|
|
|
|
India: Lehet egy botránnyal több? (1.rész)
|
Új-Delhi, 1989. szeptember 10. vasárnap (MTI-Panoráma)
Egyre több a teátrális fordulat, a gyanúsan látványos leleplezés és az övön aluli ütés az indiai választási küzdelemben. Az ellenzéki pártok felhívására megtartott egynapos általános sztrájk és kisérőjelenségei sem annyira politikai tanulságokkal szolgáltak, inkább azt a benyomást erősítették meg, hogy ez a tendencia most már a kampány tartós kisérőjelenségévé válik. Maga a sztrájk meglehetősen felemásra sikeredett: száz százalékos volt a munkabeszüntetés abban a hat szövetségi államban, ahol ellenzéki pártok vagy pártkoalíciók vannak hatalmon, részleges volt a Kongresszus (I) párt irányítása alatt álló államokban és Új-Delhiben, ahol a központi kormány egész apparátusát mozgósította, hogy minimális legyen a résztvevők száma. A fővárosi kormányhivatalok tisztviselőit körlevélben figyelmeztették a hiányzás fegyelmi következményeire, ezért ők inkább az irodákban töltötték az augusztus 30-ára virradó éjszakát. A sztrájk előestéjén több ezer embert vettek őrízetbe, ,,antiszociális elemeket,,, ellenzéki pártok aktivistáit is. A sztrájk napján a rendfenntartó erők tartalékokkal megerősített teljes állománya az utcákon volt, és országszerte csaknem 30 ezer embert - zömmel ellenzéki aktivistákat - tartóztattak le. Az állami irányítás alatt álló televízió eközben a sztrájk ,,kudarcáról,, tudósított, riportereinek csupa olyan kiskereskedővel, hivatalnokkal és kikötői munkással sikerült találkozniuk, akik a megmozdulás értelmetlenségét és gazdasági kárát illetően a kormányéhoz hasonló nézeteket vallottak. A kormány és a Kongresszus párt idegesebbnek tűnt, mint azt a helyzet indokolta volna, és ezzel lélektani előnyhöz juttatta az ellenzéket. Az augusztus 30-i sztrájk jól időzített lépés volt abban a stratégiában, amelynek apropója a Bofors-ügy ,,feltámadása,,, éltető eleme a kormányzati korrupció első számú kampánytémává tétele, célja pedig Radzsiv Gandhi lemondatása. A miniszterelnök és a Kongresszus párt vezérkara a nyáron imponáló hidegvérrel vészelte át a Bofors-botrány kavarta új viharokat, és könnyedén túltette magát az ellenzéki pártok alsóházi képviselőinek tömeges lemondásán. Bizonyos fejlemények azonban arra utaltak, hogy fogytán a türelmük. Radzsiv Gandhi a függetlenség napján mondott beszédében néhány markáns utalást tett ,,bűnözőkkel szövetségre lépett politikai alkuszokra, szakadárokkal flörtölő népellenes erőkre és árulókra,,, akik ,,szabadon járkálnak közöttünk, és még a parlamentbe is beférkőztek,,. (folyt.)
1989. szeptember 10., vasárnap 11:11
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Egyszer elfogtak bennünket a határőrök, felhúzott géppisztolyt fogtak ránk. Rövid, de velős beszélgetés után utunkra engedtek. Hozzátéve, hogy onnan 300 méterre van az az erdőkiszögellés, ahol érdemes betérni, s azután csak előre... Alkonyatig maradtunk a menekülőkkel. Nem sokkal az osztrák határ előtt mi ketten kiléptünk egy földútra, és visszatértünk Sopronba, majd az éjjel BUdapestre. Eleget láttunk. Másnap éjfélkor, azaz szeptem,ber 11-én megnyílt a magyar határ a keletnémetek előtt. Ezzel kezdetét vette a kelet-közép-európai diktatúrák öszeomlása. De hát ki tudta akkor, mire vezet a határnyitás? Talán a hatalomban lévő politikusok. Horn és Németh. S főleg Pozsgay..."
SZER-hallgató telefonja:
"Irena Maria Friedrich-Kiss vagyok. Telefonszámom: Waldkraiburg 08638-84-685. Vissza tudnának-e hívni? Nagyon fontos ügyben szeretnék beszélni önökkel, magyar televízió gyártásával kapcsolatosan, ugyanis vásároltam egy magyar gyártmányú televíziót és borzalmas nagy problémám történt. Kérem szépen, amennyiben mód és lehetőség van, hogy mikor beszélhetnénk telefonon, legyenek szívesek visszahívni. Köszönettel Waldkraiburgból, Kiss Irena Maria, Königsbergerstr.5."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|