|
|
|
|
|
|
|
|
BBC, A világ minden tájáról:
Választási rendszer
"Magyarország demokratikus fejlődése szempontjából
a legfontosabb kérdések egyike, ha ugyan nem a legfontosabb kérdés a
szabad választások megtartása. Mégpedig azért, mert a változásokat
Magyarországon nem népmozgalom harcolta ki, hanem azok felülről, az
értelmiségtől és a párt reformszárnyától indultak ki és párosulnak
az egyre nagyobb gazdasági elnyomorodással.
Ha azt akarjuk, hogy a lakosság magáénak érezze a reformokat, és
vállalja a csődből való kilábalással járó terheket, magáénak kell
érezni az országot. Ennek lehetne elősegítője, ha úgy érezhetné,
hogy maga dönti el ki képviselje az Országgyűlésben, ki fog
határozni a sorsát érintő kérdésekben. De a világ igen nagy
mértékben figyelembe veszi majd Magyarország megítélésekor, hogy
demokratikusan választott parlamentje és kormánya van-e?"
|
|
|
|
|
|
|
Vatikán és Budapest kapcsolata
|
------------------------------ München, 1989. szeptember 16. (SZER, Világhíradó) - Miután Horn Gyula külügyminiszter június elején Budapesten a pápa utazó kelet-európai nagykövetével, Colasuono érsekkel folytatott megbeszélésén már kifejezte a magyar kormánynak a Szentszékkel való diplomáciai kapcsolatok felvételére irányuló készségét, most megtörtént Magyarország részéről a hivatalos lépés. Németh Miklós miniszterelnök Casaroli vatikáni bíboros-államtitkárhoz intézett szeptember 8-án kelt levelében kormánya felhatalmazása alapján kinyilvánította a szándékot, hogy hivatalos tárgyalások kezdődjenek a Magyar Népköztársaság és a Vatikán Állam között diplomáciai kapcsolatok rendezéséről. Mivel levele végén kifejezi a reményt, hogy a magyar kormány kezdeményezése az Apostoli Szentszék egyetértésével találkozik, önkéntelenül fölmerül a kérdés, vajon megalapozott-e ez a remény, vagy sem? A válasz egyszerű. A Szentszék soha sem kezdeményezi diplomáciai kapcsolatok felvételét, azt meghagyja az egyes államoknak. De a kezdeményezésekre mindig igennel válaszol. Ami annak jele, hogy kívánatosnak tartja minél több állammal diplomáciai kapcsolatra lépni. Ez az általános szándék nem egyszer ki is fejeződik a pápa megnyilatkozásaiban. Legfőképpen azokban a beszédeiben, amelyeket évente legalább egyszer a Szentszékhez akreditált diplomaták testületéhez intéz. Jelenleg, immár Lengyelországot is beleértve, a világ 117 államával, s rajtuk kivűl számos nemzetközi szervezettel tart fent diplomáciai kapcsolatot a Vatikán. Arra sem nehéz válaszolni miért tartja kívánatosnak ezt a fajta hivatalos kapcsolatot főként katolikus, vagy katolikus többségű országokkal. A római, a helyi egyházaknak a II. Vatikáni Zsinat nyomán megnövekedett önállósága ellenére centralizált egyház. (folyt.)
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Vatikán és Budapest kapcsolata - 1. folyt.
|
Központjának az az állandó törekvése, hogy szoros legyen az egység közötte és a helyi egyház között. Ez mindenképpen fokozódik, ha állandó jelleggel nuncius tartózkodik az országban. Aki a külügyminisztériummal való kapcsolattartás feladata mellett közelről figyeli a helyi egyház életét, és alkalmasint nemzetközi oltalomban is részesíti. Rendes körülmények között elég az egyszerű jegyzékváltás ahhoz, hogy egy állam diplomáciai viszonyt létesítsen a Szentszékkel. Kommunista országok esetében azonban, amelyek korábban ellenséges magatartást tanusítottak az egyházzal szemben, a Vatikán szükségesnek véli egy részletesebb jegyzőkönyv, vagy megállapodás aláírását. Amely elveket szögez le, az egymás belügyeibe való be nem avatkozást. A Vatikánnak az is szívügye, hogy szabadon, az állam beleszólása nélkül nevezhessen ki püspököket. Így, mivel egyes államok ragaszkodnak legalább is a vétójoghoz, ebben a kérdésben is meg kell állapodni. Ilyen jegyzőkönyv készült akkor, amikor a Szentszék 1966-ban felvette a diplomáciai kapcsolatokat Jugoszláviával. És készül most is Lengyelországgal, sajátságos módon a diplomáciai kapcsolatok felvétele után. Magyarország esetében azonban nem ez lesz a menetrend. Kovács László külügyminisztériumi államtitkár július közepén tett nyilatkozatában azt állította, hogy kormánya tárgyalások után először megállapodást, konkordátumot akar kötni a Vatikánnal, amely szabályozza az állam, s az egyház viszonyát. Ezt követheti majd a diplomáciai kapcsolatok felvétele. Németh Miklós levelében is a diplomáciai kapcsolat felvételéhez vezető tárgyalások megnyitásáról van szó. A Szentszék egyetért ezzel, s kifejezésre is juttatta: a magyar kormánnyal 1964. szeptember 15-én kötött részleges megállapodás 25 évfordulóján az Observatore Romanoban közreadott kommentárban. +++
1989. szeptember 16., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1989. szeptember 16. Nagy esemény volt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Sonkádon tartott nagygyűlés. Vörös Vince kiállt a Parasztszövetség rehabilitálása mellett, ám ezt csak úgy érhetjük el, ha a parlamentben megszerezzük a döntő többséget – mondotta. A következő szónok én voltam. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalások állásáról beszéltem. Nagy eredménynek tartottam a demokrácia alkotmányos szavatolását."
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"A határ felé zötykölődve egyre nőtt bennünk a félsz. Nem tudhattuk, hogy korábbi kolozsvári útjaink során a Securitate nem tett-e listára bennünket. Ildikó helyzetét alkalomadtán ronthatta a Tőkés-rokonság, az enyémet meg az, hogy magyar újságíró vagyok. Különösen azután, hogy néhány héttel korábban megjelentettem a "Csak egy falat szabadságot" című írásomat. Az, ha nevek nélkül is, de Tőkésékről is szólt, és meglehetősen kellemetlen lehetett a Ceausescu-rezsímnek. Már ha átjutott a határon."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|