Rendszerváltás és az MTI

	A hét kérdése: Hogyan itélte meg a világ a keletnémet menekültek-kérdés magyar megoldását?
A politikára is vonatkozik a népi bölcselet: minden csoda három napig tart. Ezúttal, a magyar kormány vasárnapi döntésével kapcsolatban - amelynek értelmében a keletnémet áttelepülők minden korábbi találgatásnál egyszerűbben utazhattak Magyarországról az NSZK-ba - szinte percre igaz a mondás. Az első három nap reakció-özöne ugyanakkor nem tartalmazott meglepő elemet, minden különösebb politikai éleslátás nélkül előre meg lehetett jósolni, kik fogják nagyraértékelni és humánusnak találni és kik lesznek azok, akik élesen elitélik a magyar eljárást. Ha volt bizonytalansági tényező, az legfeljebb a moszkvai állásfoglalásra vonatkozhatott. Nem meglepő, hogy az NSZK hálás a magyar ,,nagyvonaluságért,,, s ugyanígy, az emberi jogokat nagy becsben tartó nyugati demokráciák vezetői is méltányolják a korábbiakhoz képest jócskán megváltozott budapesti politikát. Az sem volt kérdéses, hogy Berlin árulásnak tekinti a lépést. Azok a szocialista országok pedig, amelyekkel mostanában nem alakulnak valami rózsásan a kapcsolataink, ezt az alkalmat sem mulasztják el a támadásra. Ez márcsak azért is törvényszerű, mert sem a csehszlovák, sem a román politikába nem illeszkedik ez a fajta ,,engedékenység,,. Hogy Moszkva miként itéli meg a magyarok szerepét, azt Keleten és Nyugaton egyaránt érdeklődéssel várták. A szovjet álláspont, miszerint a felelősség az NSZK-t terheli, meghatározó volt az NDK és leghangosabb támogatói számára is. Moszkva hangsúlyozottan nem hibáztatja Magyarországot a történtekért, s ezzel bizonyítja: komolyan gondolja az egyes szocialista országok függetlenségét. A nyilatkozatokból, nLigacsov berlini megnyilvánulásaiból is kicsendül az NDK iránti szovjet elkötelezettség, ám a Magyarország iránti lojalitást sem szenved csorbát. Ami az NSZK birálatát illeti: a szovjet-nyugatnémet viszony kibírt már több hasonló válságot, nem beszélve a két Németországról, amelyet a kényszerűség ugyis összefűz. Csak találgatni lehet, vajon az NDK vezetése nem látta volna szivesen Budapest rendreutasítását; vajon beéri-e annyival, hogy a szovjet vezetés - legalábbis nyilvánosan - Berlint nem tartja felelősnek állampolgárainak meneküléséért - vagyis, azért, hogy nem biztosít megfelelő létfeltételeket, ami nem a szigorúan vett életszinvanalat és életkörülményeket illeti. Nem zárható ki, hogy ennek ellenére az NDK politikai légkörének javítását Moszkvában is szükségesnek tartják. Lehet, hogy Mihail Gorbacsov a szocialista német állam alapitásának 40. évfordulóján, Berlinben személyesen is megpendíti majd ezt a kérdést. +++ Szászi Júlia MTI-PRESS 1989. szeptember 15., péntek 13:17
Vissza »