|
|
|
|
Varsói levél a piaci helyzetről (1. rész)
|
Varsó, 1989. szeptember 10. vasárnap (MTI-PRESS) - Az alapvető fogyasztási cikkek (hús, sajt, szappan, gyufa, sampon, benzin stb.) utáni gyakran eredménytelen rohangászással, sorbanállással és az árak fölötti szörnyülködéssel telnek a lengyel hétköznapok a Tátrától a Balti tengerig.
A szinte napról napra emelkedő árak mellett a lengyel fogyasztó értetlenül áll az előtt a tény előtt, hogy bár a legtöbb termékért a többszörösét kérik, mint néhány hónappal, vagy héttel ezelőtt, a boltok polcai üresek. Némi magyárazatul szolgálhatott erre a lengyel statisztikai hivatal jelentése az év hét hónapjáról, amelyből kitűnik: a piaci cikkek termelése szinte minden árucikknél lényegesen visszaesett tavalyhoz képest, nem ritka a 30-40 százalékos csoökenés sem. Persze nagyon sokan nem olvasnak statisztikai jelentéseket, mások pedig már régen nen hisznek a számoknak, így nem meglepő, hogy Lengyelország szerte a legkülönfélébb rémhírek kaptak lábra a dugig feltöltött, rejtett élelmiszer és fogyasztási cikk raktárakról, arról, hogy egyesek a társadalmi hangulatot szándékosan szítva rejtik el a fogyasztók elől az árukat. A tisztánlátás csak tovább nehezíti egyes ,,illetékesek,, nyilatkozatait arról, hogy az idén eddig jóval több ilyen, vagy olyan áru került a piacra (ami nem kizárt) de a megnövekedett lakossági kereslet, a felvásárlási láz elapasztott minden készletet, felrúgott minden fogyasztási előirányzatot. A meglódult infláció láttán a lengyelek - talán nem is alaptalanul - a termelőket és a kereskedőket is spekulációval vádolják: visszatartják az árut, hogy a hiánypszichózist kihasználva később drágábban dobhassak piacra akár a legsilányabb minőséget is. Az általános zűrzavarra jellemző, hogy míg egyik oldalon a vegyipari vállalatok vezetői cáfolják a parasztok vádjait, miszerint egy közelgő áremelésre való tekintettel tartják a raktárakban a növényvédő szereket és a műtrágyát, addig a parasztok képviselői azt utasítják vissza, hogy a mezőgazdasági termelők késleltetik a vágásokat, raktározzák a zöldséget, a burgonyát, az almát. (folyt.)
1989. szeptember 10., vasárnap 11:41
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Varsói levél a piaci helyzetről (2. rész)
|
A hiánycikkek hosszú listáján az elsök között szerepel az alkohol, a vodka. A lengyelek még meg sem szokhattak az augusztusi újabb áremelés után az új taksákat, máris eltűnt az itt oly népszerű, de szinte egyetlen alkoholos ital a boltokból. Drámai jeleneteknek, valóságos kézitusának lehet tanúja az aki mostanában alkoholt árusító boltok mellett halad el, de ugyanez a kép fogadja a dollárért árusító Pewexek italpultjainál is. A vodkát kedvelők (és számuk nem kicsi Lengyelországban) egyetlen vigasza lehet, hogy a vodkahiány legalább nem a termelők tehetetlenségére, nemtörődömségére, vagy bármiféle alapanyaghiányra vezethető vissza. Nem is a kereskedelem a hibás. A lengyel szeszipar egyszerűen végrehajtja az 1982-es alkoholellenes, vagy hivatalos nevén a ,,józanságra nevelő törvény,, betűjét, amely előírja: függetlenül a kereslet növekedésétől és minden egyébtől a vodka előállítás nem emelkedhet. Ugyanez a törvény azt is előírja, hogy az alkoholos italok árának emelkedése gyorsabb kell legyen mint a lakosság bevételeinek növekedési üteme. A törvényből egyenesen következik, hogy az alkoholellátás, vagy a vodkapiaci helyzet az év vége felé a jelenleginél is ,,bonyolultabb,, lesz. Rövid időn belül - a lakossági jövedelmek megugrása miatt - újból drágulni fog, pedig már most sem olcsó és még kevesebb is lesz. A szeszipar ugyanis az év első felében 10 millió literrel túllépte az év első felére tervezett, illetve a törvény által engedélyezett termelési mennyiséget, azaz az év második felében vissza kell fognia magát. Az illetékes minisztérium ugyanis - legalábbis eddig - nem engedélyezi a terv túllépését 6 millió liternél nagyobb mennyiséggel, míg a termelők 10 milliót szeretnének elérni. Az tehát, hogy a fogyasztók mennyi italt igényelnének az itt harmadrangú kérdés. Ebből következően virágzik a zugkereskedés a vodkával, a zugpálinkafőzés és ... megjelentek az első privát vodkaimportőrök is. Az élelmességükről és kereskedői hajlamaikról Europaszerte ismert lengyelek Nyugat-Európából hoznak be vodkát, mégpedig nagy tételben, jó haszonnal. ,,Ezt is megéltük,, - mondják a lengyelek, ,, de mi jöhet még,,? Főleg azután, hogy - a fentiek alapján talán nem is meglepő módon - a dollár szabadpiaci árfolyama elérte a 12 000 zlotyt.+++ Zsebesi Zsolt (Varsó) MTI-PRESS
1989. szeptember 10., vasárnap 11:42
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Egyszer elfogtak bennünket a határőrök, felhúzott géppisztolyt fogtak ránk. Rövid, de velős beszélgetés után utunkra engedtek. Hozzátéve, hogy onnan 300 méterre van az az erdőkiszögellés, ahol érdemes betérni, s azután csak előre... Alkonyatig maradtunk a menekülőkkel. Nem sokkal az osztrák határ előtt mi ketten kiléptünk egy földútra, és visszatértünk Sopronba, majd az éjjel BUdapestre. Eleget láttunk. Másnap éjfélkor, azaz szeptem,ber 11-én megnyílt a magyar határ a keletnémetek előtt. Ezzel kezdetét vette a kelet-közép-európai diktatúrák öszeomlása. De hát ki tudta akkor, mire vezet a határnyitás? Talán a hatalomban lévő politikusok. Horn és Németh. S főleg Pozsgay..."
SZER-hallgató telefonja:
"Irena Maria Friedrich-Kiss vagyok. Telefonszámom: Waldkraiburg 08638-84-685. Vissza tudnának-e hívni? Nagyon fontos ügyben szeretnék beszélni önökkel, magyar televízió gyártásával kapcsolatosan, ugyanis vásároltam egy magyar gyártmányú televíziót és borzalmas nagy problémám történt. Kérem szépen, amennyiben mód és lehetőség van, hogy mikor beszélhetnénk telefonon, legyenek szívesek visszahívni. Köszönettel Waldkraiburgból, Kiss Irena Maria, Königsbergerstr.5."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|