|
|
|
|
MDF nyilatkozat
|
München, 1989. Szeptember 9. (BBC, Panoráma) - Horn Gyula magyar külügyminiszter azt mondotta, át kell értékelni Magyarország kapcsolatait a szocialista országokkal, ugyanakkor létfontosságú, hogy Magyarország teljesítse szövetségesi kötelezettségeit. A külügyminiszter nyilatkozatával kapcsolatban telefonon felhívtam Szabad György professzort, a Magyar Demokrata Fórum vezetőségi tagját, és megkérdeztem tőle: nem kezd-e ez a kettő egyre inkább ellentmondásba kerülni? Sok ponton az érdekek kibékíthetetlen ellentétben állanak a partnerek érdekeivel. - És én azt hiszem, hogy egy hosszú folyamat részének kell tekinteni mindazt, ami külpolitikai vonatkozásban is manapság Magyarország helyzetét és lépéseit illeti. Egyfelől tudomásul kell venni, hogy kialakult egy olyan helyzet, amibe Magyarországot a sztálinista külpolitika illesztette. Magyarán mondva arról van szó, hogy Magyarország részese egy olyan szövetségi rendszernek, amelybe nem önszántából lépett. Nyilvánvalóan a törekvés az, legalábbis a demokratikus erők részéről, és ez nyilvánvalóan hatással bír a magyar külpolitika mozgására is, hogy részese legyen egy olyan európai nemzetközi témának, amiben a szövetségi rendszerek az önkéntesség és az érdekfelismerés alapján illeszkednek. Az egyik rendszerből a másikba az átmenet békés úton nyilvánvalóan csak fokozatosan történhet. Úgy gondoljuk, hogy a szerencsés az lenne, ha ez a fokozatosság kellő következetességgel párosulna. Az ellenzéki mozgalmak nincsenek annyira a nemzetközi történések részleteinek ismeretében, hogy pontosan megítélni tudnák az egyes lépéseket. Törekvésük azonban az, hogy amennyire tőlük telik, elősegítsék az újjárendeződést. Ha maguk is felismerik a következetlenséget, akkor igyekeznek felhívni a figyelmet ezekre, de avatatlanúl a részleteket illetően aligha avatkozhatnak bele ezekbe a folyamatokba. Remélik azonban, hogy összességükben a nemzetközi lépések a mondott irányba haladnak, tehát abba az irányba, hogy az újjárendeződés a jószomszédság, a szövetségi rendszerek továbbfejlesztésének az önkéntesség szempontjait is figyelemmel kísérő megoldásai irányába mozognak. (folyt.)
1989. szeptember 9., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|