Rendszerváltás és az MTI

	A kommunista világ összeomlása
Washington, 1989. szeptember 15. (Amerika Hangja, Reggeli híradó) - A Christian Science Monitor cikket közölt Erik Börn(?) tollából. Címe: A kommunista világ szocialista házának összeomlása. Hallgassák meg az írás teljes szövegét minden kommentár nélkül: - A Mihail Gorbacsov kínai látogatásáról kiadott májusi közleményen szinte meg sem száradt a tinta, amikor Peking megkezdte megtorlásait a Mennyei Béke kapujának terén. A szovjet elnök lelki szemeivel már örömmel látta a kommunizmus két óriásának megbékélését, amely tavaszt hoz a világszocializmusnak, de legalábbis felfrissíti a XXI. század megérkeztére. Azóta azonban semmit sem lehet hallani erről a várható társasviszonyról, amely új irányt szabott volna a mai hanyatlásnak. Moszva hallgatásba burkolózott a pekingi fordulatot illetően, amely a glasznosztytól a reform elnyomása felé vett irányt. A lépés ékesebben beszél minden szónál. Amennyiben a Nyugatot megdöbbentette Kína hirtelen elfordulása a nyugati értékektől, úgy Moszkva csalódásának ennél is nagyobbnak kellett lennie új szocialista házának összeomlása láttán. A szovjet reform folytatódik, de Gorbacsovot most nemcsak a vaskalapos vonalasok kényszerítették bizonytalanságba, hanem a nacionalista válság is, amely legalább 6 szovjet köztársaságban ütötte fel a fejét. Lengyelországban a kommunista párt leköszönt a hatalomról, a magyar párt ugyanerre tesz előkészületeket, bár megvan a lehetősége arra, hogy méltóságteljesebben vihesse véghez a dolgot. A kommunista világban, amely ugyanolyan megosztott mint a múltban volt, veszély fenyegeti a reform kilátásait. A reformellenes erők mind Kelet-Európában, mind másutt - például Kubában - megtapsolják Kína megtorló lépéseit. Kelet-Berlinben, Prágában és Bukarestben amolyan vállveregető pártfogás mutatkozik Gorbacsov iránt, de közben emlékeztetik arra, hogy milyen következményekkel jár, ha kiengedi kezéből a reform gyeplőjét. (folyt.) 1989. szeptember 15., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- A kommunista világ összeomlása - 1. folyt.
Válaszul csak annyit tehet, hogy elmondja a keletnémeteknek meg a többieknek: rendben van, járjátok a magatok útját, de ne rendítsétek meg a Varsói Szerződést. Természetesen ez a lényege a modus vivendi történelmi jelentőségű elhatározásának Lengyelország esetében. A kommmunisták között tapasztalható ilyenfajta megosztottság azonban még fontosabbá teszi mind a Nyugat, mind pedig Gorbacsov szempontjából, hogy ez a gondolkodásmód sikerrel járjon. Bukása ugyanis nemcsak a dogmatikusok számára jelent győzelmet, nemcsak annak a gorbacsovi elképzelésnek vet véget, amely a civilizált Oroszország befogadását tűzte ki célul a közös európai otthonba. Veszélyes törést idézhet elő a megenyhült kelet-nyugati kapcsolatokban és a leszerelés-felé tett gyümölcsöző haladásban, amely a hatalomra jutása óta eltelt 4 és fél évben jött létre. Gorbacsov, nem kevésbé Lengyel- és Magyarország sikeres reformjaihoz létfontosságúak a kereskedelmi és más üzleti természetű hitelek, valamint a technológia, amelyeket a Nyugat ajánl ösztönzésül azoknak a kommunista államoknak, amelyek rálépnek a demokrácia útjára. A cipő épp ráillik a lengyelek lábára. Az országnak jelenleg nincs működőképes gazdasága. Bármi legyen is az új kormány programja, mindenki tudja, hogy még csak meg sem kezdődhet, hiszen sokkal többre van szükség, mint a Nyugat jóváhagyó fejbólintására, meg a jelképes segítségre, amely további politikai eredményekhez kapcsolódik. Lengyelország úgy érzi - és nem is alaptalanul -, hogy máris eleget tett a követelményeknek. A Nyugat már példáját adta annak, hogy többet is tud tenni. Az 1950-es években megmentette a kommunista kormányzat alatt álló Jugoszláviát, amely hasonló demokratizálási folyamat keretében közel állt az összeomláshoz - előbb rendkívüli élelmiszersegéllyel, majd átfogó angol, amerikai, francia programmal, amely talpraállította az ország gazdaságát. (folyt.) 1989. szeptember 15., péntek
Vissza »

	- A kommunista világ összeomlása - 2. folyt.
Lengyelországnak ugyanerre, sőt többre van szüksége, hiszen ezúttal mind a Keletnek, mind a Nyugatnak politikai érdeke fűződik a szóbanforgó ország stabilitásához. Ésszerű tehát Lengyelország közös megsegítése. A Nyugatnak ismét meg kell töltenie élelmiszerrel az üzleteket, el kell látnia a lengyeleket technológiával is. Mindkét oldalnak saját érdekében közös üggyé kell tennie például azt, hogy együttesen fizetési haladékot adjon a 39 milliárd dolláros nyugati, és a 6-7 milliárd rubeles szovjet adósság törlesztésére, hiszen Lengyelország különben úgyis fizetésképtelenné válik. Ezt követően pedig át kell segíteni Lengyelországot a gazdasági átszervezés súlyos időszakán. Ez mindenkinek közös érdeke, kivéve a demokráciaellenes dogmatistákat. +++ 1989. szeptember 15., péntek
Vissza »