|
|
 |
|
 |
Emeli Washingtoni a támogatást ?
|
Washington, Varsó, 1989. szeptember 3. (Reuter/AP) - Paul Simon amerikai szenátor hatpontos gazdasági segély-csomagtervet javasolt a Szolidaritás vezette lengyel kormány megsegítésére, Lengyelország gazdaságának fellendítésére. Robert Dole, a szenátus republikánus kisebbségének vezetője minapi lengyelországi látogatása után szintén határozott lépéseket tesz arra, hogy meggyőzze az amerikai honatyákat: a Bush elnök által eddig Varsónak felajánlott segítségnél jóval nagyobb mértékben kell hozzájárulni a lengyel gazdaság talpraállításához.
Az amerikai törvényhozás szemlátomást hajlik arra, hogy az ed-
dig felajánlottnál jóval jelentősebb gazdasági segítséget nyújtson
Varsónak, bár senki sem bizonyos abban, mekkora további összegeket
lehetne kipréselni az amúgy is túlterhelt amerikai költségvetésből.
Paul Simon szenátor egyebek között azt javasolta, hogy az Egye-
sült Államok a következő három évre tekintsen el a lengyel adósságok
kamatterheinek visszafizetésétől. "Egy ilyen program kevesebbe ke-
rülne, mint egy B-2-es bombázó" - mondta. (A "Lopakodónak" elkeresz-
telt amerikai hadászati bombázó darabja ugyanis több mint 600 millió
dollárba kerül.)
A szenátort megdöbbentette, hogy gdanski útja során több mint 30
órát kellett várnia, míg telefonon sikerült elérnie Washingtont;
nyomban javasolta is, hogy az Egyesült Államok 25 millió dolláros
adománnyal járuljon hozzá a lengyel telefonhálózat korszerűsítésé-
hez.
Simon azt indítványozta, hogy adjanak 300 millió dollárt egy
közös lengyel-amerikai kormányügynökség rendelkezésére a lengyelor-
szági magánszektor ösztönzése céljából. Simon szerint Washingtonnak
nem szabad arra ösztökélnie Varsót, hogy a következő három év során
rendben fizesse adósságkamatait, és a rá következő két év során is
csak arra számíthat, hogy Lengyelország a kamatterhek felét fizeti.
Emellett Washingtonnak fel kell kérnie a többi hitelező kormányt is,
hogy hasonló időtartamra ők is adjanak haladékot a kamatok visszafi-
zetésére. Közölte, rövidesen a szenátus elé terjeszti tervét, amely
ezen kívül átfogja az oktatás és a környezetvédelem terén való
együttműködést is. +++
1989. szeptember 4., hétfő 10:35
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Egyszer elfogtak bennünket a határőrök, felhúzott géppisztolyt fogtak ránk. Rövid, de velős beszélgetés után utunkra engedtek. Hozzátéve, hogy onnan 300 méterre van az az erdőkiszögellés, ahol érdemes betérni, s azután csak előre... Alkonyatig maradtunk a menekülőkkel. Nem sokkal az osztrák határ előtt mi ketten kiléptünk egy földútra, és visszatértünk Sopronba, majd az éjjel BUdapestre. Eleget láttunk. Másnap éjfélkor, azaz szeptem,ber 11-én megnyílt a magyar határ a keletnémetek előtt. Ezzel kezdetét vette a kelet-közép-európai diktatúrák öszeomlása. De hát ki tudta akkor, mire vezet a határnyitás? Talán a hatalomban lévő politikusok. Horn és Németh. S főleg Pozsgay..."
SZER-hallgató telefonja:
"Irena Maria Friedrich-Kiss vagyok. Telefonszámom: Waldkraiburg 08638-84-685. Vissza tudnának-e hívni? Nagyon fontos ügyben szeretnék beszélni önökkel, magyar televízió gyártásával kapcsolatosan, ugyanis vásároltam egy magyar gyártmányú televíziót és borzalmas nagy problémám történt. Kérem szépen, amennyiben mód és lehetőség van, hogy mikor beszélhetnénk telefonon, legyenek szívesek visszahívni. Köszönettel Waldkraiburgból, Kiss Irena Maria, Königsbergerstr.5."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|