|
|
|
|
Marad minden a régiben a munkahelyeken?
|
---------------------------------------
München, 1989. szeptember 2.(SZER, Világhíradó) - A budapesti rádió az AP amerikai hírügynökség kommentárját idézi, hogy az MSZMP Központi Bizottságának tegnapi ülésén Pozsgay Imre vereséget szenvedett, legalábbis egy konkrét kérdésben. Azt hiszem, jelen esetben szükségtelen külföldi kútfőkből meríteni, mert ha az eseményeket, tényeket egymás mellé rakjuk, világos, hogy Pozsgay Imrének nem sikerült egy igen fontos ügyben keresztülvinnie reformtervét. Mi is történt? Előzőleg Nyers Rezső, az MSZMP elnöke megrótta Pozsgay Imrét, hogy az ellenzékkel folytatott megbeszéléseken túllépte hatáskörét, amikor elfogadta azt a javaslatot, hogy a kommunista párt szervezetei vonuljanak ki a mukahelyekről. Most a Központi Bizottság amellett foglalt állást, hogy az üzemekben, a vállalatoknál tovább működjenek az MSZMP pártszervezetei. Vagy miként Jassó Mihály budapesti első titkár a marxista reformkörök mai tanácskozásán elmondta: lehetővé kell tenni, hogy a munkahelyi pártkollektívák a klubhelyiségekben összeüljenek. A teljesség kedévéért ki kell emelni, hogy a Központi Bizottság egyben leszögezte: a párt politikai tevékenységet munkaidőben ne folytasson, ne épüljön be a szakmai vezetésbe, ne foglalkozzék vállalati kérdésekkel. Melyik terület maradna meg tehát a munkahelyi kommunista pártszervezeteknek? Mivel politikai szervezetről van szó, nyilvánvalóan a politika nehezen meghatározható, de mindenképp széles birodalma. És mivel a gazdaságpolitika is e terület része, óhatatlanul vállalatirányítási ügyeket, sőt a gyakorlati helyi intézkedéseket is ott vitatnák meg. Ha ehhez hozzáveszem, hogy a vállalati vezetők többsége még ma is kommunista párttag, maradna minden a régiben. A gyár, a cég, a tudományos intézet, a műhely, az oktatási intézmény ügyeit végül is ott beszélnék meg, sőt ott döntenék el. Jól emlékszem magyarországi időmből, hogy mi nem párttagok a munkahelyi pártalapszervezetek gyűlései után másnap milyen izgatottan faggadtuk párttag kollégáinkat, hogy mi is történt ott. Mert ott döntöttek rólunk, sorsunkról, munkahelyünk jelenéről, jövőjéről. (folyt.)
1989. szeptember 2., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)
" Az ezt követő hét végén, szeptember 9-én és 10-én újra kiszálltam a nagypolitika parlamenti "csodálásából", egyik kollégámmal Sopronba kirándultunk megnézni, mi a helyzet a határon. Elképesztő volt, amit találtunk... Mulatságos volt, ahogy Sopronból elindulva gyalogszerrel alig két óra leforgása alatt átsétáltunk az osztrák-magyar határon. Útközben találkoztunk ugyan határőrökkel, de ránk sem hederítettek. Az egykori vasfüggöny ropmjaiban is félelmetes kulisszái között bolyongtunk, térkép nélkül, csupán ösztöneinkre hallgatva. Egy vízmosáson átmászva azt vettük észre, hogy orrunk előtt kicsiny osztrák zászló fityeg. Illegális határátlépőkká váltunk. Leszedtük a zászlót, törtünk egyméternyi szögesdrótot emlékbe, és visszafordultunk."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|