|
|
 |
|
 |
Coe kontra Bile Barcelonában (1. rész)
|
Szalay Péter, az MTI kiküldött munkatársa jelenti:
1989. szeptember 9. szombat (MTI) - A barcelonai atlétikai Világ
Kupa esőáztatta első versenynapja után a második müsorán 14 szám
szerepelt. Eggyel több a tervezettnél, mivel a pénteki programba
állitott női magasugrást az életveszélyesen csuszós nekifutó miatt
szombatra halasztották. Jól tették, mert a második napra megjavult
az idő, főleg az afrikaiak örömére...
Érdemes visszatérni azonban a pénteki nyitónaphoz. Erre a Világ
Kupára csupán egy magyar kapott meghivást, a tatabányai Forgács
Judit, az Európa-válogatott tagjaként. Ezt az együttest az osztrák
Erika Strasser, a nemzetközi szövetség női atlétika
szakbizottságának elnökasszonya vezeti. A pénteki versenynapot záró
4x400-as versenyen Forgács Judit a második helyen rajtolt, amikor a
kontinens csapata az 1-2. helyet foglalta el. Az indianapolisi VB
bronzérmese jól tartotta magát, s bár ketten is behozták az utolsó
métereken, a svájci Anna Protti cseppet sem reménytelen helyzetből
folytatta. A baj csak az volt, hogy Protti - aki nemrégiben a
Budapest Nagydijon is győzött - tul korán indult ki, ami nem kerülte
el a zsüri figyelmét. Emiatt aztán hiába értek harmadikként célba az
európaiak, óvás érkezett, aminek a zsüri helyt adott. Igy hát
Forgács, valamint brit, svájci és francia versenyzőtársai üres
kézzel térhetnek haza, nem a legjobb emlékkel.
Nem igy azonban a három győztes... Igaz, eltérő hangnemü és
tartalmu véleményük, amelyet a sajtóközpont sajnos csak jókora
késéssel közölt.
Tom McKean, a férfi 800 méter brit VK-aranyérmese:
- Hatalmas nyomás nehezedik ezen a versenyen a brit férfi
együttesre, hiszen a Világ Kupa történetében először esélyesek
vagyunk az első helyre. Személy szerint az én dolgom sem volt
könnyü, mert a csapatvezetők jóelőre megmondták, nekem kell megadnom
a jó folytatáshoz a szükséges hangulati alapot. Én megfeleltem,
ahogy utánam Linford Christie is a százon, ezek után azt mondhatjuk,
versenyben maradtunk. Nekem egyébként nagyon kellett ez a barcelonai
siker, igy talán végre felfigyel rám egy tehetős szponzor, ami
nélkül jövőre semmiképpen sem boldogulhatok. (folyt.köv.)
1989. szeptember 9., szombat 18:16
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|