|
|
 |
|
 |
- Interjú Mécs Imrével - 1 folyt.
|
- Hát gondoltuk, de nem reméltük - és minden reményünket
meghaladta az az ütem, ahogy az események fejlődtek, ahogy a tömegek
aktivizálódtak - és ahogy lépésről-lépésre a hatalmon lévő
kommunista párt engedni kényszerült. Nagyon fontos változások
történtek, de még az útnak csak a felén vagyunk. Ugyanilyen ütemben
kell tovább haladnunk, mert hogy ha veszítünk az ütemünkből, ha
lassabban hajtjuk végre a változásokat, akkor a nép elégedetlen
lesz, és valami szörnyű stagnálásba mehet át az ország. Ugyanilyen
ütemben, megfontoltan, de nagyon határozottan kell haladnunk tovább
a reformok útján és rendszerváltást kell végrehajtanunk - az
egypártú kommunista diktaturából és a központosított, rosszul működő
tervgazdaságból át kell mennünk a többpártrendszerű demokráciába, a
jogállamba és a piacgazdaságba.
- Magyarország fokozatos elszegényedése kézzelfogható. Még a
felületes látogató számára is szembeszökő. 1991-92-ben az
adósságterhek súlyosabbá válnak. A Magyarország - többen mondták -
Románia színvonalára süllyedhet. Vajon nem ez az oka annak, hogy a
kommunisták hajlandók már a közeljövőben esetleg kiadni a kezükből a
gyeplőt?
Végeredményben megvették maguknak a tanácsi lakást, a
gyerekeknek megépítették a házat, az átalakítási törvényre
átmentenek mindent, ami menthető, és most, mentse meg - gondolják -
az ellenzék a gazdasági helyzetet - ha tudja. Hozzon helyre mindent,
amit a kommunisták 40 év alatt elrontottak. De vajon lehetséges-e?
- Igen. Csak szélesebben nézve: a kommunista rendszer minden
tartalékát fölélte. Tehát először ugye államosított, aztán extenzív
fejlesztésbe kezdett. Bevonta a háziasszonyokat is a termelésbe,
gigantikus gyárakat épített, kizsarolta a földet, és végül, amikor
már át kellett volna térni az intezív fejlesztésre - erre már nem
voltak képesek. Hanem - hogy az életszínvonalat tartsák - hatalmas
kölcsönöket vettek fel. (folyt.)
1989. szeptember 10., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Egyszer elfogtak bennünket a határőrök, felhúzott géppisztolyt fogtak ránk. Rövid, de velős beszélgetés után utunkra engedtek. Hozzátéve, hogy onnan 300 méterre van az az erdőkiszögellés, ahol érdemes betérni, s azután csak előre... Alkonyatig maradtunk a menekülőkkel. Nem sokkal az osztrák határ előtt mi ketten kiléptünk egy földútra, és visszatértünk Sopronba, majd az éjjel BUdapestre. Eleget láttunk. Másnap éjfélkor, azaz szeptem,ber 11-én megnyílt a magyar határ a keletnémetek előtt. Ezzel kezdetét vette a kelet-közép-európai diktatúrák öszeomlása. De hát ki tudta akkor, mire vezet a határnyitás? Talán a hatalomban lévő politikusok. Horn és Németh. S főleg Pozsgay..."
SZER-hallgató telefonja:
"Irena Maria Friedrich-Kiss vagyok. Telefonszámom: Waldkraiburg 08638-84-685. Vissza tudnának-e hívni? Nagyon fontos ügyben szeretnék beszélni önökkel, magyar televízió gyártásával kapcsolatosan, ugyanis vásároltam egy magyar gyártmányú televíziót és borzalmas nagy problémám történt. Kérem szépen, amennyiben mód és lehetőség van, hogy mikor beszélhetnénk telefonon, legyenek szívesek visszahívni. Köszönettel Waldkraiburgból, Kiss Irena Maria, Königsbergerstr.5."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|