|
|
 |
|
 |
Hadiiparból békeipar
|
--------------------
London, 1989. szeptember 2. (BBC, Panoráma) - 1988 decemberében
Mihail Gorbacsov nagy létszám- és fegyverzetcsökkentést jelentett be
a szovjet hadseregben. Nemcsak berendezések megsemmisítését jelenti
ez, hanem fokozott erőfeszítéseket a fegyverek polgári használatra
történő átalakítására, s a hadiipar egyes ágazatainak békeiparrá
történő átalakítására. Hasonló lépésekre került sor a Varsói
Szerződés több országában is. Ez az átállás azonban nem olyan
egyszerű, mint egy tank csövének a leszerelése. Steven Diel
kommentárja következik:
1987-ben született az az elhatározás, hogy redukálják a szovjet
hadsereget, s azóta tankokat például mezőgazdasági munkára
használnak vagy tűzoltáshoz, olykor elsősegélynyújtásra. Júliusban a
keletnémet hadsereg nyilvánosan bemutatta hadfelszerelése egy
részét, melyet - mint mondták - vagy átalakítanak, vagy
megsemmisítenek. 600 kiszelektált tankból 150-et a szénbányászat
szolgálatába állítanak.
Egy szovjet hadilétesítmény Ogyesszában szerződést írt alá egy
nyugatnémet vállalattal, melynek értelmében rakétahordozókra ipari
darukat szerelnek. Eddig hadicélokra használt teherautók és dzsipek
eladók a legjobb árat ígérő vevőknek. Idén 7000 szovjet tankot
vonnak ki a szolgálatból, melyből ötezret megsemmisítenek. A
beolvasztott fémet valószínűleg azelőtt honvédelmi munkával
foglalkozó gyárakba küldik vissza, melyeket átállítottak polgári
termelésre. Itt állítanak elő mezőgazdasági felszerelést, útépítő
gépeket, s még fogyasztói javakat is. Kelet-Európában jól tudják,
hogy a legjobb hazai hűtőszekrények, televíziókészülékek, babakocsik
azelőtt hadiszereket előállító gyárakbók kerültek ki.
A hadigyárak polgári célokra való felhasználása növekvő
tendenciát mutat. A Szovjetunióban az össztermelésnek körülbelül
felét ezek állítják elő, Lengyelországban a haditermelés 60
százaléka polgári szükségleteket elégít ki, és Csehszlovákia
legnagyobb hadigyárában 1995-re a haditermelés arányát a gyár
össztermelésének 25 százalékára szorítják le. (folyt.)
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
"Egyszer elfogtak bennünket a határőrök, felhúzott géppisztolyt fogtak ránk. Rövid, de velős beszélgetés után utunkra engedtek. Hozzátéve, hogy onnan 300 méterre van az az erdőkiszögellés, ahol érdemes betérni, s azután csak előre... Alkonyatig maradtunk a menekülőkkel. Nem sokkal az osztrák határ előtt mi ketten kiléptünk egy földútra, és visszatértünk Sopronba, majd az éjjel BUdapestre. Eleget láttunk. Másnap éjfélkor, azaz szeptem,ber 11-én megnyílt a magyar határ a keletnémetek előtt. Ezzel kezdetét vette a kelet-közép-európai diktatúrák öszeomlása. De hát ki tudta akkor, mire vezet a határnyitás? Talán a hatalomban lévő politikusok. Horn és Németh. S főleg Pozsgay..."
SZER-hallgató telefonja:
"Irena Maria Friedrich-Kiss vagyok. Telefonszámom: Waldkraiburg 08638-84-685. Vissza tudnának-e hívni? Nagyon fontos ügyben szeretnék beszélni önökkel, magyar televízió gyártásával kapcsolatosan, ugyanis vásároltam egy magyar gyártmányú televíziót és borzalmas nagy problémám történt. Kérem szépen, amennyiben mód és lehetőség van, hogy mikor beszélhetnénk telefonon, legyenek szívesek visszahívni. Köszönettel Waldkraiburgból, Kiss Irena Maria, Königsbergerstr.5."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|