|
|
|
|
Varsói levél a piaci helyzetről (1. rész)
|
Varsó, 1989. szeptember 10. vasárnap (MTI-PRESS) - Az alapvető fogyasztási cikkek (hús, sajt, szappan, gyufa, sampon, benzin stb.) utáni gyakran eredménytelen rohangászással, sorbanállással és az árak fölötti szörnyülködéssel telnek a lengyel hétköznapok a Tátrától a Balti tengerig.
A szinte napról napra emelkedő árak mellett a lengyel fogyasztó értetlenül áll az előtt a tény előtt, hogy bár a legtöbb termékért a többszörösét kérik, mint néhány hónappal, vagy héttel ezelőtt, a boltok polcai üresek. Némi magyárazatul szolgálhatott erre a lengyel statisztikai hivatal jelentése az év hét hónapjáról, amelyből kitűnik: a piaci cikkek termelése szinte minden árucikknél lényegesen visszaesett tavalyhoz képest, nem ritka a 30-40 százalékos csoökenés sem. Persze nagyon sokan nem olvasnak statisztikai jelentéseket, mások pedig már régen nen hisznek a számoknak, így nem meglepő, hogy Lengyelország szerte a legkülönfélébb rémhírek kaptak lábra a dugig feltöltött, rejtett élelmiszer és fogyasztási cikk raktárakról, arról, hogy egyesek a társadalmi hangulatot szándékosan szítva rejtik el a fogyasztók elől az árukat. A tisztánlátás csak tovább nehezíti egyes ,,illetékesek,, nyilatkozatait arról, hogy az idén eddig jóval több ilyen, vagy olyan áru került a piacra (ami nem kizárt) de a megnövekedett lakossági kereslet, a felvásárlási láz elapasztott minden készletet, felrúgott minden fogyasztási előirányzatot. A meglódult infláció láttán a lengyelek - talán nem is alaptalanul - a termelőket és a kereskedőket is spekulációval vádolják: visszatartják az árut, hogy a hiánypszichózist kihasználva később drágábban dobhassak piacra akár a legsilányabb minőséget is. Az általános zűrzavarra jellemző, hogy míg egyik oldalon a vegyipari vállalatok vezetői cáfolják a parasztok vádjait, miszerint egy közelgő áremelésre való tekintettel tartják a raktárakban a növényvédő szereket és a műtrágyát, addig a parasztok képviselői azt utasítják vissza, hogy a mezőgazdasági termelők késleltetik a vágásokat, raktározzák a zöldséget, a burgonyát, az almát. (folyt.)
1989. szeptember 10., vasárnap 11:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Egyszer elfogtak bennünket a határőrök, felhúzott géppisztolyt fogtak ránk. Rövid, de velős beszélgetés után utunkra engedtek. Hozzátéve, hogy onnan 300 méterre van az az erdőkiszögellés, ahol érdemes betérni, s azután csak előre... Alkonyatig maradtunk a menekülőkkel. Nem sokkal az osztrák határ előtt mi ketten kiléptünk egy földútra, és visszatértünk Sopronba, majd az éjjel BUdapestre. Eleget láttunk. Másnap éjfélkor, azaz szeptem,ber 11-én megnyílt a magyar határ a keletnémetek előtt. Ezzel kezdetét vette a kelet-közép-európai diktatúrák öszeomlása. De hát ki tudta akkor, mire vezet a határnyitás? Talán a hatalomban lévő politikusok. Horn és Németh. S főleg Pozsgay..."
SZER-hallgató telefonja:
"Irena Maria Friedrich-Kiss vagyok. Telefonszámom: Waldkraiburg 08638-84-685. Vissza tudnának-e hívni? Nagyon fontos ügyben szeretnék beszélni önökkel, magyar televízió gyártásával kapcsolatosan, ugyanis vásároltam egy magyar gyártmányú televíziót és borzalmas nagy problémám történt. Kérem szépen, amennyiben mód és lehetőség van, hogy mikor beszélhetnénk telefonon, legyenek szívesek visszahívni. Köszönettel Waldkraiburgból, Kiss Irena Maria, Königsbergerstr.5."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|