|
|
|
|
- Kongresszus előtt az MSZMP - 9. folyt.
|
Na most, mint ahogy az MSZMP eddig sokszor bebizonyította, hogy a programja később egyáltalán nem kötelezi -, hát félő, hogy ezzel is az lesz a helyzet. Úgyhogy én nem vagyok igazán hajlandó nagyon nagy figyelmet szentelni ennek a programnak és messzemenő következtetéseket levonni abból, hogy ez mit helyez kilátásba és mit nem. Még mindig ennél a kérdésnél időzve egy pillanatig: azt mondanám, hogy van szerencséje az MSZMP-nek ebben a válságmenedzselési ügyben egy Németh Miklós miniszterelnökkel, akiről kevesen gondolták volna akkor, amikor Grósz Károly örökébe lépett - én sem gondoltam róla -, hogy egy olyan karakterű miniszterelnök lesz, mint amilyenné kinőtte magát. Tehát én azt hiszem, hogy Németh Miklóssal - a személlyel - elég jól el lehet adni egyféle politikát, amennyire az MSZMP-nek egyáltalán lehetősége van a politikája eladására. A lehetőségeken belül Németh Miklós ezt jól csinálja. Na most ugye kérdezed - és ez a kérdésnek a másik és sokkal nehezebb része -, hogy ugyan vajon ezek az ellentétek, amelyek személye köré csoportosuló tagság nézeteit jelentik, hogy ezek szakadáshoz vezetnek-e? Én azt mondanám, hogy miután - nem hiszem, hogy titkot árulok el - nem vagyok az MSZMP-nek igazi drukkere a következő választásokon - én nem bánnám, hogyha az MSZMP megmaradna egypártnak, és akkor eléggé biztosra venném, hogy nagyon rossz eredményt érne el a választásokon. Na most a nagyon rosszat én nem úgy értem, mint a lengyelországi szenátusi választást, hanem úgy, hogy 20-30 százalék körül marad. Ha viszont az MSZMP kettéoszlik - tehát leválik róla, és mostmár Hamburger Mihály jó szándékú kioktatása után nagyon óvatosan bánok ezzel a konzervatív és haladó vagy reformer kifejezéssel, de mindenesetre akárhova tesszük, akárhogy nevezzük ezt a két csoportot, leválik róla az egyik, amelyik nehéz, és amelyik betonfejű ilyen vagy olyan okból - akkor felszabadulnak azok a reformkörökbe tömörült erők, amelyek egyfajta, - ahogy Pozsgay Imre mondta - nyugati szocialista-szociáldemokrata politikát akarnak megvalósítani, és ezek valóban nagyon nehéz és komoly ellenfelei lehetnek a demokratikus pártoknak. (folyt.)
1989. szeptember 7., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|