanulása milyen megterhelést jelent a máról holnapra élni képesek körében. Hiszen az átmenetek szociálisan is terhelik őket. De ez a probléma kiküszöbölhető és önmagában természetes is az alkalmankénti lépésváltás, a műszaki fejlődés diktálta követelményekhez igazodás. A baj ott és azzal kezd fenyegetővé lenni, hogy a reformokat végzők, irányítók, döntő többsége a korábban hibát hibára halmozók csapatából verbuválódtak. (folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. szeptember 16. Nagy esemény volt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Sonkádon tartott nagygyűlés. Vörös Vince kiállt a Parasztszövetség rehabilitálása mellett, ám ezt csak úgy érhetjük el, ha a parlamentben megszerezzük a döntő többséget – mondotta. A következő szónok én voltam. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalások állásáról beszéltem. Nagy eredménynek tartottam a demokrácia alkotmányos szavatolását."
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"A határ felé zötykölődve egyre nőtt bennünk a félsz. Nem tudhattuk, hogy korábbi kolozsvári útjaink során a Securitate nem tett-e listára bennünket. Ildikó helyzetét alkalomadtán ronthatta a Tőkés-rokonság, az enyémet meg az, hogy magyar újságíró vagyok. Különösen azután, hogy néhány héttel korábban megjelentettem a "Csak egy falat szabadságot" című írásomat. Az, ha nevek nélkül is, de Tőkésékről is szólt, és meglehetősen kellemetlen lehetett a Ceausescu-rezsímnek. Már ha átjutott a határon."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|