|
|
 |
|
 |
MDF-nagygyűlés (1. rész)
|
1989. szeptember 15., péntek - Az országgyűlési választási küzdelmek jegyében nagygyűlést tartottak pénteken a városmajori szabadtéri színpadon az MDF budai szervezetei.
A politikai nagygyűléseknél némiképp formabontó bevezető
(fúvósnégyes, Faragó Laura énekművész előadása, Vida doktor
véradásra buzdító felhívása) után a több száz érdeklődőt először
Kónya Imre, a Független Jogász Fórum képviselője tájékoztatta az
ellenzék egységéről, az Ellenzéki Kerekasztal működésének
tanulságairól. Kifejezte meggyőződését, hogy az EKA létrejötte
jelentősen meggyorsította a demokratikus átalakulási folyamatot,
mert a szétforgácsolt és a megosztási törekvésekkel szemben védtelen
ellenzéki szervezetek összefogásával valóságos politikai erő állt
fel a kizárólagos politikai hatalommal rendelkező kommunista párttal
szemben. Ezt az új politikai tényezőt nem lehetett többé már
számításon kívül hagyni, s hosszú küzdelemben, de elérte célját.
Nyomást gyakorolt a hatalomra annak érdekében, hogy leültesse a
tárgyalóasztalhoz a kommunista párt képviselőit, és kikényszerítse a
szabad választás feltételeinek megteremtésére alkalmas törvények
meghozatalát.
A tárgyalások a befejezéshez közelednek. Az EKA mára betöltötte
hivatását, és csakhamar megszűnik, de megmarad a szükségessége az
ellenzék összefogásának a jövő demokratikus Magyarországának
megvalósításáért - hangsúlyozta.
Raffay Ernő, az alig egy hónapja Szegeden, az MDF színeiben
megválasztott országgyűlési képviselő röviden beszámolt választási
küzdelmének jobbára technikai jellegű tanulságairól. Tette ezt
azért, hogy felhívja az MDF szervezők figyelmét a következő
választásoknál követendő gyakorlati tudnivalókra.
A nagygyűlés fokozott várakozással fogadott szónokaként Csurka
István, az MDF országos elnökségének tagja mondta el beszédét a tőle
már megszokott, érzelmileg kissé túlfűtött módon. Utalt arra, hogy
az eddigi csendes forradalom új korszakába érkezett. Ami eddig volt,
a magától is széteső hatalom leleplezése, bűneinek,
kártékonyságának, nemzetellenességének bebizonyítása után végre
hozzá kell fogni a magyar demokrácia igazi megteremtéséhez.
(folyt.köv.)
1989. szeptember 15., péntek 21:15
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|