|
|
 |
|
 |
Elszánt reformerek
|
A Helsingin Sanomat kelet-európai tudósítója, már két nappal a
tanácskozás előtt, Bécsből kereste a sajtóirodát. Sürgős információt
kért, mert Grósz Károlyt várták Helsinkibe. Majd miután
végighallgatta a kétnapos vitát, kialakította véleményét. Lapjának
hétfői számában ez volt olvasható: Grósz Károly Finnországba
érkezett, s ez valószínűleg az utolsó ilyen jellegű nemzetközi
szereplése.
Nem nehéz ezt az epizódot logikailag összekötni a reformköri
tanácskozás végül is általánosan elfogadott alapgondolatával. Az
MSZMP reformelkötelezett erői végleges döntésre szánták el magukat.
Új, vagy más megfogalmazásban gyökeresen átformált szocialista
pártot akarnak a mai MSZMP helyett. Ennek az új pártnak új
programra, új működési szabályzatra van szüksége. És ami nemcsak
nekik fontos, hanem az ország közvéleménye számára is hitelessé
teszi a megújhodást: az új vezető garnitúrára.
Talán teljes mélységében a résztvevők sem fogták fel, milyen
nehéz vállalkozásba fogtak, amikor erre az elhatározásra jutottak.
Az elmúlt évek sok keserű, olykor szégyenteljes tapasztalata után a
legtisztességesebb szándéknak is kevés hitele van, ha az
szocialista-kommunista színekben jelentkezik. A történelem ilyen
nehéz terhei mellett a ma is élő, a fejét fel-felkapó
"ősbolsevizmus" képviselőinek - Németh Miklós miniszterelnök találó
kifejezése - hitelrontó megnyilatkozásaival is meg kell birkózniuk.
Elszánták magukat erre. A tanácskozás fő mondanivalója a
pártelnökség megjelent három tagjával egyetértésben, a közelgő
kongresszusnak szól. Ott kell végleg eldőlnie annak, kívánja-e a
párttagság - mert döntésre ők a hivatottak - ezt a radikális
megújulást. Ha igen, és a reformisták ebben bíznak, arról is dönteni
kell, mi legyen a reformot elfogadni képtelen kisebbséggel. Azokkal,
akik Pozsgay Imre szellemes hasonlatával élve, inkvizítori hittel
hiszik, hogy a Föld egy lapos korong, és percenként kiátkozzák
azokat, akik állítani merik, hogy a Föld gömbölyű és forog a
tengelye körül.
Bíztató jel lehet a jövőt illetően, ahogyan a reformerek eme
inkvizítoroknak válaszolnak. (folyt.)
1989. szeptember 4., hétfő 14:18
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|