|
|
|
|
- Mi legyen a munkásőrséggel? - 1. folyt.
|
Eredményként könyvelte el a munkásőrség képviselője, hogy az újabb tagokat már nem az MSZMP veszi fel - a régiek még az MSZMP emberei voltak -, valamint azt, hogy azért már más pártok tagjai is részt vesznek a munkásőrség tevékenységében, sőt tagjainak kétharmada pártonkívüli. Pontos számokat azonban ennek kapcsán éppúgy nem említ, mint a tömegesen tiltakozó telefonok esetében. Így sem azt nem tudhatjuk, hogy mennyi az az új tag, amely már az újfajta rend alapján lett a munkásőrség tagja, és azt sem, hogy az egyharmad párttag munkásőr miként oszlik meg a különböző pártok között. De az igazi kérdés sokkal inkább az, hogy kinek vagy kiknek van szükségük erre a testületre. A Honvédelmi Minisztérium már nyilatkozott: nem kívánja az önkéntes szervezetet összeelegyíteni a ténylegesekkel. A Belügyminisztérium még nem nyilatkozott. Feltehetően elfoglalja tagjait nemcsak a bűnözés növekedése, hanem a saját soraiban meglévő alacsony morális színvonal, amely a Kék fény műsorok kedvelt kifejezéseit használva: megakadályozza a közegek kulturált érintkezését a lakossággal. Ha őszintén nyilatkozna, bizonyára azt mondaná: a jelenlegi keretek közt még saját alkalmazottai kulturált viselkedését sem tudja garantálni, nemhogy önkéntesekét, ezért a munkásőrségre szánt pénzt hadd kapja meg létszámbővítésre, fizetésrendezésre, szakmai továbbképzésre és nyelvoktatásra. Persze lehet, hogy valamelyik fegyveres testület, például a határőrség, amelyik most vette igénybe 28 munkásőr segítségét az NDK-menekültekkel kapcsolatban, segédkezet nyújt a munkásőrség átmentéséhez. De kell-e az országnak az a munkásőrség, amelyet a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány az ellenforradalom leverésére és a munkáshatalom, azaz saját hatalma védelmére hozott létre? A Munkás-Paraszt Kormány és hatalma szerencsére a múlté. Az ellenforradalom népfelkeléssé alakult, de a munkásőrség maradni akar. +++
1989. szeptember 6., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Egyszer elfogtak bennünket a határőrök, felhúzott géppisztolyt fogtak ránk. Rövid, de velős beszélgetés után utunkra engedtek. Hozzátéve, hogy onnan 300 méterre van az az erdőkiszögellés, ahol érdemes betérni, s azután csak előre... Alkonyatig maradtunk a menekülőkkel. Nem sokkal az osztrák határ előtt mi ketten kiléptünk egy földútra, és visszatértünk Sopronba, majd az éjjel BUdapestre. Eleget láttunk. Másnap éjfélkor, azaz szeptem,ber 11-én megnyílt a magyar határ a keletnémetek előtt. Ezzel kezdetét vette a kelet-közép-európai diktatúrák öszeomlása. De hát ki tudta akkor, mire vezet a határnyitás? Talán a hatalomban lévő politikusok. Horn és Németh. S főleg Pozsgay..."
SZER-hallgató telefonja:
"Irena Maria Friedrich-Kiss vagyok. Telefonszámom: Waldkraiburg 08638-84-685. Vissza tudnának-e hívni? Nagyon fontos ügyben szeretnék beszélni önökkel, magyar televízió gyártásával kapcsolatosan, ugyanis vásároltam egy magyar gyártmányú televíziót és borzalmas nagy problémám történt. Kérem szépen, amennyiben mód és lehetőség van, hogy mikor beszélhetnénk telefonon, legyenek szívesek visszahívni. Köszönettel Waldkraiburgból, Kiss Irena Maria, Königsbergerstr.5."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|