Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1989 › szeptember 06.
1989  1990
1989. július
HKSzeCsPSzoV
262728293012
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31123456
1989. augusztus
HKSzeCsPSzoV
31123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031123
45678910
1989. szeptember
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
MDF indítvány Leninváros politikai infrastruktúrájának reformjához

"1. Az MSZMP leninvárosi pártbizottságának épületét bocsássák a tanács rendelkezésére, hogy eredeti funkciójában enyhíthesse a város lakásgondjait 2. A Tanácsháza váljék Városházává, párhuzamosan a tanácsi adminisztráció létszám-, eszköz- és helyigényének csökkentésével 3. A Városháza adjon helyet a helyi politikai szervezeteknek is, rendelkezésükre bocsátva a működésükhöz szükséges, már egyébként is meglévő infrastruktúrát "
Deutschlandunk:

Hagyományos fegyverek leszerelési egyezménye

"A 23 részt vevő állam - vagyis a NATO és a Varsói Szerződés tagországai - nemcsak a cél, a módszer és a leszerelési terület - tehát az Atlanti-óceán és az Urál-hegység közötti térség - tekintetében, hanem két elvben is egyetértenek: akinek több fegyvere van, annak többet kell megsemmisítenie, és ahol több fegyver van, ott kell kezdeni a leszerelést. Vagyis Németországban, éspedig az Elba folyó mindkét oldalán, ahol - mint közismert - nagy mennyiségű hagyományos és atomfegyvert halmoztak fel."

Interjú Sinkovits Imrével

(Bognár Vera)
Washington, 1989. április 15. (Amerika Hangja, Reggeli híradó) -
Bognár Vera: Mi a véleménye a mostani Magyarországról? Valójában
történt változás?
    
    Sinkovits Imre: A változások folyamatban vannak. Én úgy látom,
közben valaki belebeszél, a vonalunkba, de ez nem számit,
megszoktam az elmúlt néhány évtizedben. Ez még a jobbik eset, de le
is szokták hallgatni, meg a levelet felbontják. Szóval hála
istennek itt már nem tartunk. Na látja, ez is egy jó dolog.
    
    A másik, amit el szeretnék mondani, hogy itt nagy szándékok, nagy
tervek vannak. Tehát, ahogy egy magyar diplomata barátom mondta
nekem néhány évvel ezelőtt, amikor érdeklődtem ott külföldön járva,
hogy otthon, ahonnan én jöttem, mi történik, akkor ez a magyar
diplomata barátom azt mondta, a legocsmányabb hatalmi harc. Én ezt
nem akartam elhinni, mert nagyon rossz ilyet elhinni. Azóta
meggyőződtem róla: ha nem is ocsmány, de hatalmi harc folyik.
    
    Tudjuk a hivatalos megnyilatkozásokból, hogy a pártnak különböző
frakciói vannak, annak az egy pártnak, amely tán létezik, az
képviseli a hatalmat. Most ennek van egy olyan ága, amelyek között
nekem nagyon sok személyes barátom van, akiknek a sorából néhány
személyes jó barátomat kizártak. Tudniillik azt meg kell tudni
érteni, hogy több mint négy évtizeden át, amikor egy ilyen
monolitikus paternalista hatalom van uralmon, nem lehet másképpen a
politika közelébe kerülni, csak azon az egyetlen kegyetlen,
szörnyű, néha megalkuvást jelentő csatornán keresztül.
    
    Zárójelben teszem hozzá, hogy én soha semmilyen pártnak nem voltam
a tagja. De minden tiszteletem, becsületem és alázatom azoké az
emberéké, akik vállalták ezt a bélyeget, hogy ők a Magyar
Szocialista Munkáspárt tagjai legyenek pusztán azért, hogy módjuk,
lehetőségük legyen a nemzet jövőjének beleszólásába, majd
formálásába, irányításába. Ezért tisztelem én elsősorban személy
szerint Pozsgay Imrét. Számomra ő az iránytű, rajta kívül még van
nagyon sok barátom, de magam is a Magyar Demokrata Fórum, ha nem is
elnökségi, de alapító tagja vagyok, és van egy mellékfoglalkozásom
a színháznál, ami eléggé lekötött.
    
    A hivatalos hatalomban, amit az ország tisztességes lakossága, a
tízmilliónyi magyarságnak a kilenc milliója, azt a Pozsgay Imre
képviseli. Az isten adjon neki erőt, egészséget, és tudja elviselni
azokat a fenyegetéseket, amelyeket az ilyen Münnich Ferenc
Társaság, Munkásőrség, volt ÁVH-sok tesznek. Most már gyűjtöm
ezeknek a listáját, mert a párt első titkára, ez a Miskolcról jött
bácsi azzal fenyegette az országot, hogy el fog uralkodni a
fehérterror. Érdekes módon ő, aki körbe utazta azóta a világot, s
tetszelgett mindenféle szerepben, ez a bácsi a fehérterrortól félti
az országot, és közben minket, úgynevezett demokratikus ellenzéket
fenyegetnek meg a volt a ÁVH-sok, még eleven munkásőrök és így
tovább. Fura helyzet, nem?
    
    - Már ön személy szerint kapott fenyegetéseket?
    
    - Igen. Három olyan szép rajzos papírt, amire egy akasztófa van
rajzolva, hogy "Itt fogsz lógni, te rohadt". Ez hasonló, amit Eörsi
Pista kapott az ÉS-ben, aztán eljuttattak a Magyar Rádióhoz egy
levelet, ami el is hangzott. Most vasárnap múlt egy hete, amelyben
szegény szerencsétlen, aki írta - mert még a helyesírásával is baj
volt - összekevert engem egy 30 éve a parlamentben ülő kommunista
képviselővel, mert egyszerre voltam neki véres szájú ellenzéki,
rohadt reakciós, ellenforradalmár, aki 30 éve bólogat a
parlamentben.
    
    A Magyar Rádió eme műsorának ez a Vasárnapi újság reggel 6-tól 8-ig
szerkesztőivel megállapodtunk, hogy nagyon jó ez, adjátok le így,
ahogy van. Csak azzal a korrekcióval - tudniillik itt térek rá a
mondandóm másik felére -, hogy a csepeli munkást, meg az újpestit,
meg a hajógyári munkást sajnos már nem érdekli, hogy mi van a
politikában. Őt az érdekli, hogy mennyit adtak neki a borítékban
fizetéskor. Itt a legnagyobb baj, tehát érzésem szerint a
tisztességet, korrekt magyar ellenzéknek, nem szalámiszeletekre
kell osztódnia.
    
    Hangsúlyozom, ezt egy színész mondja, én nem vagyok politikus; nem
szalámiszeletekre osztódnia, hanem ebben a történelem által kapott
pillanatnyi szituációban, amikor végszót kaptunk, hogy ezzel a
kifejezéssel éljek, a történelemben, hogy egy kicsit, még ha nem is
eldöntsük, de befolyásolhassuk a saját nemzeti jövőnket, sorsunkat,
akkor nem szabad bedőlni a hatalom ama törekvésének, hogy divide et
impera.
    
    Most az ellenzéki csoportokat össze kellene fogni, a hatalmat
átvenni. Aztán lehet keresni, hogy milyen színek hiányoznak a
palettáról. Mert való igaz, hogy egy-egy szín ma nem a szivárvány.
    
    Hát maga a fehér fény is annyi fényelemzésből áll össze. Jelenleg
én a taktikát abban látom, hogy összefogni, akár annak az árán is,
hogy megmentsük a Magyar Szocialista Munkáspárt azon rétegét,
csoportját, amely valóban reformer. Én, ha nekem kikiáltják azt,
hogy holnaptól Pozsgay Imre a Magyar Köztársaság elnöke, akkor én
azt mondom, hogy minden magyar ember álljon mögé és rá szavazzon.
    
    - Milyen hajlamot mutat erre az ellenzék, a többi ellenzéki
csoport?
    
    - Volt ez az ellenzék és hatalom kerekasztal-konferenciája, amiről
sajnos nem tudtam még azóta egyéb elfoglaltságaim miatt beszélgetni
a barátaimmal, hogy mármint a Magyar Demokrata Fórum miért nem ment
el. Meg vagyok győződve róla, hogy azért, mert az ígérgetések, a
régi, rossz, olcsó, tartalom nélküli, csak felszínes pártzsargon
szavait nem vették komolyan.
    
    Amíg aktívan magam is részt vettem egy ilyen vitában a Duna-parti
White House-ban - Fehér Házban - Aczél György, Kádár János meg
Knopp András és társai jelenlétében, akkor is le akartak bennünket
egy ilyen pártzsargon lekvárral söpörni. Nem sikerült, mert hála
istennek nagyon sok gondolkodó, értelmes magyar szociológus,
történész, művész, író, költő stb. baráti kör összeáll. Igen ám, de
én a gondot ott látom, hogy nekünk az állampolgárok tömegének a
véleményére és magatartására van szükség.
    
    - Mit gondol, hogyan lehetne kirázni a magyar népet ebből a
politikai apátiából?
    
    - Óvakodni kell, hogy katasztrófa, szakadék szélére sodródjunk.
    
    Valahol meg kell hamarosan fogalmazódnia hitelesen, bizonyíthatóan
az utcaseprő számára is világos, politikai és gazdasági programnak.
    
    Mert ezt egyelőre csak kerülgetik, lyukakat tömtek be évtizedeken
keresztül, és hát persze nem lehet egyik másodpercről a másikra
átállni. És nagyon sok jó szándékú ember pártol velem is, jó
szándékú ember akarását látom. De gondoljon bele, 40 valahány éve
Széchenyi István mondását idézem: Elkövetni valamit egy nap
elegendő, helyrehozni évtizedek is kevés.
    
    Negyven valahány esztendő ökörségét, hazugságát, maszlagát,
népbutítását, népámítását kell megfordítani, egy népet, egy
nemzetet öntudatossá tenni, kreatívvá tenni. Rettenetesen nehéz.
    
    - Elképzelhető, hogy ehhez valamiféle segítség, ha más nem, akkor
Brezsnyevnél nagyobb türelem érkezik Gorbacsovtól?
    
    - Az biztos, mert ő legalább olyan nagy bajban van, ha nem
nagyobban, mint mi, mert az egy többmilliós nép. Mi meg sajnos
lassan fogyunk. Ott sokkal nagyobb a baj, hát nincs is ideje velünk
foglalkozni, egyébként is n hiszek abban, hogy ő egy európai
gondolkodású ember, és ő már nem foglalkozik azzal, hogy orosz
impérium. Mint amíg a sztálinizmus a maga ködösítő ideológiájával
gyakorlatilag egy impériumot váltott fel egy ilyen Világ
proletárjai, egyesüljetek! ökörséggel. Ez egy baromság, kérem
szépen. A nyugati világ bebizonyította, hogy nem haldoklik, hanem a
legyőzött ad kölcsönt a győzőnek. Hát én még ilyen paradoxont az
életben nem olvastam, amit meg kellett éljek 61 éves fejjel.
    
    - Művész úr! Hadd kérdezzem ezután a második foglalkozásáról. Miben
játszik most? Milyen lehetőségei vannak? Árt-e a karrierjének ez a
szókimondó becsületes álláspont?
    
    - Drága Verácska! Én soha nem törődtem vele, hogy pályámnak,
karrieremnek, életemnek árt-e az én tisztességes patriotizmusom.
    
    Ennek megadtam az árát, nem úgy mint mások, akik belehaltak,
börtönt viseltek, Recsken voltak és így tovább. A színész
népszerűsége, amiképpen ezt Aczél György úrnak elmondtam több ízben
is, nagyobb fegyver, mint a hatalom kezében a gumibot és a vízágyú.
    
    A színész, ha hitele van, ha szerzett valamiféle fajta
népszerűséget, hitelt, akkor minden este van a színpadon kimondott
szava, legyén az Sütő Andrástól fogalmazva vagy Baráth Imrétől,
Katona Józseftől - tovább megyek - Galgóczi Erzsébettől, akinek
Vidravas című darabját már a regényből készült színpadi
adaptációját játsszuk a Nemzetiben, melyben én ama bizonyos MAORT
pernek a Simon Pál főmérnökét játszom, ez 48-ban volt. Ha Verácska
érdeklődik, akkor többet fog hallani idősebb kollégáitól, Magyar-
Amerikai Olajkutató Részvénytársaság, a Rajk-pernek ez volt a
főpróbája.
    
    - Hallottam róla.
    
    Gondolja el, hogy valamelyik este, a darab arról szól, hogy ez 8
évig a börtönből irányítja a magyar olajkutatást. Közben a felesége
kitelepítésben meghal.
    
    Aztán a barátja egy ügyvéd, aki ugyancsak közben ki volt telepítve
56-ban, kiszabadítja. Tehát akkor tudjuk már, 56 tavaszán más volt
a széljárás, és aztán végül találkozott a barakkban valakivel. Ez
hosszú, ezt elkerülöm, és azt mondja, mi lesz most magával, mérnök.
    
    Mire én: megírom a szabotázsperem hiteles történetét. Mire a
hitvány: mérnök úr nem fog megjelenni. Mire én: nem baj, csak
legyen leírva. Tudja, milyen félelmetes, hatalmas ereje van a
lefektetett dokumentált igazságnak? És aznap este kitört az
erkélyen erre a mondatra a taps. A bemutatón ott voltak az
elvtársak, a feleségem a tapsnál, már mint az előadás végén csak
azzal volt elfoglalva, hogy szemlélje, ki nem tapsol. Hát kérem
szépen, azok nem tapsoltak, akiknek van mit veszteniük.
    
    Itt valóban az én nyugat-európai magyar diplomata barátomnak van
igaza: hatalomféltés folyik, még mindig. Hiába ül már roskatagon
itt egy aggastyán, csak az orvosok tartják össze Kádár Jánost, meg
Gáspár Sándort, meg a többi szerencsétlent - hadd ne sértsem meg
őket, mert idősebb emberek - hiába tartják össze, azért egyszer oda
kell állni, és azt kell mondani, hogy kérem tisztelettel, mi
rontottuk el az egészet, mert bedőltünk, hittünk, mert hülyék
voltunk, mert kretének voltunk, felvettük a hiteleket, hogy
dugdossuk a lyukakat.
    
    Halló igen! - Igen! - Ez egy másik halló - ez egy magyarországi
halló. Nem baj. Még nem válaszoltam valójában a kérdésére. Engem
nem zavar már 61 éves korban, az ember már nem akar karriert
csinálni, legfeljebb, ha a szervezete engedi, élni szeretne, mert
még megannyi tervem van az életben, amit gondolok, hogy el kellene
végezni, mert hasznos, meg hátra kéne hagyni. Nem nekrológra vagy
önéletrajzra gondolok, hanem a fiatalokban van egyfajta igény. És
tudja - most össze-vissza csapongok - amikor 1982-ben öt hétig az
Egyesült Államokban voltunk a református tiszteletes Handa András
meghívásának köszönhetően, és ott kézről-kézre adtak bennünket, én
akkor lettem igazán szomorú.
    
    - Miért?
    
    - Mert akkor láttam, hogy mennyi nagyszerű kvalitású, tiszta lelkű,
tehetséges magyar hazafi kényszerült elhagyni, a hazáját, azért,
hogy a keménysége kiteljesedhessen, hogy amit az isten beleoltott
talentumot, valahogy, ki tudja virágoztatni. És közben itthon meg
állunk itten az ilyen lebetonozott agyú ökrökkel. Valami
kétségbeejtő.
    
    - Akiben van valami elképzelt, valami vágy, valami talentum, az
itthon nem tud dolgozni. Vagy ha szóhoz jut, akkor életveszélyesen
megfenyegetik, mint március 15-ike előtt Pozsgay Imrét, hogy "le
leszel lőve te (...?)". A feleségétől tudom, hogy amikor Győrben
fellépett a pódiumra szegény Ilonka, Pozsgay Imréné, a frászt
kapta, mert férje feje fölött, a mögötte lévő háztetőn kúszott fel
egy ember. Később kiderült, hogy egy fotográfus. Na de amíg ez
kiderült, szegény asszony mit állhatott ki. Gondolt ugyebár
Dallasra meg egyebekre, a történelem ismer ilyen példákat.
    
    - Hogyne.
    
    - Összevissza beszélek, sajnos.
    
    - Egyáltalán nem, és nagyon nagyon köszönöm, hogy időt szakított.
    
    - Én nagyon bízom benne, és hiszek abban, hogy Illyés Gyulára
hivatkozom, és ezzel köszönnék el, mert magának sokba kerül ez a
telefon.
    
    - Az nem.
    
    - Már ráadásul másodszor.
    
    - Nem, semmi baj.
    
    - Illyés Gyula mindig azt mondta, amikor nagyon el voltam
keseredve: "Öcsémuram, lapozza fel a magyar történelmet. A válságos
idők mindig megszülték ennek a nemzetnek az alkalmas vezéreit". Én
most még nem merem nagyon hangosan kimondani, valahol érzek egy
ilyen új kisded világra jövetelét. Egy kevés, többnek kell jönni.
    
    De ma a fiatalok között is látok, mindenféle fajta területen csak
meg kell jönnie a kontraszelekciónak. Az működött közel fél
évszázadon keresztül, ez nem megy tovább. Vagy teljes csőd, de az
nem a mi csődünk, az a hatalom csődje. A még jelenlévő hatalom
csődje. Az már megint csak nekünk jó. - Halló!
    
    - Itt vagyok, művész úr!
    
    - Nagyon szépen köszönöm.
    
    - Nincsen mit, nagyon szívesen.
    
    - És nagyon örülök, annak ellenére, hogy ilyen szomorú témákról
beszélgettünk, mégis talált egy optimista befejezést hozzá.
    
    - Akkor még mondok valamit, és akkor tényleg elbúcsúzom.
    
    - Igen.
    
    - Ezt a mostani március 15-ikét, amíg élek, nem tudom elfelejteni.
    
    - Miért?
    
    - 1948 után 1981-ben New Yorkban a (...) College halljában voltunk
boldogok Csoóri Sándorral, mert meghívott bennünket oda március 15-
ikére a magyar emigráció szervezete. Én ottan sírtam, olyan boldog
voltam. Sándor ünnepi beszédében el is mondta, hogy ő harminc nem
tudom én hány éve nem érezte így magát március 15-ikén.
    
    Most, amikor a hatalom betojt, és nem mert kirendelni rendőröket,
mert tudja, hogy nagyon nagy a baj, felnőtt módra vizsgázott a
magyar nép. Reggeltől estig tíz- és százezrek vonultak az országban
mindenfelé. Este fáklyás felvonulás a Várban, a Táncsics-szobortól
a Táncsics, Kossuth börtönén keresztül a 48-as szabadságharcos
szoborig, a Dísz térre. Szavalatok, versek, beszédek.
    
    Jó magam is köztük és semmi rendbontás, mert amikor felléptem ott a
Várban, a Dísz téren a dobogóra, s az emberek elkezdtek üvöltve
kiabálni, elsírtam magam. Nem tudtam mást mondani, hogy "Kedves
barátaim, elnézést kérek azoktól, akik idősebbek, hogy őket is
letegezem. Letegezem, de úgy érzem, ez egy olyan pillanat, amikor
nincs ön, maga, kegyed és így tovább, hanem egyek vagyunk mind
magyarok, és akkor már szabad tegezni, megint kitört a taps.
    
    Utoljára ugye tudjátok, mikor éreztem így magam? 1956 október 23-
ikán, a Petőfi-szobornál. Én elmondtam Petőfi Sándornak a 19.
    
    század költői-t, valamint a Feltámadott a tenger-t, én nem tudtam,
hogy ez ekkora nagy költő, hogy minden harmadik, negyedik soránál a
közönség közbetapsolt, meg nevetett. Persze ehhez kellett egy olyan
történelmi dátum, és akkor megemlítettem, hogy "Drága barátaim,
nagy bajban van a még uralmon lévő hatalom, tudomásul kell vennie,
hogy a magyar nép felnőtt".
    
    Ezzel köszönök el Verácska.
    
    - Nagyon szépen köszönöm. Kívánok önnek sok sikert és további
hasonlóan boldog és önfeledt pillanatokat.
    
    - Köszönöm szépen, drága. Isten megáldja, minden jót kívánok.
    
    - Viszonthallásra.
    
    


1989. április 15., szombat


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
Lovas Zoltán:

Jöttem, láttam, győztek - A paktum (1989.08.30-09.18)

" A nemzeti kerekasztal szeptember 6-án ülésezett. A sajtó jelen volt, érdemi haladás nem történt. Pozsgay elkezdett kapkodni. Baráti társaságban kijelentette, hogy az egész ügyet legkésőbb szeptember 20-ig be kell fejezni. Az ok látszólag az volt, hogy az állampárt kongresszusát október 5-6-ra hívták egybe. Addigra pedig egyértelmű helyzetet kellett teremteni. De a sietségnek volt egy tágabb összefüggése is, mégpedig elsősorban a fenyegető külpolitikai helyzet."
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD