|
|
 |
|
 |
Coe bucsuzik (?) (1. rész)
|
Szalay Péter, az MTI kiküldött munkatársa jelenti:
1989. szeptember 10. vasárnap (MTI) - A papirforma Coe ellen
szólt, a brit atlétika veteránja, ,,Seb,, mégis titkon győzelmet
várt magától a barcelonai Világ Kupa második napján, az 1500-on,
ahol a kétszeres olimpiai bajnoknak Róma világbajnokával, a
szomáliai Abdi Bilével kellett megküzdenie. A párját ritkitó
középtávfutó csatát a Coe-nál egy fejjel magasabb és jóval erősebb
felépitésü afrikai nyerte, nem elhanyagolható szépséghibaként ugy,
hogy a finisbe érkezve kizökkentette ritmusából európai ellenfelét.
Mindezek után nem szorul különösebb magyarázatra, hogy az
1500-as döntőt követő sajtókonferencia hosszabb volt minden
eddiginél, sőt, több időt vett igénybe, mint az addigi összes
együttvéve
A 33 esztendős Sebastian Coe szomorunak, letörtnek
látszott, s ezt még csak meg sem próbálta leplezni.
- Bánt, ami Barcelonában történt, ezt a versenyt amilyen gyorsan
csak lehet, szeretném elfelejteni. A legjobban az zavar, hogy a brit
válogatott vezetése az ütközés miatt óvást nyujtott be, amihez én
nem adtam a nevemet. Ha csak rajtam mult volna a dolog, én nem kérem
a történtek felülvizsgálását a zsüritől. Azt azonban kijelenthetem,
hogy Bile nem kis mértékben akadályozott, attól kezdve, hogy elém
lépett, már nem tudtam a tervezett ritmust tartani. Aki ismeri a
középtávfutást, tudja, hogy ez az utolsó százon végzetes hátrányt
jelent.
- Szöulban nem indulhattam el, abba is akartam hagyni, de aztán
meggondoltam magam, s elhatároztam, Barcelonáig mindenképpen
kitartok. Fizikailag és lelkileg is jól felkészültem, emellett
pontosan elterveztem azt, hogy az 1500 méteren mit és hogyan akarok.
Szerintem jól futottam, nagyon jól, egészen az ominózus esetig.
Hogyan tovább? Napokon belül 33 leszek, ezek után nem szentelhetem
minden időmet a futásnak. Még nem döntöttem, adok magamnak néhány
nap gondolkodási időt. Hozzátehetem: a barcelonai 1500-as döntő
kimenetele semmiképpen sem befolyásol a döntésemben. (folyt.köv.)
1989. szeptember 10., vasárnap 14:18
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Egyszer elfogtak bennünket a határőrök, felhúzott géppisztolyt fogtak ránk. Rövid, de velős beszélgetés után utunkra engedtek. Hozzátéve, hogy onnan 300 méterre van az az erdőkiszögellés, ahol érdemes betérni, s azután csak előre... Alkonyatig maradtunk a menekülőkkel. Nem sokkal az osztrák határ előtt mi ketten kiléptünk egy földútra, és visszatértünk Sopronba, majd az éjjel BUdapestre. Eleget láttunk. Másnap éjfélkor, azaz szeptem,ber 11-én megnyílt a magyar határ a keletnémetek előtt. Ezzel kezdetét vette a kelet-közép-európai diktatúrák öszeomlása. De hát ki tudta akkor, mire vezet a határnyitás? Talán a hatalomban lévő politikusok. Horn és Németh. S főleg Pozsgay..."
SZER-hallgató telefonja:
"Irena Maria Friedrich-Kiss vagyok. Telefonszámom: Waldkraiburg 08638-84-685. Vissza tudnának-e hívni? Nagyon fontos ügyben szeretnék beszélni önökkel, magyar televízió gyártásával kapcsolatosan, ugyanis vásároltam egy magyar gyártmányú televíziót és borzalmas nagy problémám történt. Kérem szépen, amennyiben mód és lehetőség van, hogy mikor beszélhetnénk telefonon, legyenek szívesek visszahívni. Köszönettel Waldkraiburgból, Kiss Irena Maria, Königsbergerstr.5."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|